Játéktesztek

Játéktesztek USER szemszögből

Call Of Duty 3 teszt - Laja X

Üdv mindenkinek! Ez a kis firkálmány némi képet ad arról a gammáról, ami annak idején "Rangot" adott az új Xbox-nak. Nos ez már a harmadik a keresztségben egy igen nagy nevű és méltán híres játékszériában. Nagyon nagy híve vagyok az FPS-nek, mindent végig játszok, amihez csak hozzáférek, de nem ezért vagyok külőnösen elfogult a cuccal szemben... Imádom a második világháború témáját minden formában. Szóval gondolhatjátok hogy pár, a témát feldolgozó játékkal már játszottam. Nos ennek fényében essünk is neki!!

Látványvilág: Húúúú!!! Nem akarok elfogultnak tűnni, de ez teljesen rendben van. Tömören gyönyörű. Elmúlt már az az idő, amikor pixelhibákról beszélgettünk a haverokkal... Kicsit azért részletezem: iszonyat módon ki van dolgozva a környezet, a fák modellezésén látszik meg először: minden ág külön mozog és nem két kereszt 2D lappal van megoldva Smile Sokkal szebbek lettek a robbanások és a füstgránát effektek, pedig ezek sem voltak túl csúnyák az előzö epizódban sem. Érdemes megjegyezni a karakterek és a fegyverek kiképzését is, közeliben besz*rás, hogy a f@szinak látszik a friss heg az arcán!!! Más: hasalok a gólyó zápor közepén és az MG42-es forgatja ki előttem a fűvet. De tövestűl vazze!! Valós akkori környezet és mindenkor rengeteg robbanás és füst, minden szaggatás nélkül. Igazi élmény!

Játékélmény: Nagyon pörög... Ez az első dolog amit az ember megállapít. Van hangulat és nem akár milyen, ez a második Wink Már az első pályán levesz a lábadról, és térden is maradsz. Nem tudod abba hagyni, amit mi sem bízonyít jobban, hogy tegnap reggel kezdtem el játszani és estig toltam!!! Egyébb iránt 14 epióod van, ezek is több alpályára osztva. Dettó mint az előzöben, itt is nemzetiségek szerint szekciónálva (Angol, Egyesült Államok, Kanada, Lengyelország). Itt is külőnböző karakterek sorsát kisérhetjük végig a Normandiai hídfőböl való kitőrés kemény harcaiban. Újdonságképpen most már vezetned is kell (nem, nem csak tankot Smile ) és egyéb eszközöket is kell használnod a csúnya ellen leküzdése érdekében Smile Nagyon fontos dolog hogy MINDEN rombolható a környezetedben, ami nagyon király, főleg hogy háborúban érzed magad.

Tartalom: Uhhhh. Na most írnom kéne, hogy gyorsan végig lehet rohanni benne. DE!! NE tedd. Élvezd ki mert a stílus szerelmeseinek ez egy ínyenc falat. Kívül belül csillog villog és nem csak az intrónál, amit nagyon utálok. Mesterien megforgatott egy-játékos mód, könnyen unlockolható achivmentek. A multi részét is nagyon istenítik, bár azt nem volt lehetőségem kipróbálni! Garantáltan végig fogod játszani még egy párszor az bíztos. Szóval mindenképp jó vétel lesz!!

Összegzés: Maradjunk annyiban hogy ez az eddigi legjobb FPS a témát feldolgozó játékok között. Megkockáztatom azt is hogy egyébként is. De jönnek most még nagy nevek...

Minden esetre méltó folytatása a a elődnek: több, jobb, szebb és nagyon magával ragadó! Egy újabb játék amiről mindenki tudni fogja, hogy mi is az. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Rainbow Six: Vegas TESZT - Laja X

Mélyen tisztelt uraim!

 

Újra itt lennék egy kezem által kreált szösszenettel, aminek most céltárgya a mostanság új és kezem közé került Tom Clancy széria újabb darabja. Pár óra bohóckodás után megfogadtam, hogy soha nem fogok előítélettel viseltetni egyetlen egy játékkal szemben, sem hogy miért, az itt lentebb kiderül. Akkor ugorjunk is neki.

Előélet: Szerintem senkinek nem kell különösebb képen bemutatnom a Tom Clancy féle taktikai fps-ek családját. Kiben milyen érzést kelt az viszont már annál érdekesebb. Na nálam pont itt volt a gond. Ha jól emlékszem a legutolsó rész, amihez szerencsém volt, az a GameCube-os példány volt, ami csúfos bukásban részesült. A pár ok a sok közül: gyér grafikai megvalósítás, gyatra játékmenet, gyerekes hibák tömkelege. Ezzel szemben viszont meg kell említenem az X-es Ghost Recon-t és az Island Thunder-t, amiket végig toltam és szívesen emlékszem vissza rájuk. Igaz, hogy külön vannak és külön is kell választanunk a Ghost Recon és Rainbow Six játékokat, mert az első inkább háború-szimulátor, az utóbbi pedig túszmentegetős-terror-elhárító.

Első benyomások: Szóval így indultam neki, nem túl nagy elánnal. Igazából nem is vettem volna a fáradságot, hogy foglalkozzak vele csak hát pár haverom kérte ezt a címet tőlem, és amikor a cuccukat Wink teszteltem hogy indul-e, akkor játszogattam vele egy hangyányit. Szerintem itt az ideje, hogy rátérjek a jelen prezentációra, amely immár a NEXTGEN kedvenc konzolunkra érkezett. Benyomatom a játékot, a címképernyőtől majdnem sírógörcsöt kaptam annyira sivár és igénytelen. Kicsit vártam, valami mással vackoltam. Elindult az autó demó, és felkaptam a fejem! Nagyon durva grafikával, nagyon durva kommandós tűzharcot vágtak össze! Valami ritka hangulatos helyszínekkel, és hangokkal, zenékkel! Töltöm is be ezerrel a new game opciót. Játék elindul és nyálképzés megindul!

Grafika, látványvilág: Na ezen a téren sikerül valami elképesztően jót alakítani a módosított Unreal motorral. Mindenhol nagyon szép, részletes textúrázással találkozik az ember. Ha a FEAR-ra nem tudtam azt mondani, hogy NEXTGEN game, akkor EZ AZ, a végletekig! Nagyban hozzá járul a játék értékéhez, hogy unikum helyszíneken játszódik a storry. Amiből sok van, tehát nem úgy kell elképzelni, ahogy én tettem. Azt hittem, végig unalmas kaszinó termekben kell túszokat szabadítani ész nélkül, de ez nem teljesen igaz. Ha jól emlékszem a játék Columbiában startol, egy nagyon király leépült városrészben, ami annyira jól sikerült, hogy szinte éreztem a bűzét. Majd következett Vegas, a város és innentől kezdve szinte csak itt fogunk tevékenykedni. Elsőként utcai harc majd később egy pláza méretű kaszinó innen pedig egy kínai étterem következik. Ide tartozik még a karakter animáció is, ami roppant meggyőző, nagyon durván emberszerű a mozgásuk. Nekem ez akkor tetszett a legjobban, amikor az ajtófélfáról lefordulnak egymás után kitakarítani a termet. Nem egyszerű az biztos. Beszéljünk kicsit a fegyverekről is, hiszen ez egy lövölde vagy mi. Wink Nagyon sok van belőlük karakterek szerint osztályozva: pisztolyok, géppisztolyok, gépkarabélyok, mesterlövész puskák és különböző robbantó szerek. Válfajonként is ezen belül még jó pár darab. Ezzel sincs gond szerintem. Mind nagyon jól néz ki, pont úgy ahogy kell! A por, füst, robbanás effektek nagyon jók. Nem nagyon tudnék belekötni. Az üvegek szépen törnek, a hullák nem tűnnek el, a golyó nyomok is teljesen rendben voltak. A fegyverek füstölnek, a fény-árnyék összhang is megvan. Vizuális téren nem lehet okunk a panaszra, higgyétek el nekem, ha mondom.

Hangzás: Na ez a mama kedvence. Ritka módon mostanában azt veszem észre, ha nincs meg az összhang a játék és a zenei hangzás és hang effektek között, nem tudom magam beleélni az adott szituációba. Nagyon sok ígéretes holmi hasalt már el ez miatt. Az összhang szinte tökéletes, azért vannak apróbb hibák. Aki erre nem allergiás, mint én, az észre sem fogja azt venni. Gondolok itt arra, hogy nagyon sokat lövöldöztem igazi AK-47-kel és rögtön észreveszem, ha egy játékban nem stimmel az egyébkén igencsak jellegzetes hangja. Mást ehhez hozzá fűzni nem tudok, és nem is igazán érdemes.

Játékélmény: Mit sem ér a fenti két dolog tökéletes összhangja, ha maga a játék nem köt le. Igazam van? Én mondtam! Szavam ne felejtsem gyorsan, leszögezem a saját véleményem. Uraim ez egy nagyon egyben lévő, nem éppen rétegjáték! Nem annyira a story miatt mondom ezt, hanem azért mert végre szakítottak azzal a baromsággal, hogy egy akciót meg kellett terveznem a legutolsó töltényig. Így is jó esélyem volt, arra hogy kinyírják a túszokat. Most pörög a dolog, van rengeteg terror muki a pályán, aki mind arra vár, hogy jól fejbe lőjem őket! Wink A játék kompszitásából nem von le semmit az akció pörgősége, mert soha nem csökken le a játék egy agyatlan lövölde szintjére. Azért, mert túszokat menteni még most is kell, csak nem annyira bonyolult, mint eddig. Bár még sokszor kell még újra kezdeni egy-egy adott pálya részt, amiatt hogy nem élte túl a túsz a rendfenntartó erők ténykedését. A játék chekpoint rendszert használ, amit autó el is ment és innen lehet folytatni a tutit. Ez jó és rossz vegyesen. Rossz, mert ha meghalsz, előröl kell kezdened az adott szakaszt. Jó, mert nincsenek egymástól nagyon messze. Bár volt egyszer kétszer, hogy azt hittem, soha nem érek el a következőhöz. Aki szereti a valósághű taktikai FPS-ket, az jobban rá fog kattani mint a Gears of War-ra ezt, garantálom.

Story: Vagyok én az ász antiterror csapatparancsnok, és két hű fegyverhordózom. Azt a feladatot kapom, hogy fogjak el Columbiában egy régóta körözött és rettegett terrorista hölgyet, akinek nagyon mocskos szája van. Az akció során valami nagyon rosszul sül el, pedig a hírszerzés nagyon stabil állásponton volt. Két társamat elvitték a terroristák, tégla van közöttünk! A következő helyszín Vegas ahol hatalmukba kerítettek egy teljes kaszinót vendégestül, alkalmazottastul. Megérkezésemkor kapok két újabb renegát kommandóst, aki ég a vágytól, hogy valamit visszafizethessen az önjelölt világ urainak. Sajnos a túszok jó részével csak holtan találkozunk. A többit derítsétek ki magatok!

Összegzés: Hát ez egy újabb piros pont a 360 amúgy sem gyenge játék palettáján. Én nem szeretem ezeket a túszmentős terror elhárító cuccokat, mert túl szöszmötölősek nekem. Viszont akkor is el kell ismernem a játék érdemeit,mert vannak bőven, hál istennek. Még jöhet ehhez hasonló produktum a gépre, mind meg lesz becsülve, azt hiszem. Megnéztem a neten egy-két videót a multi részét illetően. Nagyon komoly dolgokat nyomatnak a srácok a LIVE-on, még én is látok benne egy rakat fantáziát. Pedig a Single Player mód is teljesen rendben van. Aki tudja, szerezze be bátran nem fog benne csalódni.

F.E.A.R teszt - Laja X

Helló mindenki! Megint jöttem egy újabb tesztelt játékkal, remélem mindenki hasznát veszi ennek az irománynak és jól szórakozik az olvasásával. Mostanában rendszeresen azzal kezdem egy játéknál, hogy utána nézek a neten, megnézem a trailereket és a srceenshotokat, hogy legyen róla némi elképzelésem. Mivel most volt dolgom elég, nem tudtam azonnal foglalkozni a stuff-al megnéztem mások user véleményét is. Pont az van, amire számítottam:volt, aki azt mondta ez élete legjobb gammája, más meg azt hogy ritka nagy sz@r. Most kiderítjük mi az igazság.

Előélet: Nekem azt mondták, hogy az X360-as mellett van egy PC-s verzió is, ami igen nagy sikert aratott és ez alapján kapjuk mi X360 tulajok a nem éppen feltuningolt játékunkat. Nem igazán kívánok ezzel a kérdés körrel foglalkozni, hogy mennyire sikeres a PC-s verzió, mert nem is láttam, nincs összehasonlítási alapom az X-es verzióval kapcsolatban. Ami a lényeg, hogy mi ezen tények ismeretében fogjuk ezt a next gen játékot nézni.
Most szólnom kell pár szót arról, hogy ezt a játékot is nagy figyelem és reklám hadjárat lengte körül. Nem kisebb név áll a project hátterében, mint a SIERRA, talán a PC-s játékosoknak ez a név sokkal többet mond. Igazából szerintem, aki annak idején játszott az X-es Counter Strike és a Half Life játékokkal, azoknak sem lesz annyira ismeretlen a név. Mindkét cím tipikus FPS, míg az előző online taktikai csapat alapú lövölde, addig a másik pedig rémisztgetős story-s egyjátékos móka volt. Mondjuk azt, hogy a fent említett játékok töretlen és szép sikerekkel büszkélkedhetnek és ez szerintem egy igen jó ajánlólevél a fejlesztő brigád részéről.

Történet: Adva van egy paranormális psziho telep, ahol ki tudja vajon mi okból állomásozik egy zászlóaljnyi klónozott, magasan tréningelt és felszerelt szuperkatona alakulat. Egyik este a meditáló tisztet egy kislány szelleme támadja meg és vonja uralma alá. A parancsnok úr átveszi a szuper zászlóalj felett a parancsnokságot és lehentelik a békés biztonsági szolgálatot majd szépen meg is vacsorázik belőlük. Azonnal riadóztatják a F.E.A.R (First Encounter Advanced Recon ) nevű különítményt. Már mi is részt veszünk a helyzetértékelésen, mint két hetes újonc felderítő, akit most helyeztek az alakulathoz. Nem is sz*rakodnak sokáig, rögtön be is vetnek azonmód. Helikopteres helyszínre érkezés, majd légi deszanttal földre is vergődünk már a kistársaink körében. Rögtön kapom a parancsot, hogy keressem meg a kapu nyitásának a módját. El is csattogok nagy rambózva faltól falig a kapcsoló terembe és beengedem a csapattársaimat a kapun. Mire csatlakoznék hozzájuk lent, kinyírja a kislány szellem az egész alakulatot és nem is akár hogy. Leolvasztja a húsukat a csontjukról igazi vérmedencét csinálva. Innentől kezdődnek megpróbáltatásaink...

Látványvilág: Bennem ez a kérdés nagyon ellentmondásos érzelmeket hozott ki. Kezdjük fentről lefelé. Ez NEM egy NEXTGEN játék. Iszonyatosan látszik a PC-s látvány, minden steril, puritán az ember körül. Nem azt mondom, hogy csúnya, mert sehol egy pixel hiba vagy szaggatás, de az embernek az az első mondata, hogy ez nagyon kevés. Minden ki van dolgozva részletesen, csak olyan élettelen az egész, amiről nekem rögtön egy-két PC-s játék jut eszembe. A fegyverek nagyon jól néznek ki, úgyan így a karakterek is. Ha már itt tartunk meg kell jegyezzek két dolgot: ebben a játékban láttam idáig a leggagyibb gránát robbanását. Ez a buborék 2006-ban egy vicc. Igaz, hogy a detonáció megmozgat egy-két tárgyat de, nem rombolja a környezetet és semmilyen nyomot nem hagy maga után. Megint más a fegyver animáció: hullnak a hüvelyek, f*szán füstöl a cső, és durván veri le a vakolatot becsapódáskor rendes porfelhő közepette. Igaz hogy egy idő után el is tűnnek a falról. Ellenben nagyon tetszett a valós idejű és helyzetfüggő árnyékolás technika. Másik, ami nagyon nem tetszett az az, hogy ha belegyalogolok öt liter vérbe nem történik semmi, se lábnyom, se semmi. Van pár helyen víz: na az nagyon rendben van. Nos a játék e téren igen vegyes képet ad.

Játékélmény: A játék jó, nagyon is jó. Pörgős, néhol kicsit lassabb, máskor meg kifejezetten para. Néhol még kicsit zaklat a kicsi lány maga és az ő ott felejtett emlékképei. Kísér minket még egy jó szellem is, ő is megijeszt minket néha jelenlétével és komentjeivel. Szeretnék pár szót ejteni a mesterséges intelligenciáról: nagyon jó. Csak és kimondottan szakasz és raj kötelékben, stratégiát követve támadnak a parancsnok utasításai szerint. Nagyon jópofa, amikor az a parancs, hogy nyomás fedezékbe és a paraszt visszakérdez hogy hol. Valami oknál fogva halljuk a teljes rádióforgalmazásukat pont úgy, mint a Half Life-ban. Néha ez a vesztük. Nem hülyék a srácok, mert szórják a gránátot roham ellőtt, mint kutya a bolhát. HP és pajzsszámlálót tart nyilván a gép, de hurcolhatsz magaddal egy-két medpack-ot is szám szerint max. 10-et. Elég nehéz a játék, ha nem figyelsz, hamar legyaknak. Van benne két dolog, ami nagyon tetszett: nem, nem az időlassítás. Van egy-két injekciós pisztoly elszórva a játékban, amivel folyamatosan növelheted a HP-d és az adrenalin szinted felső határát. Nem árt körül nézni a pályákon.

Beszéljünk róla: Lehet ezt a játékot sok szempontból megközelíteni: van egy barátom akit megkérdeztem a játékról. Ő lefikázta a sárga földig mert hogy mennyire sz*r, meg hogy nézzem meg a Gears Of War-t. Igaza van, de azt is el kell fogadni, hogy nem minden lesz GOW. Másik barátom azt mondta: jó kis akció játék sok jóval és rosszal keverve. Van ebben nagy igazság és én is ezt a nézetet vallom. Nagyon sok kellemes órát várok a cucctól, főleg hogy bejön a para FPS. Ráadásul már végig nyomtam a Gears Of War -t is. Tippként csak annyit, hogy ha teheted próbáld ki, mert úgy is játszani akarsz majd vele, mert van benne valami ami visz magával.

Gears Of War TESZT - Laja X

Előduma: Először is üdv mindenkinek újfent.... Most egy olyan játékot készülök nektek bemutatni, amivel idáig nem nagyon találkoztam. Nagyon sokat hallottam erről a készülőben lévő gammáról, talán 360-ra a legjobban várt stuff volt mind között. Sokat néztem a neten a híreket, trailereket és a napokban az elsők között játszó emberek angol nyelvű tesztjeit. Hétvégén én is rávethettem magam a hosszú várakozás után....
Előzmények: Talán ez volt a legtöbbet preferált cím, amivel minden fórumon bemutatták az új NEXTGEN 360 vizuális képességeit, bár csak futó videókról volt szó, mindenki esett-kelt töle. Nincs min csodálkozni és vitatkozni: ilyet még sehol sem láthattunk. Most megosztok veletek egy személyes élményt, miszerint: Kedves elvakult haverom, aki szerint nem létezik más konzol csak a SONY gépe, ott volt nálam és épp friss indítással ment a Gears Of War. Nézi, nézi, nem szól semmit, ami eleve furcsa volt, mert mindent lefikáz a sárga földig, amin nem díszeleg a PlayStation logó. Ezek után nagy sokára így szól: Hát szép, szép, azt meg kell hagyni, de tök unalmas lesz egy idő után, mert mindig ugyan azok a szörnyek fognak benne jönni. És én megveregettem a vállát...... Smile Szó szerint nem tudott belekötni, csak ilyen gyenge dumával tudott előállni.

Első benyomások, stílus: A játék egy harmadik személyben játszódó akció lövölde... lenne, de nem pusztán csak ez. Igazából soha nem rajongtam ezért a stílusért, mert én egy FPS-b*zi vagyok. Nekiálltam a játékot bírtokba venni, beállítgatni saját szájízem szerint, majd rákatt a new game dumára... Ekkor elkezdődött AZ, amitől mindenki el fog esni, attól függetlenül, hogy kedveli-e a játék stílusát. Nem egyszerű ezt megfogalmazni, úgy hogy a tesztem mindenki fogadja el szubíjektív véleménynek. Igyekezni fogok.....

Látvány világ: Írhattam volna így: A grafika. Nem így teszem, mert túl egyszerű lenne és nem fedné a valóságot. Szóval pár óra játék után mondom a következőket. Nem láttam még soha ehhez foghatót. Annyira tiszta és valóság hűnek tűnő hogy nem is akartam elhinni. Szándékosan kerestem benne a hibákat. De nem igazán találtam benne!!! Akkor gondoltam majd játék közben lesz szaggatás benne dögivel, de nem volt, a legnagyobb tűzharc közben sem. Egyszer volt egy kis rándulás benne, amikor egy kis fő ellenség rámdöntött egy teljes házat. Ezen kívül nem lehetett framerate ingadozást felfedezni benne, pedig a játék irdatlan sok cuccot mozgat egyszere. Hatalmas terepeket a végtelenségig kidolgozva, úgy kezelve hogy közben megy az akció és a környezet igen nagy mértékben rombolható!

Maga a JÁTÉK: Ez már sokkal könyebb lesz.... Azért mert ha elvonatkoztatunk a forradalmi technikai megoldásoktól, marad a játék maga, amit lehet szeretni és amit nem. Szerintem sokan szeretni fogják, azért mert én sem szeretem ezt a stílust, de valami oknál fogva NEM tudtam letenni. Ez egy kis magyarázatra szorul: nagyon pörgös játék egész pofás újjításokkal mint a parittyás gránát hajítás és a vakon Rambózás a fedezék mögül... Nagyon király! Látványos az akció, vér és bél, rongybaba fizika a kedvencem és a láncfürészes gépkarabély Smile ! Olybá tűnik hogy az MI is elég jó lett, fedezéket használ támad és visszavonul, a helyzet megítélése szerint. Nagyon meggyőző. Sok a monster, amiket nem koppintottak, hanem egyediek talán némi Predátor utóérzet van bennük.... Wink Fegyverek közül is sok van és cserélhetők igény szerint. Majd mind rendelkezik al tűzzel is... Maga a Játék soha nem laposodik el, nem lesz unalmas. Mindig van mit nézni. Nagyon jól szerepel ezen a téren is!

A story: Megint megtámadták az emberiséget a csunya űrlények. Ehhhhh.... Kicsit unalmas már ez a téma, csöppet elcsépelt. Na mindegy, ebből is lehet jól kijönni úgy ahogy itt is teszik. Ezek a csúnya Lumines nevű lények a totális megsemmisítésünkre törnek és a bolygó uralmára. Náluk is több kaszt van, amit nem nagyon tudok osztályozni, mert nem lehet. A lényeg hogy azek a dögök akárhol feljöhetnek a föld alól és az emberek nem nagyon tudnak velük mit kezdeni, végső elkeseredésünkben elpusztítotuk saját civilizációnkat egy két jól irányzott ion sugár csapással amit a f*sza műholdjainkkal nyomattunk. Billiónyian haltak meg, már csak lézengünk. Az utolsókat rugjuk, hajtóvadászattal üldözik a maradék túlélőket. A hadsereg vezetése új tervet eszelt ki. Itt jövünk mi a képpe a kétajtós szuper szakasz... ROFL

Zene és hangok: Nem tudok nagyon sokat írni erről a témáról, mert ezek a játékok mind Ingame Dolby Digital hangzással rendelkeznek. Ami fontos hogy a témához passzoljon a track ez teljessen rendben van a jelen esetben. Néhol pattogos katona índulóhoz hasonló, néhol meg tiszta para. Volt egy rész ahol szabályosan FÉLTEM. Mondjuk ehhez jött még a képi megjelenés is. A zenéken felül a hangok is nagyon rendben vannak. Mindig éri valami a fülünket, soha nincs teljes csend.

Beszéljünk róla: Összeségében véve egyet kell értsek sok külhoni teszterrel. Ez egy különleges játék sok szempontból. Soha rosszabb játékot ne kódoljanak a 360-ra. Nagy labda a közeljövöben készülő játékoknak és titkon reménykedem benne, hogy ezt még lehet fokozni... Nem egy réteg játék, amiről két hét múlva nem tudjuk hogy miről is van szó. Várni fogjuk szerintem a folytatást, mert szerintem újjabb széria születésénél bábáskodunk. Mondjuk magam részéről jöhet és csak így tovább.

Érték: Mindenki, mindenhol nagyon magas értékeléssel jutalmazta a játékot.... Nem vagyok kukacos ember, hogy csak a fent említett dolgokért lehúzzam. Nem mindenkinek tetszik ez a stílus. De meg kell adni azt, ami jár: ez egy korszakalkotó stuff. Szerintem itt lehet arról véleményt alkotni elöszőr, hogy mit bír a gépünk. Nagyon tetszett amit láttam, minden elismerésem a játék készítőinek. Tökéletes munka. Aki csak teheti ugorjon rá mert kötelező darab!

Def Jam : Fight for NY TESZT - Shock Osugi

Amerikában a Rap és Hip-Hop kultusza napjainkban az egekig szárnyal. Hogy-hogy nem, a szoftvercégek úgy döntöttek: ha már úton-útfélen azt hirdeti magáról a sok ganxsta, hogy ő milyen f*szagyerek, hát mutassák is meg. Nos erre ad lehetőséget a Def Jam: Fight for NY, ahol az a feladatunk, hogy a New York-i alvilágot uralmunk alá hajtsuk, elhappolva a bizniszt Snoop Dogg elől.

A játék elején egy marcona fekának (D-Mob) nyújt gyors, és főleg ingyenes transzfert a helyi rendőrség, persze akarata ellenére. A rendőrök autóját azonban "véletlen" baleset éri: beléjük hajt egy dzsip, melyet mi vezetünk. Marcona feka a kocsiba be, söprés.

A kellemes kinézetű menüben a story módra tévedve először egy rendőrségi rajzolóhoz vezet utunk, ahol az egyik balesetet szenvedő rendőr emlékeiből szánk íze szerint összerakhatunk magunkról egy fantomképet, sőt, még hangunk jellegét is kiválaszthatjuk.

Ha mindennel megvagyunk, A-t nyomva rögvest folytatódik az iméntiekben abbamaradt intro, immár azonban a lábunkon túl az arcunk is látszik a realtime animációban. D-mobot hazafurikázva találkozunk az ő kedves barátaival, akik kérdésére megtudjuk, hogy immár a gang taglistáján szerepel a mi nevünk is. Irány rögtön az edzőterem, ahol meg kell mutatnunk, mennyire vagyunk mi tökös legények.

Az edzőterem effektív a tutorial pálya, pár percben megtudjuk, hogy harcoljunk eredményesen, majd hozzánkvágnak közel két lepedőt (persze dollárban), és utunkra engednek.

A játék navigációja gyönyörű, karrierünket saját lakásunkból irányíthatjuk, ott találjuk az opciókat, térképet, stb.

Ha már pénzünk van, a Shop Districtbe (Üzleti övezet) elvándorolva felruházkodhatunk, gyúrhatunk a képességeinken, de van még tetkószalon és ékszerész is az üzletek közt. Ha kialakítottuk a designt, valamint kiválasztottuk harci stílusunkat a rendelkezésre álló ötből, már zúzhatjuk is be az első arcokat.

Egy helyszín rendszerint 4 ellenfélnek szolgál találkahelyül, ha egymás után mindet padlóra küldjük (ami nem könnyű), a helyszín eltűnik a térképről, és átadja helyét egy újnak. Természetesen ez nem minden helyszínre igaz, vannak olyan pontok is a térképen, ahol versenyeken vehetünk részt, ítt általában a "ki marad állva" szabály az érvényes, rajtunk kívül három másik ember is gyakja egymást és minket is az ilyen rendezvényeken.

Pihenésképp egy-egy bárba is betérhetünk, persze bunyó nélkül ott sem ússzuk meg. Ezeken a helyeken viszont az ellenfél legyőzése esetén választhatunk magunknak valami szemrevaló luvnyát is, ágymelegítő funkcióra.

Ha leváltjuk a csajunkat, az rendszerint beleköt az új szerzeménybe, ilyenkor a szép hölgyek bőrébe bújva óvhatjuk meg egészségi állapotunkat a másik körmeitől.

Muszáj megemlítenem, hogy a játékmenet csúnyán eltér a fair play fogalmától. Ha közel megyünk a balhét körbeálló tömeghez, a csürhe visszalök, ami nem feltétlen jön jól a számunkra, bár az ő szimpátiájukat megnyerhetjük, ha totálisan felékszerezzük-tetkózzuk-öltöztetjük figuránkat, ezzel is növelve reputációnkat. A tömeg totálisan interaktív, van úgy, hogy a kezünkbe nyomnak egy fegyvernek látszó tárgyat, de ha ellenfelünket a tömegbe lökjük, lefogják, így nagyon csúnyán összeverhetjük a delikvenst. A fairplayhez hozzá tartozik az is, hogy példának okáért egy billiárdasztalnak nekilökve emberünket, tisztességesen az arcába, és egyéb érzékeny pontjaiba léphetünk, de természetesen fekvő állapotában is kirugdoshatjuk a beleit.

A helyszínek kihasználásának sem szabtak tehát határt az alkotók, a metróaluljáróban is simán az éppen közelgő metró alá taszajthatjuk áldozatunkat, de annak sincs semmi akadálya, hogy a kollega fejét beépítsük egy - addig még működő - zenegépbe.

Összegezve a játék grafikája gyönyörű, az interakció szinte sosem látott méreteket ölt benne, és hihetetlen változatos mind a játékmenet, mind pedig a tartalom, gondolok ezalatt a többszáz féle forma ruházatra, ékszerre, és még sorolhatnám.

Az irányítás is pöpecre sikerült, nagyjából fél óra leforgása alatt már kentem-vágtam a mithogyant. A játékkal szemben negatívumot nem tudok felhozni, mivel még a storyline is erős, karakteres ízt ad a játéknak. Ha a játékkollekciótokban szerepel a Dead Or Alive, a Def Jamnek is ott a helye a polcon, közvetlen mellette: 10 PONT!

Tomb Raider: Legend TESZT - Laja X

Az elözmények: Nagyon-nagyon régen egy messzi-messzi galaxisban új super nova tünt fel az égen a neve: PlayStation.
Erre a forradalmian új konzolra érkezett elsőként egy játék, amely, azóta már fogalommá vált:Tomb Raider.
Nem kívánok sokat foglalkozni az előéletével, de muszály megjegyezni, hogy azóta számtalan folytatást megért már a dolog (tisztára mint egy brazil sorozat ) és többek közt megfilmesitették(tudjátok:nagy csöcsök, zürős pasik, szo... ahhh szamócás ajkak, tudjátok: Angelina Jolie. Ezen dolgok megítélése nem tisztem, de a vizualizáció.... Ráadásul rögtön két rész!!!!

A legenda útja: Szóval a játék készítés művészete a játék, amely stilust teremtett. Sajátos, magával ragadó játék menet, soha nem látott grafikai megoldások, hatalmas szabadon bejárható terepek (mapok) tucatnyi titokkal, csapdákkal és ellenfelekkel.

Ehhez még hozzájárult a csodálatos letünt kulturák atmoszszférája és megannyi csodálatos zene.

Szóval játszodtunk, önfeledten.Még többet és többet akartunk. Megkaptuk! Tomb Raider 2:számomra ez az Isten minden téren, több, jobb,

szebb és nagyon-nagyon hosszú. Komoly logikai megoldások, álmatlan éjszakák megoldást keresve és közben hallgatni azokat a gyönyörű zenéket.....Emlékeztek? Velence, opera. Szép emlékek örökre!Hosszú hónapok alatt végig nyomtam, de meglett.

A következö részekről csak ennyit: emlékszem 3.-ik rész lázas várakozás, lemez betölt, kezelés megszokás, első pálya, első terem. És... Vazz nincs meg a hangulat, túl bonyolitott kezelés , pálya szerkesztés.Másnap eladtam.

A későbbiekben is csak a reménykedés volt,mindig csalodnom kellett, mostanáig...

A jelen: Hírek és képek a neten, nini lesz Boxra is (eddig csak PC konverzio létezett) !!Nagyon vártuk és reménykedtünk, hogy

jobb lesz az előznél (Ps2 iszonyatos bukás) . Megszereztem, kiprobáltam és függő lettem megint!!! A régi fealing visszatért, újra szerettem Larát (minden idők legdögösebb megjelenésével bir a mostani epizodban) köszönhető az irdatlan mennyiségű poligonnak amiből a hősnő összeáll,és ez nem minden:nézzétek meg a Japán pályán,nem lövöm le az élményt(ENJOY)!!!

A design: Most látszik, hogy újgen konzolra készült a game (PS1 után) , maximális odafigyeléssel, kiköszörülvén a csorbát,

mert az elöző rész egy szégyen volt grafikailag, és minden hogyan (utálom ha egy jó játékról bőrt húznak le, ráadásul sokat, és azt is igénytelenül ) , szóval az Xes verzioról beszélek.Szép, néhol pedig ÁLOM szép!! Pl:Peru, nagyterem. Vannak egyszerübb helyek is, de sehol sem csúnya,textura hibás.Egyszerüen ez rendben van,de ezt el is vártam.

Az élmény: Kaptunk valamit amit nagyon szerettünk, valami modern változatban: ezen lehetett volna elvérezni. de sikerült a vérfrissítés. Jó lett az irányitás, bár ez is át lett gyúrva, viszont felhasználó barát. A játék felépitése is változott, ha láttad a filmeket, akkor tudni fogod mire gondolok (szerintem az Eidosnál is látták, főleg Jolie kisasszonyt ) ezt is kipipálhatjuk.

Játékmenet: ez is fordult egy nagyot, néha k....ra felgyorsul, néha meg lágy és sima (nekem a Rambós részek annyira nem tetszettek) de haladni kell a korral.Viszont ez nem ront semmit a dolgon.

Ötletek: Fahrenheites, Shenmues villogó gombos akció jelenetek, online kapcsolat a backup teammel, és még sorolhatnám..

Egy fontos dolog: a mentés! Checkpoint alapú lett a game, ez jó: mert nem kell savepointot keresni, ez rossz: mert ha meghalsz, nem lehet a dumát elnyomni! Menteni bárhol menthetsz, de csak a checkpointot menti a gép, nem a pillanatnyi helyzeted (sürün van, tehát ez sem gáz!) . Ahogy haladsz a storryban, egyre több minden okosság nyillik meg, az Extras menüben.

A tartalom: Vastag. Gyönyörü, változatos helyszinek, sok szinű és formályú látványvilág . Bele lehet pörögni rendessen, mintha

ott lennél, ezek között a titokzatos odon romok között. Nagyon hosszú, részletekben gazdag átvezető animációk (lesz egy-két fordulat is) . Számomra egy nagyon fontos dolog: a ZENE. Nagyon-nagyot domborit a játék, ezen a téren (mint a Fahrenheit) , minden track passzol az adott helyhez, és szituációhoz! A hangokkal sincs semmi gond, ott is harmonia van, egésszen apró dolgokra is odafigyeltek. Nekem ez negyon fontos, mert audióvizual tipus vagyok.

A szavatosság: Elérkeztünk az első és talán leggyengébb oldalához.... Nyolc óra játék és 44%-nál vagyok (benne van a teljesitett Croft Manor is) . Bár akadtak tök hosszú helyszínek is, aminek teljesitése után is csak pár százalékot ugrottam előre.

A logikai fejtörök is jók lettek, sok új elem van, de nincs túlbonyolitva, és választhatsz az elején nehézségi fokozatot is. Ajánlom a Tomb Raider fokozatot, (más az értékelés a pálya végén) úgy ráadásul jól szórakozol!Szóval csak egy félelem van bennem, hogy túl hamar végetérhet,de ha ez be is következik.....

Az összegzés:Egy nagyon jó kis kiforrot játékot kaptunk, ami méltó a nagy elődökhöz, minden téren kis hibákkal!!!Talán csak a hosszával, és a komplexitás hiányának az érzésével lesz a gond...

Bátran ajánlom mindenkinek,régi fanoknak, és kezdöknek egyaránt!Remélem sikerült kedvet csinélnom és hozzásegiteni mindenkit, pár óra kellemes szorakozáshoz. Mert ez a videójátékok létének értelme...

LAJA X

UI: Félelmem beigazolólodott, sajnos nem egész 13 óra és 92%-kal kiakasztottam.

A minőség a szavatosság rovására ment.

Viszont ez egy tökéletes kiinduló alap a jövőre nézve, mert lesz folytatás....

DragonBall Z Sagas TESZT - Shockosugi

Még a gimi első évében történt, hogy az egyik kereskedelmi csatorna Magyarországon is elkezdte vetíteni a külföldön addigra már nagy népszerűségnek örvendő Dragon Ball, majd pedig a Dragon Ball Z sorozatot. Akkoriban csüngtem a szérián, fejből tudtam az összes szereplő nevét, és egy részt sem hagytam volna ki belőle.

Sajnos - pár túlbuzgó szülőnek, és az ORTT-nek hála - a sorozat vetítését úgy a közepe táján befagyasztották. Ezután izgalommal vártuk, hogy azok a haverok, akiknek szélessávú internetkapcsolatuk volt, leszippantsák a netről az újabb részeket. Az akkori internetsebességek ismeretében sejthetitek, hogy heti 5-10 résznél több nem jutott piciny agyunk butítására, de azokon is úgy csüngtünk, mint függő lajhár a kokacserjén.

Utólag visszatekintve a sokszáz epizódra, azt kell, hogy mondjam, a sorozat nagyon egyben volt, de nem vállakoznék rá, hogy a több napnyi játékidőt újra végigüljem, pont ezért - meg sok egyéb okból is - kitörő örömmel fogadtam a Dragon Ball Z Sagas nevezetű gammát.

A DVDre tekintve rögtön láttam, hogy az egész játék mindössze párszáz megát nyom a latban, így kíváncsisággal vegyes borzongással etettem meg a lemezzel a boxot.

Az introban természetesen egy ügyes kis összefoglaló-montázzsal találkoztam, mely a teljes Dragon Ball szériát volt hivatott bemutatni a tisztelt játékosoknak. A vágás profi volt, és tényleg sikerült pár percben összefoglalniuk az első sorozatban történteket.

Nem sokkal később a menüben találtam magam, ami olyan egyszerűre, és jól használhatóra sikerált, hogy több játékcégnek el lehetne küldeni követendő példaként.

A story módban is van lehetőségünk a két játékos (coop) módra, de másik DBZ fan hiányában én az egyjátékos változat mellett tettem lé a voksom. A nagyon rövid második intro után rögvest SonGoku bőrében tündököltem a pályán, ami tökéletesen idézte meg a sorozat "díszleteit". Hirtelen sokként ért, amikor körülbelül nyolc kis genya űrlény jellegű dolog kezdett sokkolni, de amint lélegzethez jutottam, usque 2 perc alatt kinyirbáltam őket egytől egyig, bár speciális mozgásokból mindössze egy gyenge kamehame volt a birtokomban, valamint az ugrás kétszeri megnyomásával a levegőben lebegve is közlekedhetünk. Az első pálya végéig összekapkodott Z ikonokból a pálya végénél található "boltban" rögtön tudtam venni egy brutális Kamehamét is, ami alkalmassá tett arra, hogy az utamban álló hatalmas szikla méretét a mai magyar átlagnyugdíjak méretére redukáljam.

Tovahaladva nemsokára belebotlottam az első brutális ellenfélre, aki, ha nem jövök rá az első öt percben, hogy amennyiben védekezőállásba helyezkedem, akkor a lövései mindössze annyit ártanak nekem, mint atombunkernek a légpuska, valószínüleg apró darabokra cincált volna, ám ezen tudás birtokában saccperkábé 10 perc alatt aprófává hasogattam a fickót.

Újabb összefoglaló után Goku fiának, Gohannak a testében folytathattam a játékot. Eleinte aggódtam, hogy mivel csak Gokunak vásároltam extra tudást, a kis csíra lóf*szt sem fog tudni nyújtani, de hál istennek a megvásárolt extrákat mindegyik szereplő tudja hasznosítani.

A következő 8 pálya folyamán volt szerencsém a sorozat szereplőiből többnek is a bőrébe bújni, és rengeteg plusz képességet vásárolni, meylek már alaposan megváltoztatták a harc menetét.

A játék vezérlése fenomenálisra sikerült, a legdurvább gombkombinációt is könnyűszerrel beviheti a kezdő felhasználó is. A grafika is hűen tükrözi a sorozat feelingjét, az effektek pedig egyenesen gyönyörűek.

Negatívumként csak annyit tudnék felhozni, hogy nem bejárható az egész terep, sajna - akárcsak az autóversenyeknél - a pálya szélén visszadob a semmi, valamint a gömbölyded sziklákra nem lehet felugrani, nem tudom, miért.

Mindent összegezve ez a gamma elég hosszú ideig lekötheti a játékosokat, hiszen az első tíz pálya után is még csak a sztori 18%-ával voltam meg.

A játék nálam 10 pontból 9-et megkapott, így pont emiatt nem értem azt, hogy a box hivatalos honlapján ez a gamma miért maradt ki a listából. Na abbahagyom a szócséplést, inkább megyek, és lenyomok még pár órát a DBZ Sagassal!

Call of Duty 4: Modern Warfare - Laja X

Call of Duty 4: Modern Warfare

Az XboxKlub.hu hivatalos játéktesztje.

Mostanában kicsit sok tesztet kell, hogy készítsek, hiszen rengeteg nívós és kevésbé érdemes játék jelent meg szeretett konzolunkra. Az egyik legnagyobb várakozást előidéző cím a Call of Duty negyedik prezentációja okozta. Jómagam is hatalmas elvárásokkal álltam a várakozók sorába. Láttam egy prezentációt az E3-ról, ami olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy szerintem örök életemre megemlegetem. Ekkora benyomást már csak az Ace Combat 6 promóciós videója (és mindezt úgy, hogy már leszedtem és végigjátszottam a single campaign demót) tett rám, és az biztos, hogy az Infinity Ward-nál és a Namco-nál tudnak kedvcsinálót készíteni.

Még talán annyit erről a bizonyos prezentációról, hogy itt láttam először igen erős életszagú szituációkat.

A mostani rész talán már elcsépelt is lehetne de nem az. Egy komoly huszáros vágással az Infinity Ward elhagyta a jól bevált WW II témát, és a játékot áthelyezte a jelen korba a modern hadviselésre alapozva.

Aztán most megint egy téma ami széles vigyort húz egy-két ember szája sarkába (köztük az enyémre is) az a bizonyos zártkörű multi béta teszt J BiggrinWink .

Már aki tudott mindenki besunnyogott és tolta éjjel és nappal. Privát chat-ek alkalmával és játékok közben már akkor mindenki egyet értett, abban hogy ez a játék eddig a legjobb. Pedig csak egy béta teszt, amin finomítani fognak a visszajelzések alapján.

Most hogy ilyen sokat írtam bevezető gyanánt, lehet sejteni, hogy nem hétköznapi játékkal állunk szemben.

Megjegyzés: Sajnos akár mennyire is szeretnék hétköznapi emberként tekinteni erre a játékra, nem tudok. Közel 4 évet húztam le zöldsapkás mélységi csapatfelderítőként a Magyar Honvédség kötelékében, egy olyan alegység tagjaként, amely egyetlenként volt/van felajánlva a NATO-nak 72 órás bevetési idővel a világ bármely pontjára. A mai napig ez az egyetlen alakulat, amely harcoló egységként van nyilván tartva kishazánkban. Volt alkalmam megismerni és együtt hadgyakorlatozni a NATO tagállamok összes hadseregével. Megismertem szervezeti felépítésüket, fegyverzetüket és technikai parkjukat, szokásaikat és stratégiáikat. Részt vettem két külföldi misszión is. Nem magamat szeretném bemutatni vagy dicsekedni vele, csak úgy éreztem ezt el, kell mondanom a teszt megírása előtt. Kérlek, fogadjátok el objektív véleményemet a játék hadászati-technikai megoldásával kapcsolatosan.

A játék: Figyelem a lentebb olvasható sorok nem teljesen mentesek a spoilerektől!

Mint már említettem a játék szakított a második világháborús környezettel, pedig ez nem kis szó főleg úgy, hogy ez volt az a játék, amely megfosztotta a Medal of Honor-t a képzeletbeli koronájától a WW II FPS kategóriájában. Most a srácok mertek valami újba fogni, és nyertek! Valószínűleg akkorát, hogy meg fogják dönteni a Halo3 eladási rekordját.

A játék hatalmas népszerűséget könyvelhet el már most a megjelenés után egy héttel, mint offline mint online játék szempontjából.

A sztori nem egy új vagy egyedi dolog, de a mai világunkban teljeséggel megállja a helyét.

Adott egy polgárháború sújtotta Oroszország, ahol az új nacionalista milicisták megpróbálják újra feltámasztani a nagy vörös eszmét és nagyhatalmi állam szerkezetet.

Menet közben jönnek arab barátaink is a zavarosban halászni és radioaktív alapanyagokat kicsempészni a volt Ukrajna területéről. Itt jön képben Csernobil az emberi lélek és ostobaság torz fekete ujja, ami a szívünkig áll az emberiség mellkasában. Az itt hátrahagyott és senki által nem őrzött fűtőcellákat fosztogatják némi segítség fejében a nacionalisták felé.

Majd ebből állítanak elő atombombákat az új világrend kierőszakolása érdekében.

Többet nem akarok elárulni, mert az sokat elvehet a hangulatból.

Most már hogy egy hete játszom a játékkal, elmondhatom, hogy nem az első elragadtatásomban írom ezeket, a sorokat. Végigjátszottam a játékot normál fokozaton és veteránon a játék felénél járok. A játék felépítése terén nincs semmi eltérés az előző részekhez képest. Van egy bevezető tréning rész, majd rögtön mész a levesbe, mint az egység friss tagja Biggrin . Ez volt az intró része a játéknak. Miután észhez tértél az első sokkból kapsz még az arcodba és még durvább dolgokat, mint amit először feltételezni mertél volna. Gondoltam hogy jó lesz de hogy ennyire jó azt nem. A játékban szinte minden harcmodorban részed lesz, amit az ember létrehozott: épület harcászkodás, utcai harc, klasszikus beszivárgó rajtaütés, gerillaharc, század illetve szakasz méretű bevetés tüzérséggel és légi támogatással megtoldva, légi megfigyelői nehéz tüzérségi bevetés. Szinte mindent felsoroltam. Mint katona bizton állíthatom, hogy mindezt úgy megvalósítva, hogy szakmai téren nem lehet belekötni a dologba.

Ilyet még nem láttam, és szerintem hasonló nincs is a piacon. Aki ismeri az Operation Flashpoint nevű játékot PC-re vagy Xbox-ra az, tudja hogy miért az a játék a legjobb számomra. Most azért rajongok ezért a játékért. Igaz hogy ez a játék sokkal kötetlenebb és tipikus FPS de ebben van a legtöbb valóságos fegyverzet és harcmodor a jelen korunkból.

A játékról még azt el kell mondani, hogy sokféle környezeti tényezőben kell megállnod a helyed: hajón, az orosz tajgán, az arab nyomor? negyed (keressétek meg a kereszteződésben a tevéknek elsőbbség adáskötelező táblát, én bexartam a röhögéstől, persze rögtön megkaptam a magam fejesét jutalmul Biggrin ) a tundrán és még sok más helyen. Figyelem, spoiler következik!

Felhívnám a tisztelt játékos figyelmét, hogy NE nyomja el a játék végén a készítők listáját, mert nem fogja megkapni a repülős terror elhárító bonusz missziót!

Pár szót, azért muszáj ejtenem a játékban fellelhető harci gépekről és fegyverekről.

A játék felvonultatja az összes nagyobb csapattámogató egységeket a vérre menő modellezéssel megtoldva.

Csak pár nagy favorit az angol (SAS) és amerikai (US Marines) részről:

Gépek: M1A1 Ambrams, Cobra és Apache támadó harci helikopterek, Huey és az angol desszant helikopter. Mint látszik a játék nagyon erősen, favorizálja a légidesszant egységeket.

Fegyverek: M16, M4A1 carabine, M60, M21, USP45, Beretta, MP5, M40A1, G3, G36, lézeres célmegjelölő, C4, MK1 repeszgránát, Smoke, Stunt és Flashbang zavaró gránátok, Javelin páncélos elhárító. J

Ez csak nagyon kis töredéke a játékban fellelhető és multiban megnyitható fegyvereknek, amelyek tovább tuningolhatóak további attachmentek (kiegészítők) segítségével, mint például a lézeres célzóberendezés a cső alá csatolható 40mm puskagránátvető, és különböző optikák, hangtompítók.

Nem szeretném önmagam ismételni, tehát ugyan ezek vonatkoznak a lentebb leírt fegyverekre is.

Szintén pár klasszikus az orosz és távolkeleti részről:

Fegyverek: AK47, AK74U, UZI, PK, PKT, Dragunov mesterlövész, PPS, PPT, Scorpio, és a nagy favorit az RPG vállról indítható páncéltörő rakéta, a teljeség igénye nélkül.:D (Kalazsnyikov az isten!)

Gépek: BMP, T72, BTR, BTM, Katyusa, Mi-24, Ural, UAZ, és még sokan mások. J

A hangokkal kapcsolatosan is kritikán felüli a cucc, hiszen majd mindegyik fegyvert volt alkalmam kipróbálni és hallani. A nyakamat teszem rá, hogy az összes fegyver és haditechnikai hangot élesben vették fel és nem archívumot használtak fel erre a célra.

Nézegettem a készítők listáját is és nem okozott meglepetést, hogy masszív segítséget kaptak

különböző katonai instruktortól és intézményektől illetve hadtörténeti múzeumoktól.

Amiről nem beszéltünk még az a hangulat. Hihetetlen. Annyira pörgős és álkapocs kiakasztó hogy végig csak lestem. Senkinek nem ajánlom easy fokozaton, mert kiábrándítóan könnyű és megöli az isteni hangulatot. Az azért mekkora vicc hogy mindenki melléd lő, mint ha vak lenne? Szóval ne tegyétek. Wink Normálon már kihívást jelent a játék és hatalmas élményt, és ha kielégítetted a kíváncsiságodat melegen ajánlom a veterán fokozatot, mert nagyon buli Biggrin

Az online móka: Ha már úgy érzed, hogy vettél egy 100%-os játékot, akkor most dőlj hátra és veregesd meg a saját válladat, mert újra megcsináltad. Jó játékot vettél a pénzedért.

Pont az a minőséget és pörős játékmenetet fogod kapni, ha felmész a LIVE-ra egy kicsit online tolni a stuff-ot mint amit, megszoktál a single campaign alatt (egyjátékos sztori mód) Wink .

Kicsit azért részletezem is a dolgot csak, hogy legyen róla egy kis kialakult képetek.

A játék során minden gyilkosság és megnyert (illetve bukott) meccs után kapsz bizonyos mennyiségű EXP-t azaz tapasztalati pontot. Igaz semmiféle befolyásod nincs, arra hogy mit kezdj vele. Ami ilyenkor történik, hogy szintet illetve rendfokozatot lépsz, plusz megnyílnak fegyverek, ezek tartozékai, és hozzátartozó kihívások (teljesítendő feladatok).

Kapsz még valamit: a játék úgy hívja, hogy „Perk". Leginkább úgy lehet elmagyarázni, hogy van három helyed ahová plusz képességeket, tudsz berakni. Ebből nagyon sok van. Csak hogy értsétek, írok pár példát: Deep Inpact-> a golyó mélyebbre hatol a testben, és nagyobb sebzést okoz. Last Stand-> ha lelőnek és földre kerülsz, mielőtt meghalnál, még előhúzhatod a pisztolyod, és jól megszórhatod a parasztot, aki volt olyan bunkó és képes volt lelőni:D .

Ahogy fejlődsz, úgy fog egyre több képesség is elérhető lenni számodra. Gondolhatod, hogy az igazi nyalánkságok és fegyverek már csak komoly szinteken lesz unlockolható.

Több fegyver összeállítást készíthetsz és ezekhez is, berakhatsz három „Perk"-et.

Képzeld el, hogy csinálsz egy karabélyos, egy mesterlövész és még talán egy géppuskás összeállítást. Hatalmas taktikázási és nem utolsó sorban személyre szabhatósági lehetőség ez a játékos kezében. Minden pályára, kész testre szabott fegyverarzenált vihetsz magaddal egyetlen gombnyomásra más és más képességekkel!

A játékmódokkal nem akarok annyit foglalkozni, mert itt az összes klasszikus megtalálható és azok kicsit átdolgozott változatai.

Pályákból is sok van, és nagyon sokféle harcmodor elsajátítását igényli, hogy eredményesen vehesd fel a kesztyűt a többi játékos ellen. Kihívás van benne bőven, ha már csak azt nézem, hogy mennyi mindent kell megnyitni és teljesíteni.

Talán az egyetlen negatívum, amire felhívták a figyelmemet az a tény, hogy minden archívment a single részhez vagy csatolva. Nincsen egyetlen multiplayer archívment sem a játékban. Hogy ez gondot okoz e neked, azt döntsd el magad Wink .

A játékon felül: Itt szeretném veletek megosztani a katonai tapasztalataimat a játékkal kapcsolatosan. Ezt a rész már nem kötelező elolvasni. Ami rögtön az elején megragadta a figyelmemet az a tény, hogy mennyire hasonlít a játékban fellelhető katonák tartása, felszerelése és mozgásra az általam látott egységekéhez. Biztos vagyok sok mozgás sor motion capture technológiai eljárással készült kommandósok és katonák bevonásával.

Hihetetlenül kiugrik és látványos a tűz párok mozgása, ahogy fedezik, és fedővé teszik egy más tűz zónáját. Ez még mind semmi, mert ilyet már láttam más játékoktól igaz nem ilyen szinten megvalósítva. Amitől majdnem elélveztem az ott volt mikor század méretű városi harcban vettem részt és mindenki tette a dolgát és igencsak kis pontnak, éreztem magam a hadigépezetben. Magyarán most éreztem igazán először, hogy a harc kimenetele nem az én Rambó képességeimtől függ. Én csak egyetlen egy büdös talpú lövészkatona vagyok a század kötelékében. Ez számomra a mennyország, mert egyszemélyes hadsereg nem létezik!

A hab a tortán és álmaim netovábbja hogy a szárazföldi erők és a légitámogatás szituációfüggően működik együtt.

A fegyverekben már a végén direkt kerestem a hibát (legalább is az általam ismert típusokban) de nem sikerült felfedeznem semmi olyat, ami nem fedné a valóságot.

Mindenképp egy remekmű számomra.

A játék értéke: Összegeznem kéne most az itt leírtakat, remélem nem haragszik senki, hogy ilyen hosszúra sikeredtem. A játékot akár mennyire is nézem, nem lehet lehúzni semmi miatt.

Eddig csak egy negatív véleményt hallottam és azt is a főadminunktól, de hát istenem őt már megfertőzte a Nintendo WII és a Márió Galaxy BiggrinBlum 3 J. Ráadásul szerintem ő is csak viccelt.

A játék nagyon egyben van, mint egyjátékos szempontból (elérhetővé válik végig játszás után a cheats menü és az arcade pontvadász mód! ) , mint a multi része (ezerszer stabilabb szerver háttérrel, mint a COD3 esetében, 1 MB-s net kapcsolattal is tökéletesen és lagg nélkül élvezhető! ) .

Hosszú szórakozást fog nyújtani mindenki számára, aki a kezébe veszi a produktumot.

A korong tovább erősíti az X360 amúgy sem gyenge szoftver felhozatalát.

Már most várom a friss vért pumpáló, megújult sorozat következő részét.

Részemről csak gratulálni tudok az Ifinity Ward-nak és az Activison-nak a szép munkáért.

Egy újabb trónkövetelőt avathatunk a HALO3-mal szemben...

Írta: LAJA X

Fable II teszt - scrat

Fable II

Bevezető

Megmondom őszintén, számomra az első rész volt a nagybetűs JÁTÉK. Az a program nem csak szórakoztatott, hanem beszippantott, magával ragadott és nem akart elengedni még a történet befejezése után sem. Ehhez mérten tűkön ülve vártam a kocsiban a hazaérést, és hatalmas lelkesedéssel álltam neki a játéknak. Bevallom, kicsit elfogult vagyok a játékot illetően, de szerintem a teszt végére ki fog derülni, hogy miért.

Grafika és hangok

Már az első pillanatokban leesett az állam. A világ hangulata látványa képes volt átugrani az első rész által magasra rakott lécet. Az előzetes képekből is látszott, hogy a készítők visszavettek a színekből, ez már nem az első részben megismert tündérmese. Legnagyobb csodálatomra, még ennek ellenére is átjött az a hangulat, ami az első részben is volt, tényleg egy mesében éreztem magam. Szerencsére ez nem csak a játék elejére igaz, egész végig érezhető a körülötted élő, lélegző világ. Ez azért nagyszerű, mert annak ellenére, hogy egy hőst alakítasz, tényleg csak egy vagy a sok ember és élőlény közül.

Megjegyzés: személy szerint egy sokszor csak figyelem az emberek beszélgetéseit, tényleg élettel teli az egész. Érdemes elolvasni a könyveket és papírdarabokat is, hatalmas poénokat lehet felfedezni.

 

Újítások

A legnagyobb újdonság minden kétséget kizáróan a kutya bevezetése. Ő lesz a játék alatt a legjobb barátunk, hű segítőnk, mind a harcban, mind a kincskeresésben. A történet egy pontján el is lehet hagyni, de szerintem aki kipróbálja ne tegye, mert sok dologból maradhat ki a hiánya miatt. Amikor olvastam még anno a kutya bevezetéséről, nem tudtam elképzelni, hogy ez jól sülhet el, hogy egyáltalán képesek átvinni az ember legjobb barátjának vonásait a képernyőre, de kellemeset csalódtam. A kutya személyisége és mozgása egyaránt nagyon életszerű lett, a gazdája iránti szeretet kimutatása kifejezetten tetszett.

A másik újítás a harcrendszert és magát a világot érte. A harcrendszer az első részhez képest teljesen megváltozott, részben előnyére, részben pedig hátrányára. A fegyveres küzdelemnél a fejlődésért kapott pontkoból tudjuk fejleszteni az ügyesség, pontosság és gyorsaság képességeket, amik megnyitásával és fejlesztésével mindenféle kombókat hozhatunk elő. Azért ne gondoljatok Mortal Kombat-szerű megoldásra, annyit sajnos nem pakoltak bele a készítők, de azért van egy-két látványosabb darab. Az újítások nagy része a mágiát érte. Ebben a rendszerben öt varázslatot rakhatunk be egyszerre használatra, de ezek még csata közben is cserélhetőek. A varázslás lényege, hogy a gomb lenyomásának hossza határozza meg, hogy hányadik varázslatot lője el a karakter. Számomra ez nem bizonyult jó megoldásnak, inkább hanyagoltam a mágia használatát emiatt.

Maga a világ is átesett egy elég hatalmas frissítésen. A második részben már letérhetünk az ösvényekről, utakról és felfedezhetjük a vidéket. Itt sem kell Oblivion méretű szabadságra gondolni, de azért jóval nagyobb szabadságérzetet nyújt a játék, mint az első rész. Ami még megváltozott, az a világ kinézete, ami, ha úgy nézzük, rajtunk múlik. Ha jó karakterként segítjük a városi igazságszolgáltatást, a városok gazdagok lesznek, minden tele lesz növényekkel és élettel. Viszont, ha az erő másik oldalát választjuk, a környezetünk lerobban, igazi leprateleppé alakul át az egész város.

A kereskedelem is magasan összefügg karakterünkkel. Amennyiben felemeljük az árakat, az emberek nem fognak szeretni minket, viszont ha levisszük, mindenki szeretni fog minket.

A játékban az összes házat és boltot meg lehet venni, ennek következtében sajnos a pénz értékét vesztette. Végigvihetjük úgy is a játékot, hogy a legfényűzőbb házakban lakunk, mindent megvéve, de akár egyetlen arany nélkül, lakhely nélkül is learathatjuk azokat a bizonyos babérokat.

Játékmenet

Na ez az a pont, ahol sajnos nagyot csalódtam. A készítők semmit nem változtattak a Lost Chapters játékmenetén, csak kibővítették azt olyan dolgokkal, mint a családalapítás, gyerektartás, vagy akár a nemi betegségek megjelenése. Pénzt ezúttal nem a küldetésekért fogunk kapni, hanem azért, ha dolgozunk. Sajnos nekem csak 4-5 darab munka vált eddig elérhetővé, a favágó, kovács, ember áttelepítő, bérgyilkos, és a csapos posztja.

Aminek viszont nagyon örültem, hogy végre lehet úszni! Az előző részben lévő horgászást ezzel le is tudták, a helyére a merülés került. Ez is leginkább a szabadságérzetet dobja meg, nem is kicsit.

Hozzátenném, hogy a mellékküldetésekre is szánjatok időt, a játék végigjátszása után is, mert egy csomó csak akkor nyílik meg.

Történet

Az alap sztori senki számára nem lesz ismeretlen, kicsit sablonos, de azért egész jó.

500 évvel az első rész után vagyunk, testvérünkkel együtt Lugaskő (Boverstone) városát ékesítő csövesként. Ennek a két gyereknek sosem jutott semmi sem a gazdagságból, így ők csak álmodozni tudtak erről. Egy nap egy vándorkereskedő ment be a városba és egy varázserejű zenedobozról beszélt, ami képes teljesíteni egy kívánságot. Össze is szedik rá a gyerekek nagy nehezen a pénzt, meg is veszik, ki is próbálják. A város tetején hatalmas palota áll, az uralkodó, Lucien villája. Mivel a két gyerek mindig a gazdagságról álmodott, a kívánságuk is a palotában való élet volt. Másnap hivatják is őket a palotába, ahol Lucien megöli vagy a nővérünket, vagy minket (attól függően, hogy fiút vagy lányt akarunk alakítani), mert az utolsó hőst keresi céljai eléréséhez. A történet szerint nagyon régen az egyik uralkodó építtetett egy tornyot, amivel az akarata szerint tudta alakítani Albion világát. A torony irányításának képessége uralkodóról uralkodóra szállt, míg az egyikük egy rossz kívánsággal lerombolta a tornyot és megváltoztatta az addig tökéletes világot. Lucien ismét fel akarja építeni a tornyot a totális káosz elérése érdekében, és ebben csak a világon megmaradt négy hős erejével és segítségével győzedelmeskedhet.

A történet többi részét majd Ti felfedezitek, nem fogom elárulni.

Számomra egyedül a sztori befejezése volt nagyon furcsa, az egyik pillanatban még ezerrel ment, aztán egyszer csak vége lett. Még így is körülbelül5-6 óra a fősztori végigjátszása, de ha rám hallgattok, akkor a mellékküldetéseket se hagyjátok ki.

Összegzés

Ez a játék nem azért készült, hogy egy új stílust teremtsen . Ez a játék azért készült, hogy az első rész elemeit kibővítse, tökéletesítse, és ezt - akárki akármit mond - tökéletesen teljesíti is. A játék kisebb hibái ellenére Molyneux mester ismét hatalmasat alkotott, ismét bebizonyosodott, hogy egetverő újítások nélkül is lehet jó játékot készíteni. Ezért is ajánlom ezt nemcsak azoknak, akik az első részt szerették, hanem azoknak is, akik számára még ismeretlen a Fable cím és a programban rejlő lehetőségek tárháza.

Szerintem megér legalább 9,5 pontot a 10-ből, remélem, a teszt meg is mutatta, miért.

By: scrat

Left 4 Dead - Gabe33


Left 4 Dead - Gabe33

Előszó: Üdvözlök mindenkit! Ha jól tudom a Source nem nagyon dobott játékokat a piacra a Counter Strike után. Nos ez megváltozott. Nem rég kijött a Left 4 Dead, amiben mind össze annyit kell tennünk, hogy túléljük, ezt a rettenetes csapást (mármint a zombikat Smile ). De ennyi elég is előszónak, kezdődjön a teszt.

Irányítás: Az irányítást nekem könnyen megszokható volt, furcsa is, mivel még nem vagyok egy akkor zseni Xboxozásban, mint mások. Ez mégis rögtön a kezemre állt. Az első pálya után már csak a fegyvert nem tudtam felvenni :). Bár, az első rész elején nem is nagyon láttam, hogy fel lehet venni fegyvert. Elmentem mellette.

Grafika: A grafika, szerintem jó, rendkívül királyul eltalálták a vér színét, pár játékkal ellentétben. Nagyon tetszett, hogy lehetett csonkítani. Ez annyit tesz, hogy repültek a testrészek össze-vissza. Én ezt rettenetesen élveztem! Bár lehet, hogy csak én vagyok hülye, és ez nagyon beteges. Na de mindegy is. A fegyvereket nagyon szépen lemodellezték. Tényleg nagyon élethű. A „szörnyek" is nagyon szépek, néha amikor rám ugrott a sötétből egy Hunter, felsikítottam a sötét szobámba, hogy: Mi az isten?! A pályák elég változatosak és szépek, bár szerintem túl sokszor vagyunk kint az utcákon, vagy az erdő mélyén.

Játékmenet: Ha valaki azt hiszi, hogy ez egy félelmetes játék ellent kell mondjak. Ez nem félelmetes. Jönnek a zombik, mi meg szétlőjük őket, mielőtt elérnének hozzánk. Persze ez nem mindig sikerül és akkor párszor megkaszabolnak. Nagyon élveztem, a közben lévő hátborzongató zenét. Ez teszi néha, ismétlem NÉHA félelmetessé a játékot. Nagyon élveztem benne még azt, hogy ott vannak a csapattársaink is. Ha meleg helyzet van, kihúznak a sz*rból. Bár néha nem is tudnánk nélkülük élni, csak ha nagyon ügyesek vagyunk. Teszem azt, elkap egy „Smoker" és elkezd húzni a földön. Közben a zombik elkezdenek gyilkolni. És még azzal is megy az életed, hogy közben húz. Ilyenkor csak imádkozhatsz, hogy a közelben van egy csapattársad és lelövi az ellent. Szerintem a mentést is jól megoldották. Egyáltalán nem lehet menteni, vagy elérsz a bizonyos SafeRoom-hoz vagy meghalsz és kezdheted az előző SafeRoom-tól. Nekem ez bejött, mivel normál módban vittem, és úgy nagyon könnyű. Közben fel lehet venni Pills-t (tablettát) amitől több életünk lesz, de folyamatosan csökken, valamint első segély csomagokat, amitől rögtön felmegy az életünk. Valamint még szintén a társakra visszatérve, ha rosszul áll a szénánk a társaink odafutnak hozzánk, és ha van nekik, rád használják el az első segély csomagot. Nagyon eltalálták a játékban a Pipe bomb-ot! Ha egy nagy rakás zombi közé bedobod, mindegyik odagyűlik és nézi, hogy mivan, közben sz*rá robbannak. Az valami rettenetesen tetszett még a játékba, hogy amikor felcsendült egy bizonyos zene, az azt jelezte, hogy biztos nem kevés zombi fog minket megtámadni. Nekem néha csak az nem tetszett, hogy ha bementem egy szobába ahol zombik voltak, csak ott támasztották a falat. És nem csináltak semmit, amíg fel nem tűnt nekik, hogy ott vagyok.

Az Ellen: Nos, nincs túl sok féle zombi. Van a sima ami jön és marcangol. Rögtön le lehet őket sorozni és meghalnak. Vannak a Smoker-ek (füstösök), akik ilyen colos gusztustalanságok, amik elkapnak és elkezdenek magukhoz húzni. Vannak a Hunter-ek amikkel szintén vigyázni kell, mert ha meglátnak rád ugranak és addig zúznak amíg vagy meg nem halunk, vagy amíg meg nem hal. Vannak a Tank-ok, akikkel nagyon-nagyon vigyázni kell, mivel egy óriási szörnyről van szó, akik ha pofon vágnak, elrepülsz Kazincbarcikára... Ezekkel akkor kell vigyázni, ha a tetőn vagyunk. És végül vannak a Witch-ek, akik könyedén szólva egy síró-rívó félelmetes kis k*rva  akihez ha közelmegyünk letámad és nagyon viszi az életed. Azt hiszem mindet leírtam.

Végül is: Ez egy király zombi gyilkoló játék, amiben horrorisztikus karakterek vannak. Szerintem, akinek van XboX 360 gépe vagy éppen jó pc gépe az ne hagyja ki. Sajnos Live-on nem próbáltam ki, mert nincs előfizetésem.

Ezzel búcsúzom: Gabe33 ç a teszt írója Smile

Need for Speed: Most Wanted TESZT - Shockosugi

Need 4 Speed: Most Wanted!

Mikor végre hozzájutottam a NFS legújabb részéhez, alig tudtam kivárni, hogy BKV-vel hazazötyögve beizzíthassam a boxot.
Még a kabátom sem vettem le, úgy rongyoltam a géphez, mely unszolásomnak engedve, mohón falta be a lemezt.
Kis várakozás után, feltűntek a képernyőn a jól ismert logok és figyelmeztetések, majd felbőgtek a kontrollerek és elindult az intro. A kisfilm sokkal jobban sikerült, mint az NFSU2-é, talán több ideje, vagy fantáziája volt a dologra a témával foglalkozó úriembereknek, mnidenesetre remegő gyomorral vártam az intro végét, hogy végre ütközésig húzhassam a ravaszt és lássam száguldani azt a gyönyörű BMW-t, melyet az intro szinte teljes ideje alatt sasoltam.

Nem kis csalódásomra rögtön az első futamok egyikén a készítők megleptek egy atombiztos totálkárral, melynek köszönhetően búcsút mondhattam a bömös bőrüléseinek.
Rövid kisfilm után (melyben az NFSU2-vel ellentétben mozog a rajongásunkra kirendelt bombanő), mehetünk is új verdát venni.
Kellemes meglepetés ért, mikor épp azon morfondíroztam, hogy 20000 dodóból kapok -é a trabantnál csak egy fokkal jobb kocsit is, ám rövid hárddiszk csekking után a gamma ráérzett, hogy az előző epizód is a szívem csücske volt, s ezt honorálandó hozzámvágott még 20 lepedőt.
Új BMW így sem lett a dologból, de egy pöpec kis Ford Focus azért kifért belőle. A tuning szekció nem kecsegtetett semmi jóval, lévén az alapfelszerelésen kívül még mindenen böszme lakat fityegett. Kissé elszontyolodtam, hogy nem költhetem el a maradék pénzem, mejd lógó orral elhagytam a garázst.
Ismég kisfilm, melyben álmaink asszonya eldarálja, hogy is érhetjük el, hogy mi legyönk a legkörözöttebbek a városban, persze csak és kizárólag a nagyi hagymáskőrözöttje után.

Játékmenet:

Feladatunk, hogy legyűrjük a város 15 leginkább keresett figuráját, ám hogy velük megküzdhessünk, előbb olyan "érdemeket" kell szereznünk, hogy az éppen soros f*szagyerek kegyeskedjen meghívni bennünket egy versenyre. Ezeket az érdemeket (és érmeket) több fázisban kell megszereznünk, a következők szerint:
Mindegyik nyomoronc elvár bizonyos mennyiségű versenybeli győzelmet, valamint teljesítenünk kell az általa kijelölt rosszaságokból is bizonyos százalékot, ezek az un. "Milestone event"-ök melyek tartalmazhatnak a gyorshajtástól kezdve a rendőrségi hajszán keresztül ezer dolgot, melyek a harmadik kritérium teljesítésében: a ránk kitűzött fejpénz emelkedésében is segítenek.
Ha ezeket teljesítettük, nincs más hátra, mint két különböző terepe porig aláznunk a ranglista aktuális szereplőjét.
Mindezek előtt azonban érdemes feltérképeznünk a gigantikus úthálózatot, és kiismerni az autó tulajdonságait. Utóbbi nem lesz nehéz azoknak, akik fordítottak anno némi időt az NFSU2-re, lévén a készítők a játék motorján érezhetően nem változtattak szemernyit sem. Ez főleg akkor észrevehető, mikor megered az eső a&undefined;lá NFSU2.
Az előző részben az éjszakai esőzések hangulatosak voltak, sőt könnyebb drifthez, és ezáltal plusz nitróhoz juthattunk. Ezzel szemben áll a Most Wanted, ahol ha elered az eső, az autó szinte irányíthatatlanná válik, és sokkal rosszabb látási viszonyokat generál, mint az elődje, ám ami a jó hír: ez a játéknak adható egyetlen fekete pont (de ez sem annyira fekete)!
Az esős részektől eltekintve azt kell hogy mondjam, a játék irányítása egyszerűen pöpecre sikerült, az első 3 versenyt koccanás nélkül úsztam meg, mindenféle terepismeret nélkül.
Az első rendőrök általi üldöztetésnél azonban kőkeményen megdöbbentem. A zsaruk intelligenciáját a Hot Pursuit óta terminátori szintre fejlesztették. Ha nem pakolták volna tele a pályát lerombolható épületekkel (pl: víztorony, etc), melyeket térképünkön piros háromszögekkel jelöl a gamma, bizony alaposan megszívtam volna az első találkozást.
A pályán egyébiránt az imént említett zúzdle buildingeken kívül szokás szerint megtalálhatóak a relytett átjárók, azzal a különbséggel, hogy számszerűleg kb. kétszer annyit találhatunk a pályán, mint az előző részekben.
Az első három rivális lealázása után máris beleputtyanthatunk némi nitrót a verdába, sőt a motor-és keréktuning rész is kinyílik, melyeket erőteljes mértékben hajítják meg az autónk teljesítményét.
Akárcsak az előző epizódban, itt is kapunk SMS és hangüzeneteket, ezek vezérlése, jellege nem különbözik az elődétől.
Az igazán nagy különbség a két rész között az, hogy míg az underground szériában éjszakai pályákon száguldoztunk az újságok és szponzorok kegyeiért, a Most Wanted-ben inkább a nappal dominál, s itt a zsaruk orra alá kell minél több borsot törnünk, amolyan tuningolt Horváth Roziként.
Mindent összevetve a Most Wanted legalább annyira kötelező darab, mint a Need For Speed Underground 2: mindkettőnek jár a csillagos 5-ös!

A szavakat csűrte csavarta: ShockOsugi

Tenchu Z, avagy a lopakodás művészete

Első sorban szeretnék üdvözölni mindenkit.
Megosztanék veletek egy kis infó áradatot a mostani aktuális címünkről. Kicsit körbe jártam a kérdést, mielőtt neki állnék ennek a cikknek. Játszottam nem keveset, és olvastam még többet a netten szerte széjjel. Tény hogy nagyon vártam a játékot, mert a kezdetektől fogva nagy rajongója vagyok a szériának. Nagyon sok kellemes órát töltöttem el az előző epizódok minden pályájának Grand Master fokozatának elérésével. Leszedtem a demót is a Market Place-ről, ami kicsit csalódás volt a gyenge grafika miatt. Igaz a hangulatra már ott sem lehetett panasz. Majd megjött a full game.
Beleugrottam és azóta is csak ezzel az egy címmel tolom. Nem tudom abba hagyni…
Közben olvastam teszteket és kommenteket a netten. Amit ott találtam az kissé hasba rúgott: a játékot nagyon lehúzták. Nem is emlékszem, kapott e valamelyik játék is ennyire kevés pontszámot. Ha jól emlékszem a GameSpot-on kapott 4.9-et, ami iszonyatosan kevés. Azt közvetítve ezzel, hogy ez egy abszolút hasznavehetetlen és élvezhetetlen szemét.
Remélem elfogadjátok az alábbiakat szubjektív és pártatlan véleményként.
Ugorjunk neki…
Történelem: Annó amikor a PSX debütált hatalmas és szinte osztatlan sikert aratott. Újszerű játék élményt és 3D-s megvalósítást hozott magával az új adathordozó ( CD ). Nem sokra rá jelent meg az első Tenchu ( 1998 ) . A játék nagyon nagy siker lett. A csendben gyilkolás,lopakodás ezen megvalósítása még sehol nem szerepelt. Egy nagyon jól megkomponált mára már klasszikussá érett játékról beszélünk. Feudális japán korban a hozzárendelt pályákon kellett a ninjánkkal lehetőleg észre vétlenül teljesítenünk az adott missziót. És akkor még nem beszéltünk semmit a remek sztoriról és a gyönyörű zenékről.
Ez a misztikus világ ami a ninjákat mindig is belengte kinek a fantáziáját ne mozgatná meg?
Főleg aki kicsit is kedveli a keleti kultúrákat..
Közben érkezett két küldetés lemez pár új pályával.
Nem is kellett sokat várni a következő részre ami a Tenchu: Birth of Stealth Assassin ( 2000 ) nevet kapta. Több karakter, több pálya, szebb grafika és egy rejtett karakter és komplett sztorija került az új korongra ( számomra a mai napig toplistás Wink ) . Amit az első részben is a legtöbbet kritizáltak a játékosok szintén javítva lett, a mesterséges intelligencia.
Majd beköszöntött az új generáció a PS2 személyében, és mint PSX-es siker sorozat a Sanyi kért belőle még nem kis örömünkre. A Tenchu: Wrath of Heaven ( 2003 ) már DVD-n jött és iszonyatosan kíváncsian vártuk hogy mivel tudják megtömni a lemezt. Hát kaptunk csodaszép grafixot és hatalmas pályákat, töménytelen változatos ellenfelekkel ( birkákkal  ) . Színre lépett Tessu a nappal csontkovács éjszaka bérgyilkos titkos karakter is, akinek kivégzései röntgenfilm szerűen voltak megvalósítva ami nagyon állat volt.
És olyan zenei orgazmust ami hatása alatt állok azóta is. Nem vicc, fent van a PSP-en a teljes zenei anyag a mai napon is. Történetileg a sztori az első és második játék közt alakul.
Ebből a részből a MS Xbox-a is kapott Tenchu: Return from Darkness ( 2004 ) alcímmel ami majdnem teljesen megegyezett a PS2-es verzióval csupán SOKKAL szebb volt és volt benne három exkluzív pálya is.
Egy évvel később jött a következő darab PS2-re Tenchu: Fatal Shadow címmel ( 2005 ) .
Szerintem ez volt a legrosszabb rész mindközül. Na nem a rossz grafika vagy ilyesmi miatt, hanem a semmit mondó főkarakter akit Rinnek hívtak lecserélve ezzel Rikimarut és Ayannet. Nem lehetett eldönteni hogy most fiú vagy lány (egyébként lány volt). Volt még egy nagyon nagy hibája: nem sok köze volt az elöző sztori vonalhoz és nagyon nehéz volt. Élvezhetetlenül.
Nagyon durván nyomta a gép, és ha a pálya végén ne adj úristen még volt egy boss is és elvert, kezdhetted az EGÉSZET elölről. Még az olyan megszállottak is feladták a felénél mint én. Biggrin
Közben volt pár bőrlehúzás, jobb és rosszabb: Tenchu: Time of the Assassin ( PSP ) 2006
Erről csak annyit hogy igényes megvalósítás de sajnos a PSP korlátolt grafikai és irányítási metódusai miatt eleve élvezhetetlen lett.
És persze kellett lennie egy DS-es verziónak is Tenchu: Dark Secret alcímmel ( 2006 ) .
Erről nem tudok nyilatkozni, mert nem láttam.
Rebesgetnek kósza híreket valami mobil verzióról is, de majd kiderül mi lesz belőle.

Az alapok: A játék a feudális japánban játszódik a középkorban. A Tenchu univerzum szerint a második rész után nem sokkal. Rikimaru és Ayanne elpusztította a feltámadt gonoszt amely ismételten fenyegette a virágzó, békés providenciát. Lord Ghoda a lánya életét köszönheti a két ninjának. Rikimaru elnyerte hűbérura barátságát és tiszteletét. Mint az Azuma klán új vezére Rikimaru felvirágoztatta a kis ninja falut. Mi egyike vagyunk az ígéretes ú j generációnak, és még sokat kell bizonyítanunk mesterünknek a rá termetségünkről.
Valami nincs rendjén…Szóbeszéd járja a tartományt hogy a távolabbi vidékeken a határnál felütötte a fejét a korrupció. Két állam közti konfliktus kezd el kibontakozni aminek cselszövéses szálait nekünk kell kibogozni.
Nem okozhatunk csalódást!

A játék: Most hogy mindenki tisztában van az alapokkal, térjünk rá a jelen prezentációra. A játékot behelyezve egy hangulatos intró következik, amiből az ég világon semmi nem derül ki de nagyon komoly. Az alaphangulatot megadja és csodálatosan van hangszerelve. Természetesen itt is a mesteri páros alkotásáról van szó: K2 és FROMSOFTWEARS. Mindkét cég elkövetett már a múltban különálló Tenchu részeket, most viszont karöltve dolgoztak.
Joggal mondhatom, hogy ebből a lehető legjobb sült ki.
Főképernyő és a menü puritán egyszerűségű, viszont a zenétől majdnem behu@oztam . Szóval a start megnyomása után három menü közül választhatunk: New Game, Continue, és Options. Nem részletezem, mert nagyon felesleges. Aki itt eltévedt, annak ajánlom a legó haladó fokozatát három éves kortól Wink !
Maradjunk az új játék indításánál, és kattintsunk a New Game opcióra. Most jön az első újdonság! Nincs előre letárol főkarakter(ek). Megszerkeszthetjük saját ninjánkat ízlés szerint, és a rendelkezésre álló kevés ruhából fel is öltöztethetjük. Majd még egy meglepetés…Készítenünk kell magunknak egy társat, amolyan árnyék félét. Igazából sok szerepe nincs, néhol az átvezető animációkban felbukkan és ennyi. Lehet, de nem biztos hogy a múlti játék módokban kaphat nagyobb szerepet. Amit viszont megfigyeltem, nincs előre letárolt CG videó. Minden jelentben az aktuális karakter és a ruházata/tárgyai szerepelnek hibátlanul ahogy kell.
Karakter készítés után kapjuk a tényleges menüt: Solo Mission, Xbox Live, System Link, Ninja Training.
Ajánlom mindenkinek a tréning végigküzdését, mert a játék irányítása alapokban megváltozott. Nagyon sok új mozgás gyakorlást igényel.
Ha ezt sikerült teljesíteni, és megcsinálni a múltikillt (ami nekem a mai napig is nem megy) is akkor mehetünk is belecsapni a lecsóba.

Solo Mission (sztori móka): Egy régi ismerős fogad minket a ninja falúban, nem kisebb személyiség mint az Azuma ninja klán feje:Rikimaru. Nála vehetünk fel küldetéseket, tőle balra pedig a „Shop”-ot találjuk. Itt nagyon sok okosság van/lesz a játék alatt.

Skills/Abilities: két almenüre oszlik->

Ability Settings: Fejleszthetjük hősünket akár egy RPG-ben. Alapból három fő tulajdonságot fejleszthetünk akár úgy is hogy eltolhatjuk egyiket a másik rovására. A játék elején mind hetvenen áll,nevezetesen a következők: Vitality-Életerő, Strenght-Erőlét, Agility-Állóképesség.
Mindenki a saját belátása szerint garázdálkodjon ezekkel  .

Ackquire Skills/Abilities: itt vásárolhatunk az aranyainkért különböző dolgokat mint kombók, titkos tecnikák, képességek. Rengeteg minden van és ezek is fejleszthetőek!

Items: két almenüre oszlik->

Equip Items: Minden küldetés előtt fel kell rakni a megvett/elért tárgyakat amiket magunkkal szeretnénk vinni!
Purchase Items: Itt vehetünk új tárgyakat, amik a játék során mérhetetlenül bővülni fognak ahogy szép sorjában megnyitjuk őket a sikeres missziók teljesítése után.

Clothing: két almenüre oszlik->

Change Clothing: Mivel a karakterünk teljesen szabadon öltöztethető itt amiket megvettél ruhákat, maszkokat, pajzsokat és nagyon sok mást, most fel is aggathatod a karakterre.

Purchase Clothing: Itt rengeteg cuccot vehetsz a ninjádnak. Nem beszélve arról hogy ezekhez minduntalan újabbakat kapsz a játék folyamán. Mondanom sem kell hogy egyre jobbakat, és durvábbakat. Jó szórakozás már csak mindet összegyűjteni is… 
A legdurvább az, hogy én sem a képességemet fejlesztem, hanem ezeket vásárolgatom.

Küldetések: Iszonyat sok, több mint ötven van a játékban. Ezekhez csatlakozik három nehézségi fokozat. A pályaválasztás Rikimarunál történik a térképen, LB és RB a nehézségi szint beállítása. Nem lövök le minden poént de a játék minden szinten többet mutat magából.
Minden küldetés előtt kapunk egy kis eligazítást, amolyan feliratos módon, de ami nagyon ász ,hogy japánul el is mondják közben. Besz@rás hogy mekkorát dob a hangulaton!
A játékos teljesítmény megítélése is megváltozott. Sikeres küldetés végén a játék Ninja 1-től Ninja 5-ig osztályoz, ez alapján kapjuk az aranyat a megbízótól. Minél magasabb osztályzat annál nagyobb a szorzó. És ügye rengeteg helyre lehet költeni az aranyat Biggrin !
A küldetések is igen sokszínűek csak egy a közös bennük: soha nem szabad hogy észrevegyenek. Van itt célpont kiiktatása, információ gyűjtés, szabotázs megakadályozása stb stb..

A miként: Hát igen… Sokat változott az első résztől a technológia. Viszont a koncepció nem változott. A csendben gyilkolás művészete és élvezete amit nem lehet megunni.
A demó verzió vitatható volt a gyenge grafikai megvalósítás miatt Itt viszont már minden a helyére került. Nincs két azonos pálya. Dinamikusan változó napszakok várnak ránk, a pályák hatalmasak és rengeteg ellenfél várja, hogy lehenteljük őket. Minden tükörsima, sehol semmi gikszer. Iszonyatosan sok poligon van a képernyőn. Nem akarom tovább polírozni a dolgot mert inkább nézzétek meg.

A hogyan: Erről már sokkal többet tudok mesélni. Kezdjük a legelején a mozgásokon. Belépett pár új elem és néhány átalakult. Nem akarom most a teljes gomb kiosztást részletezni csak pár gyakorlati tanács, amire nem biztos hogy rájönnél. Az itt következő dolgok két haver összmunkájának a gyümölcse, kösz Mataj.
Hosszú ugrás: Bal Ravasz+A
Kapaszkodó karom használata: jobb analóg klikk majd kurzor mozgatása amíg nem lesz élénkpiros a célkereszt majd karom eldobása az LB-vel.

Mozgások eltett karddal:

Őr elfogása: X
Őr elhurcolása: Analóg kar
Őr kivégzése: X újra
Őr vagy ártatlan leütése: hátulról X-el elkapni és B-vel leütni
Őr földre teperése: RB
Őr nyakának kitörése a földön: levinni a földre és X ( nem hagy vérnyomot! )
Őr falhoz állítása: falhoz vinni majd A
Őr hátának szétszecskázása: falhoz állítani majd X (nagyon brutális)
Halott felvétele a vállra: leguggolni az RB-vel majd az X
Halott letétele a vállról: újra X (csendes)
Halott eldobása a vállról: Bal Ravasz (hangos)

Mozgások elővett karddal: vigyázat közelről meghallják a hangját!

Kivégzések: a régi rendszer szerint itt is működnek:
Elölről, hátulról, oldalról, szemből, ráugorva, és guggolva.

„KI” kivégzések: amikor a célpont elérhető közelségbe ér megjelenik körülötte egy szimbólumokból kirakott kör, mely változtatja a színét. Amikor mélyvörös és hallunk egy szívdobbanást akkor tudunk kivitelezni „KI” kivégzést.

Speciál KI kivégzések:
Halásos árnyék: papír ajtón ha az árnyékra kirakja a szimbólumot X
Hasba szúrás: elővett karddal közvetlen a sarokhoz állva a fal mellett közeledő őrt bevárni még kijelöli a kör majd X és berántja a sarok mögé.

Öt perfekt „KI” kivégzés archívmentet ér!!

A hangok és zenék: Nekem ez nagyon fontos volt, mivel az előző részek igen magasra rakják a lécet. Nem kellett most sem csalódnom. Különösen tetszett a szituáció függő zenei váltások. Főleg az nagyon komoly mikor felfedeznek. Természetesen Dolby Digital 5.1-ben szól a játék. Nagyon jók a hangok ami nagyon megdobja a hangulatot hogy bele élhesse magát az ember. Csodás zenékkel találkoztam már és számomra nagyon sok abszolút befutó lesz szerintem. Itt sem hibázik semmi.

Újítások: az irányításban megjelent a csendes futás amit a Jobb Ravasszal hozhatunk elő, és ha megnyomjuk az A-t is akkor szökken egyet előre a karakter. Vigyázat, mert közelről azonnal meghallják a szökkenést. Jobban kezeli a játék a platformokat. Ki lehet hajolni, le
lehet kukucskálni stb, stb….
A mesterséges intelligencia is meg lett dobva rendesen. Az őrök észrevesznek, már nem csak vízszintesen hanem szinte minden látószögben ha kilógsz. Kiszúrják a vérfoltokat, a hullákat, egymás eltűnését mert vannak pontok ahol találkoznak és váltanak pár szót. Ha a kolléga eltűnik gyanakodni kezdenek. Kiszúrják az árnyékunkat (van rá új visszajelző is a HUD-on a rejtettségünkről) a szagunkat és a zörgéseinket a tárgyainkkal és a környezettel.
Szóval rendesen látszik hogy rengeteget dolgoztak vele.
El sem merem képzelni hogy múltiban mekkora móka lehet a játék…
Nem beszélve a játék változatos és szinte már mesteri lopakodós gyilkolási technikáiról amiket fentebb részleteztem. Egy célt ötven képen el lehet érni!

Összérték: Nem tudom a fentebb leírtak szerint kinek nem tűnik ki hogy a játék minimum 8,5 pontos a számomra. Azért nem mondok többet mert nem mindenki van oda a stílus és a játék menetéért. Viszont azért az tény hogy a baráti társaságomból MINDENKI ezzel játszik olyan címeket hátra szorítva mint a Forza 2, DIRT, Call of Juarez és a többiek.
Szerintem a játék méltánytalanul, és csúnyán le lett húzva. Nem akarom mindenkinek agyon majmolni a játékot, de ítéljétek meg magatok, és ha tehetitek próbáljátok ki ti is.
Szerintem megéri, mert egy szép és tartalmas játékot kaptok.

LAJA X

 

BLACK TESZT - balintka

A szomorú jelen
Sajnos a Microsoft, terméktámogatásának hála, gyakorlatilag az Xbox 360 kijövetelétől, sőt már előtte is, befejezettnek tekinti az Xbox projectet, ők bizony már nem adnak ki rá játékot. Ezt én személy szerint a 25 millió Xbox tulaj hátba szúrásának érzem. Nem elég, hogy mesterségesen 1-1,5 évvel megrövidítette a konzol élettartamát, de már nem is támogatja. Az Xbox - Xbox 360 körül történtek akár egy új, filozofáló cikk témája is lehetne. Elkapkodott a generációváltás, ez köztudott dolog. A fentiek folyománya egyrészt az, hogy csak külsős fejlesztő és kiadó cégektől várhatunk játékokat a jövőben konzolunkra, másrészt legalább a negyedére csökkent a játékok száma. Én ezek miatt már az Xbox hattyúdalának hívom az utóbbi három hónapot, szerintem nem túlzok vele. Ha most ennyi játékot kapunk, akkor mi lesz később? Ráadásul nem mindenki teheti meg, és akarja is megtenni a magas költségekkel járó generációváltást, amely mellett most még kevés indok szól. Mi, Xbox tulajok már kevés játékot tudunk megnevezni gépünkre, ami még érdemes várni. Ezek közül egyik leggyakrabban a BLACK cím hangzott el.
Kiemelkedő produktum
A fent vázolt helyzetben jelent meg a BLACK, itthon is nagy vihart kavarva. A vihar fő oka, hogy volt, ahol 10 pontos értékelést kapott, és sokak szerint nem ér annyit, mások pedig védelembe veszik. Én is megosztom Veletek saját álláspontom. Van rálátásom a dologra, hisz az Xbox-on számtalan FPS-t kipróbáltam, végigvittem, PC-n szintúgy. Mondhatni, FPS-re használom a gépem. A lenti teszt végeredményétől eltekintve azt mondom, hogy igen, nagyon jó a játék, megérte várni, megállja a helyét a minőségi Xbox-os FPS-ek között is!

Az első élmények

A játék stílszerűen fekete háttér előtt indít, ráadásul a készítők listája is fut, ki sem lehetett nyomni. A menü sem tetszett igazán. Siettem is az indítással, mert ez eddig nem volt meggyőző. Az első pálya egy romos, terroristák által megszállt orosz városba vitt. Kelet-Európa? Kitűnő témaválasztás, első jó pont. Egy szobába rakott ki a gép, kezemben egy dizájnos fekete pisztollyal. Gyorsan körülnézek, ki az ablakon, a szobában is, na nem az ellenfelek miatt, hanem a grafika minőségét leellenőrizendő. Kiváló! Aztán a viszonylagos csend megtört, az ablaküveg hangosan durrogva kezdett darabjaira hullani. Lentről észrevettek. Azonban ez sem vonta el a figyelmemet arról, hogy milyen jó a csörömpölés hangja! Felvettem a shotgun-t, az ajtón kilépve ledurrantottam a támadót. A fegyver ereje brutális. Egy gépkocsi mögül lőnek rám. Régi FPS tapasztalatok alapján nem az embert, hanem a járművet veszem célba, a robbanás pusztító. A romos utcán, folyamatosan harcolva igyekszek egységemhez.

Grafika

Az eddig leírtakból kiderül, hogy megtetszett a játék, de ez várható is volt. Vitán felül legfőbb vonzereje a grafika. Azt a minőséget, amit a BLACK nyújt, Xbox-on soha nem láttuk még (más konzolon se nagyon). A fény-árnyék viszonyok gyönyörűek, a fákon besütő Hold fénye is lenyűgöző. Az anyagok megjelenítése példa nélküli: gondolok itt az üvegre, a betonfalra, a fákra, a sáros-kavicsos erdei talajra. Ilyet még konzolon nem láttam. Ez a grafika, annak ellenére, hogy multiplatform a játék, odapakol szinte minden exkluzív játéknak! Újabb demonstrációja annak, hogy mire képes ez a gép! Még a CoD 2: Big Red One-t, Half-Life 2-t is megelőzi, pedig ezek az utóbbi idők legszebb alkotásai a gépen. A fegyverek mind élethű másai valóságbeli változatuknak. Az elhagyott szocreál házak, lerombolt épületek pedig fantasztikusan jelennek meg! Nem is lelkendezek tovább, ezt mindenkinek látnia kell.

Hangok, zene

E szekcióról is csak a legjobbakat tudom elmondani: minden hang nagyon valósághű, kiváló minőségű, a zene pedig igényes, igazi nagyzenekarral felvett mű, ebből következően túltesz sok hasonló játék audio megoldásán. Kiemelendő a fegyverek hangja, és az ablaküveg csörömpölés, e valósághű hangok jellemzik a legjobban a játékot.

Interaktív rombolás

Újdonság, ahogy a golyók becsapódáskor lebontják a falakat, ahogy darabokra törik a kisebb tárgyakat, sok a felrobbanható tereptárgy. Kevés programmal találkoztam, amelyben ennyire interaktívan használhatjuk környezetünket. Lövéseink nyomán amortizálódik a berendezés, kilyukad, összeomlik a fal, kidőlnek az ajtók. Az erős, Burnout 3 alatt edződött grafikus motor mindezt korrektül és valóságszerűen jeleníti meg. Ebből a szempontból is unikum a játék. A modellezett fegyverek és valóságbelijük teljesen megegyeznek egymással.

Mesterséges (un)intelligencia

Normál fokozaton nem tudott sajnos meggyőzőt nyújtani. Sokszor az őröktől tíz méterre lelőttem a társukat, meg sem hallották. Általános jellemzője kétféle viselkedésmód: ellenfeleink vagy nekünk jönnek gondolkodás nélkül, vagy egyhelyben állva várják sorsukat. Elmondható, hogy unintelligenciájukat a készítők számukkal próbálták ellensúlyozni. Engem a gyenge MI nem zavart, a folytonos akció hevében nincs időnk ezzel foglalkozni. Mivel a játék a Serious Sam-szerű hentelésről szól, én nem rovom fel ezt nagy hibaként. Funkcióját jól betölti, aki szereti a kötetlenebb FPS-eket, annak megfelelő lesz.

Hibák, hiányosságok

Minimális hiba fedezhető fel a játékban. Az első, ami nem tetszett, az az újratöltéskori homályosulás. Egyedi effekt, de engem nagyon zavart. A másik az a komótosság, ami jellemzi emberünket, de főleg a fordulás sebességét. Ez utóbbit sajnos nem is lehet állítani. A fekete menü, az először ki sem nyomható Credits, az érdektelen videók sem jöttek be. Mindezek azonban apróságok, nem rombolják a játékmenetet. A legnagyobb gond a szavatosság, a nyolc darab pálya bizony nem teszi hosszú idejű kikapcsolódássá a játékot. Néhány óra alatt végigvihető könnyebb fokozatokon. Multiplayer sincsen, újabb rosszpont. Műfaja miatt ritkán fogjuk elővenni, de akkor jó szórakozást fog biztosítani.

Most akkor tíz, vagy nem tíz?

A játék minőségét elnézve nem az a kérdés, hány pontos, hanem, hogy maximális pontszámot ér-e. Kétféle értékelés lehetséges: a jelen szűkös játékkínálatot tekintve maximális tíz pontos a játék, ám önmagában értékelve nem ér annyit, a már említett hiányosságok miatt. Az biztos, hogy az Xbox egyik legjobb és legegyedibb FPS-e a program. Úgy érzem, ebben az esetben mindegy, hogy tíz pontos, kilenc és fél, vagy kilenc, egyediségénél fogva mindenképp beszerzendő darab, majd eldöntitek nektek mennyit ér.

Balintka

Call Of Duty 2: Big Red One TESZT - balintka

Újra a frontvonalba küldve

Alig egy éve jelent meg a konzol-exkluzív CoD: Finest Hour, amelyet sokan vártunk. A szaksajtóban kiváló, 8-9 pontos értékeléseket kapott, jogosan. Témaválasztása, a grafika, a hangulat mind-mind megérdemeltté tette ezt. Én is nagyon elégedett voltam vele, sokan másokkal együtt megkönnyebbültünk, amint ez év eleje tájékán, tavasz felé hír jött a folytatásról, amelyet ráadásul idén őszre ígértek, és valóban el is készítettek.

Nem voltam előítéletektől mentes, nem bíztam abban, hogy egy év alatt meg tudják ismételni (minimum) és felül is múlni az előd nagyszerű hangulatát, jellemző vonásait. Mégis kellemesen csalódtam, lelövöm a poént, sikerült a fejlesztőknek.

A változások

A játék alapjaiban természetesen az előző, Finest Hour programra épít, az irányítás, játékmenet innen került átvételre. Továbbra is csapatban harcolunk, és járműveket is vezethetünk, mozgalmas események közepette. A változtatások apróbb dolgok, menet közben észrevehetőek. Az első pályán feltűnik, hogy ajtókat bizony mostantól nem fogunk berúgni, erre egy üzenet is figyelmeztet. Hát nem tudom, szerintem ezt kár volt kihagyni, ez egy jó momentum volt az első részben. Sajnos a legnagyobb, és egyben legsúlyosabb változás a szavatosságot érintette. Mindössze két küldetéssorozatot kapunk, egyenként 6-7 küldetéssel, ami jó néhány darabbal kevesebb az előző résznél. Másodszor végigjátszva pár óra alatt túl lehetünk rajta. Ez elég sajnálatos változás, és nem vet jó fényt a játékra. Mondhatni, ez a legnagyobb hiba a játékban. Az AI sokat fejlődött, de sajnos vannak még sutaságai: főleg a csatákban jön elő gyakran az az érdekes eset, hogy társaink lőnek, lőnek, mégsem tudják ellenfelüket lelőni. Ilyenkor nekünk kell a fifty-fifty állást a mi oldalunkra billenteni.

Grafika

Már az előző epizód is igen korrekt vizuális prezentációval rendelkezett, de ezt a Big Red One lazán felül tudja múlni. Az emberek, de főként a környezet, időjárás megjelenítése javult sokat. A hóesés, eső, a házak bútorzata kiválóan néz ki. A mostani generációból nagyjából kihozták, amit lehetett, multiplatform játék létére remek grafikával rendelkezik. Ezt csak egy Xbox-exkluzív Big Red One tudná csak felülmúlni.

Irányítás, hangok

Az irányítás szinte nem változott az előző rész óta, a mászkálós részek kicsit átláthatóbbak lettek, a járműves rész nekem kevésbé tetszett, szerintem a tankok irányítása romlott, nagyon könnyű rossz irányba mozogni a harckocsival. Összességében fejlődött ez a rész is. A hangok is sokat javultak, főleg német oldalon.

Fegyverek

Nagyjából maradtak az elődben bevezetett típusok, néhány új darabbal is találkozunk. Kedvencem a Carbine 15-ös tárral rendelkező karabély lett, igen jól használható. A hozzá hasonló német Gewehr 43 is nagyon tetszett. Az előd nagy hibája volt, hogy a gépfegyverek sokat pazaroltak. Itt ezt is jelentősen csökkentették, újabb örvendetes változás.

Nachwort, avagy végszó

Ismételten egy magas minőségű, a Call of Duty névhez hű produktumot kaptunk. Apróságokat leszámítva mindenben javult az előző részhez képest, egyedül a szavatosság lett rövidebb, aminek CoD fan-ként abszolút nem örülök. Maximumhoz közeli értékelést érdemel, de a rövidebb játékidő miatt egy hajszálnyival az előző rész alá tenném értékelésileg. A Finest Hour volt az úttörő, a nagy előd, a Big Red One pedig továbbvitte a sikerhez fontos, már bevált attitűdöket, annyi újítást beletéve, ami kizárja a rókabőr-érzést. Mindezektől eltekintve nekem jobban tetszett a Finest Hour, de mindegyik epizód rendelkezik annyi egyediséggel, hogy jól kiegészítik egymást, és ennek következtében mindegyikkel érdemes játszani, a gyűjteményekben a helyük.

Half-Life 2 TESZT - balintka

A kihagyott múlt


Elöljáróban elmondanám az objektív értékelés valószerűségét bizonyítandóan azt, hogy a játék első, 1998-as részével nem játszottam, illetve csak annyit, amiből leszűrtem, hogy nekem bizony a Half-Life nevű FPS nem az esetem. Ennek következtében abba is hagytam, sőt ki is selejteztem PC gyűjteményemből. Így utólag, a második résszel játszva, valószínűleg hibát követtem el. Következő mulasztásom is megtörtént, PC-n kihagytam a 2. részt, de mentségemre legyen szólva, akkoriban nem rendelkeztem hozzá elegendően nagy géppel. Most azonban a hype-nak és a jó értékeléseknek, kritikáknak köszönhetően végül is neki ültem a játékot kipróbálni kedvenc konzolomon.

Első benyomások


Tehát elindítottam a játékot a gépen, a főmenü átlagos, a töltési idők is még épp elviselhetőek. A grafika első blikkre gyengének tűnik a Far Cry után, de alaposabban megnézve, ez bizony gyönyörű! Erről majd írok még lejjebb, külön, szokásom szerint. Az első egy-két pálya nem volt számomra túl meggyőző, érdektelennek tartottam őket. Aztán, mikor a tetőkön át kellett menekülni az engem üldöző katonák elől, itt már kezdett tetszeni a dolog. A vasúti pályaudvart már kifejezetten szépnek láttam, és a panelházak lepusztultságát egyenesen lenyűgözőnek. Innentől kezdve már nehéz volt abbahagyni, beindultak az események.

A látvány, ami üt, nem is kicsit, és vissza is üt


Mint írtam, nem láttam a PC verziót, de ha láttam volna, akkor sem hasonlítanám hozzá az Xbox-os változatot. Botorságnak tartok egy 40000 forintos, 4 éves konzolgépet egy minimum két és félszer annyiba kerülő, sokkal újabb PC-hez hasonlítani. Ennek ellenére úgy hallottam, hogy a Dobozos változatnak nincs különösebb szégyenkezni valója a PC mellett. Mostanában úgy vélem, hogy zseniális, amit ebből a hardverből kihoznak. Elég csak a közelmúltban megjelent (FPS) játékokra gondolnunk: DOOM 3, Serious Sam 2 (és az első rész is!), Call of Duty 2: Big Red One, Far Cry Instincts és persze a HL2! Ezek grafikai minősége azt hiszem, mindent elmond a konzol erejéről! Tehát, mint írtam feljebb, először a pályaudvar tetszett meg, valamint a házak, a környezet szépsége. A fejezetekben előre haladva ez még inkább fokozódott! A lepusztult, elhagyott lakhelyek megjelenítése olyan ütős lett, hogy sokszor azt hittem, hogy Resident Evil-ezek. A zombiszerű emberek is segítettek ebben (ezek fején a kis négylábú szörnyecske tanyázik). A legjobban tetsző fejezetek a ”We don’t go to Ravenholm”, és a Nova Prospekt voltak. Mesélhetnék még az ég, a tájak szépségeiről még oldalakat, de azt hiszem felesleges, ezt mindenkinek látnia kell. Kb. egy szinten van a grafika a Far Cry-jal, ami nem kis szó! Látszik, hogy igyekeztek korrektül kihasználni a gépe erejét, nem túlbutítva az engine-t. Mindamellett a Valve - önhibáján kívül - nem tudta maximálisan véghezvinni. Bizony, helyes a gyanú, a játék hajlamos szaggatni, Xbox-os szemmel nézve zavaró módon. Nem katasztrofálisan, de gyakori, hogy a képfrissítés kb. 20-25 fps-re leesik, azaz épp’ nem folyamatos a mozgás. Ezek a lassulások főleg pályabetöltés után közvetlenül, és nagyobb akciókban következik be. Ha ez nem lenne, hibátlannak mondhatnánk az elénk táruló képi világot. De én ennek ellenére maximálisnak tartom a látványt. Ennyit tud sajnos az Xbox, nem lehet rá mást mondani.

Irányítás, interaktivitás


Roppant egyszerű a kezelés, a megszokott FPS irányítást követi, ami kicsit zavaró, hogy a B gombra került az újratöltés gombja. Ami zavaró, hogy emberünk sokszor beleakad mindenbe, legyen az egy légypiszok, vagy egy ajtónyílás. A játék elején ez nagyon zavaró, de aztán később, ahogy magával ragad a sztori már nem fog feltűnni. A történet során járműveket is fogunk vezetni, mint a légpárnás hajó, és egy csövekből összeeszkábált autó. Ezek kezelhetősége jó, néha azért beakadnak, vagy nem pont azt csinálják, amit szeretnénk. A program pozitívumai mellett eltörpülnek eme kis hibák. Az Y gombbal foghatunk meg, vehetünk fel tárgyakat, ez a Use gomb. Amint hozzánk kerül az Antigravity Gun, ezzel ugyanezt megtehetjük, illetve ki is lőhetjük a megszokott tárgyakat.

MI és fizika


A mesterséges intelligencia jó, sokak szerint kiemelkedő, de szerintem nem. Legtöbb esetben a katonák úgy jönnek a puskacsövünk elé, mintha robotok lennének, sokszor semmiféle taktikát, cselt sem alkalmaznak. A játék igénybe veszi az intelligenciánkat is, sokszor kicsit gondolkodni kell a továbbjutás lehetőségén. Nem elakadásra gondolok, mert a játék lineáris, hanem valamiféle eszköz használatára, vagy eldugott utakra, például a szekrények mögött lévő erkélyre, vagy a terep adottságaira. Az utolsó fejezetekben kapunk társakat magunk mellé, ők viszonylag jól mozognak, de sokszor akadályoznak a mozgásban, és hamar elhullanak mellőlünk. Őket a fekete gombbal küldhetjük a célkereszt irányába tovább. Az engine fizikai ereje megdöbbentő. Az eldobott tárgyak valósághűen esnek le, mozognak, a vízbe dobott ládák, elmerülnek egy pillanatra, majd lebegni kezdenek, és még sorolhatnám, mikre képes a motor!

Fegyverek


Kellő számú gyilkoló eszköz áll rendelkezésünkre, ezeket a D-pad nyilaival hozhatjuk elő, egy irányra természetesen több fegyver van kalibrálva. Alapfegyverünk a már jól ismer pajszer, ez leginkább a kis repülő robotok, és a ládák, valamint egyéb fatárgyak, ablakok széttöréséhez szolgál kiválóan. A standard pisztoly, Colt, shotgun, géppuska, rakétavető, kézigránát is megtalálható arzenálunkban. Ezek mellett nyílpuska, Pulse Gun, Antigravity Gun is lesz nálunk idővel. Néha lehetőségünk nyílik felállítani háromlábú pulse gépfegyverállásokat is, és járműveinken is általában találunk valamilyen gyorstüzelő fegyvert. Az egyik legeredetibb ötlet a rovarhívó gombóc, ezzel a főként a Nova Prospekt fejezetben remekül uszíthatjuk a zöldessárgás rovarokat a katonák ellen.

Szavatosság


A progi csak és kizárólag a single player módra épít, multi nincs. A teljes sztorit 14 fejezeten át ismerhetjük meg, ezek legtöbbje igen hosszú. Tehát tartalmas szórakozásban lesz részünk, ha nekiülünk játszani. Egyes vélemények szerint kicsit vontatott, egyhangú a program, van benne igazság. Mindemellett a sztori érdekes, és van benne valamiféle olyan hangulat, ami miatt később újra elővesszük a játékot, és újra végigjátsszuk. E program esetében nem gond, hogy nincs multi, a sima HL sem erről szólt. A menüben előre megtekinthetjük egy-egy kép kíséretében a fejezet címeket. Ez, amellett, hogy megmutatja a játék hosszúságát, kicsit ösztönző is, a háttérkép, ami a felhőkarcolót ábrázolja, is hangulatfokozó, ugyanis a Follow Freeman fejezetben egyre jobban közelítünk az épülethez, én személy szerint már alig vártam, hogy odaérjek hozzá. Kicsit fájó, hogy a Counter-Strike Source-t nem mellékelték a játékhoz, mint PC-n.

Hiányosságok


Ezek többsége már valamilyen úton-módon előfordult a cikkben, legalább említés szintjén. Kevés hibát találtam csak a játékban: az idegesítő beakadások, a játék vége felé az egyre gyakoribbá és botrányosabbá váló szaggatás, az időnkénti monotonitás, társaink általi akadályoztatásunk, gyakori töltések.

Végszó


Talán nem túlzás, és rossz is kimondani: az Xbox valószínűleg utolsó, kiemelkedő FPS-ével játszottunk. Mindenképp a polcon a helye, nem érdemes senkinek sem kihagynia! Mint ahogy a Halo 1-2 kötelező vétel egy Xbox-osnak, kihagyhatatlan műnek tartjuk azokat, úgy ez is az. Mindenképp szerezzük be!

A tesztet balintka készítette, köszi a nép nevében! SiD

187 - Ride or Die TESZT - Chavez

Electronic Arts. Mit is lehetne elmondani a világ legzsírosabb mega-godzilla kiadójáról? Hát azt semmiképp sem, hogy nyitottak az új dolgok felé, nem nagyon tartják titokban fejlesztéseiket, erős, kíméletlen marketing nyomás a nagyobb profit elérése érdekében. Bemutatóm alanyát az Ubisoft dobta piacra aki rengeteg első osztályú játékkal kényeztette az elmúlt években az arra érdemeseket (Splinter Cell széria, Price Of Persia, Rainbow Six, Ghost Recon stb) de remélem ez a mostani csak valami baklövés volt mert könnyen az EA sorsára juthatnak.(szvsz szeretnének is bár inkább anyagilag felnőni:) Megvolt a hírverés, pár ingame filmecske, interjú a készítőkkel, szereplőkkel - Jöjjön hát a divatgettó…

Divatgettó? Miféle épületes baromságot karattyol össze ez a szerencsétlen? Összeesküvés elméletem a következő: 90 évek közepére tehető az az időszak amikor a színesbörű vagy afro-amerikai előadók színre léptek, tették ezt irigylendő ritmus érzékükkel, dalszövegíró vénájukkal és műfajt teremtő „seggrázós” klipjeikkel. Eladhatóvá vált a rap bármilyen vállfaja pontosabban amit addig „rap”-nek titulált az európai ember –köztük e cikk írója is- mindenhová befészkelte magát. Tudjátok az a része a számoknak ahol az előadó már nem akarja elmondani 65536x alkalommal, hogy az „én szerelmem nem kerül semmibe” (közben drágaköveket dobál le magáról meg kiszáll holmi 30m négykerekű roncsból) meg „mindig vissza várlak” –közben a 6. nőt dobja le magáról megcsinált állapotban- és ehhez hasonló tréfákkal próbál imponálni, hanem belassul a zene és minimális alapokra elkezdi a producer által előirt „kemény vagyok, napalmot dobjatok” szöveget a szádba rágni miközben szúrósan néz előre. You know – olyan gengszteresen. Valahogy nem áll össze a kép. Ez a valaki vagy inkább valami nevezhetnénk lassan terméknek is őket, szeretné az egyik percben visszakapni élete szerelmét, de a biztonság kedvéért mindenkivel lefekszik. Nem baj az –hisz nem vagyunk semmi jónak az elrontója-. De közben meg rinyál. Zokog. Sír. Vigyorog. Valahogy nem áll össze a kép. Rájöttem. Te hazudsz.

Ehhez hasonló dolgok kezdtek megfogalmazódni a fejemben amikor több óra játék után és 65% komplettségi jelző –ejha be szép, van ilyen a magyar nyelvben- mellett kikapcsoltam a Boxot. Adott egy régebben még isteni hatalommal rendelkező afro keresztapa aki 20 év után megfáradt már nem akar az utcán harcolni a jogaiért. Eme döntés fájdalmas meghozatalában még az is segítette, hogy néhány acélköpenyes golyót sikerült beinjektálni a bőre alá egy pisztolynak látszó tárgy segítségével és szólított minket, hogy ebből elég, vegyük vissza a város utcáit és mellesleg öljük meg Cortez-t aki ezt tette vele.

Jól van, jól van ebből sem lesz Fahrenheit de ami most jön az nem más mint egy Chase Hq és Mario Kart alkalmi testi kapcsolatának gyümölcse. Chase Hq nem más mint a Taito (Operation Wolf, Bubble-Bubble) egyik sikeres arcade játéka 1990 környékéről aki a SMK-ot nem ismeri gyorsan húzza magára a zacskót és irány a Snes9x:). Adva volt egy bünőző aki menekült tőlünk a híres speciális rendfenntartók elől, mi uccu neki, pisztoly, rpg a kézben –ha nem megvártuk míg a helikopter ledobja- és hajrá. Mi volt benne a jó? Nem nagyon volt hasonló próbálkozás abban az időben, és nagyon jól el volt találva az irányítás hisz itt már egy kormányt szorongatthattunk a kezünkben. Ezt gondolhatta az Ubisoft is kiaadta a parancsot a program munkálatainak elkezdésére.

Elindul a verseny rajtunk kívül 5 versenyző kupurog 3-2-1 start! Indulunk háttérben már szól a rap de itt sem erőltették meg magukat a készítők mert én 4-5 szám váltakozását figyeltem meg, ez akkor nagyobb probléma ha kiderül majd’ 50 versenyen kell bizonyítanunk, nem számítva azt a párat ami biztos nem sikerül elsőre. Nem baj lesz mit dúdolni a 7 busz megállójában ha véletlenül nem jönne 20 perce:) Fegyverek az úton vannak eldobálva úgy mint: pisztoly, smg, automata shotgun, akna, aknavető általában a pályák rejtett részein található, gereblye nincs bezzeg a Total Overdose-ban:) Tudunk előre és hátra is lőni, az utóbbi azért hasznos mert elég ha csak mutatja a gép, hogy valaki előzni próbál de még bent sincs a képernyőben, mi elkezdünk vadul hátra tüzelni és automatikusan eltaláljuk. Ha kivégzünk egy ellenfelet, lassítva látjuk ahogy a lángoló kocsi felborul és repülnek ki az utasai ala Burnout 3: Takedown ala Matrix. Nitrot is vehetünk fel de bal vagy jobb szerencsére ez nem sokat használ mert: igen engedékeny „catch up” technikával versenyeznek a gépi ellenfelek: ha nagyon lemaradunk hihetetlen módon be tudjuk őket hozni, szinte megvárnak DE nagyon elhúzni sem lehet, egyszerűen mindig ott fognak loholni a nyomunkban akármennyit futtatunk aknára vagy toljuk a nitrot. Játékmódokról még nem beszéltem? Izé…

  1. sima verseny fegyverekkel és nitroval, célunk elsőnek beérni
  2. sima verseny ahol az utolsó mindig kiesik körönként, célunk elsőnek beérni
  3. sima verseny ahol csak aknákat használhatunk, célunk elsőnek beérni:)
  4. deathmatch – egy arénában kell időre túlélnünk egyre több ellenféllel
  5. menekülés az országúton a rendőrök elől, vagy éppen valakit le kell vadásznunk, érdekes, hogy ebből van a legkevesebb, csak itt van nappal és ezért ezek a pályaszakaszok a legszebbek:(

Hogy valami jót is mondjak: a szinkronszínészek elég jól beleélik magukat a szerepükbe Noel G (Cortez) megpróbálja elcsábítani hősünket akinek egyébként Larenz Tate kölcsönözte a hangját. A játék folyamatos, nincs lassulás akadás hiába robbantunk, nitrozunk, trükközunk. Fegyverek hangjaik dögösek, szinte érezni lehet ahogy hasítják puhítod az ellenfeleket. Egyébként ha valaki szeretne „ráérezni”, hogy milyen lehetett az igazi gettó a 90 évek hajnalán Amerikában a külvárosokban, nézze meg a Veszélyes Elemek (Menace 2 Society) c. filmet, érdekes hogy ott Larenz Tate alakítja a film rosszfiúját, megjegyzem zseniálisan. Mitől divatos ez játék: hát van benne rap, verda, luvnya (bár csak az átvezetőkben), stukker, zsaru, gangsta életérzés, mert ha ez árad a képekről rohannak megvenni a kölykök…

+Pro: jó hangok, kézreálló irányítás, fiatalabb korosztály (12-18) jobban el fog szórakozni vele főleg akinek bejön ez a műanyag gengszterkedés, egy ideig tényleg hagnulatos lövöldözésben van részünk

+Kontra: amíg rá nem jövünk, hogy ez így megy végig, szinte zéró változatosággal és ismétlődő pályákkal

Thief: Deadly Shadow TESZT - balintka

Eredeti és egyedi ötlet

A Thief játéksorozat korántsem új. Ha jól emlékszem, 1998 tájékán jelent meg az első rész, a Thief: The Dark Project. Ezt követte a Thief 2: The Metal Age, amely robotokkal tűzdelt irányba tolta el a sorozatot, mint a címe is mutatja. Eljött 2004, és a sajnos talán utolsó rész, a Halálos Árnyékok. Az alapötletet a fejezetcím szerinti jelzőkkel jellemezném. Adott egy, a leginkább középkorhoz hasonlító fantasy világ, némileg fejlettebb technikával ömlesztve. Gondolok itt a villanyárammal működő világításra, vagy az elektromos liftekre. Ebben a világban, mint közönséges besurranó tolvaj tevékenykedünk.

Ez minden külön magyarázatot nélkülözve láthatóan újszerű és roppant frappáns, ámde koros ötlet, mely még ma is, a sok „xy 2006 semmi újat nem nyújtok, csak az évszám más” sorozat mellett is bőven megállja a helyét, tekintve, hogy ezt a játékot nem próbálták klónozni, másolni. Így maradt az a minőségi darab a sorozat, mely mindig is volt.

Csendes éjszakai műszak széles arzenállal

Hősünk a kornak megfelelően nem bowie késsel vagy helikopter gépágyúval van felszerelkezve, épp ellenkezőleg, Garrett a korabeli, lehetőleg csendes működési zajjal járó eszközöket preferálja, mint amilyen az elegáns formájú, szöges fabunkó, a rövid tőr, valamint az íj és a különböző nyílvesszők. Ezek lehetnek: sima, tüzes, vizes (fáklyákat olthatunk el vele), gázos (megfulladnak ellenfeleink tőle), moha, melyen csendesen közlekedhetünk, és zajcsináló, mellyel elvonhatjuk ellenfeleink figyelmét. Fegyvereink mellett tárgyakat is viszünk magunkkal, úgy, mint életerő növelő flaska, gázbomba, flash (vakító) bomba. Szükségünk is lesz ezekre, ugyanis főhősünk mesterségéből adódóan nem túl népszerű a város őreinek szemében, ezért az utcákon mászkálva javarészt a posztoló őrök kijátszásával, eliminálásával sok időnk fog elmenni. Küldetéseink között, közben emellett zárakat feltörve fogjuk a város békés lakóit zaklatni, kifosztani. A játék kilenc éjszaka eseményeit kíséri végig, emberünk nappal nyilvánvaló okokból nem tevékenykedik.

Tolvajlás felsőfokon

Éjszaka megelevenednek az árnyékok, ahogy Garrett munkához lát. Egyfajta szétosztó munkát végez: a gazdagok kizsebelt vagyonát a szegények közt osztja szét. A városban sok házba betörhetünk, a felszedhető értékes tárgyak csillogó fénnyel világítanak, el sem téveszthetjük őket. Természetesen bármilyen más, de használhatatlan tárgyat is felvehetünk, de ezeket csak eldobni tudjuk ezután. Az éjszakai sötét pontosan megfelel az értékek csencseléséhez, a korabeli megvilágítás szerencsére korántsem tökéletes, kevés villanylámpával, fáklyával találkozunk. Az utcák, szobák kis része úszik fényárban, a többi bizony baljóslatú sötétségbe burkolózik, ideális fedezéket teremtve Garrettnek, és a hullák elrejtéséhez. Láthatóságunkat a középső kristály mutatja, minél fényesebb, annál láthatóbbak vagyunk. Küldetéseink során mindig van megszabott érték, amelyet meg kell szereznünk tolvajlással, ez legalább 30%, de nagyon könnyen teljesíthető. Nemcsak a házak, lakások, hanem az emberek is bizony fel vannak szerelkezve ékszerekkel, pénzeszsákkal, melyekre szemet is vethetünk! Ekkoriban még nem ismerték a zsebet, ezért pénzét mindenki az oldalára kötött zsákocskában hordta. Ennél fogva bizony könnyű elemelni! Az árnyékban meghúzódva észrevétlenül elemelhetjük, tulajdonosa késve veszi észre. Azonban ha tulajdonosa karkötőkkel, nyaklánccal is rendelkezik, jobban járunk, ha mögé lopózva leütjük, vagy leszúrjuk, mert nemritkán 175-225 érték lehet nála, ez nagy érték a játék mércéjével számolva.

Rejtsük és adjuk el…

Áldozatainkat meggyilkolva ne hagyjuk az utca közepén feküdni, mert a járókelők bizony megrémülve, elmenekülve sokszor őröket hívnak a helyszínre. A vértócsák ugyanúgy felkeltik figyelmüket, a bunkó használata javasolt ennek elkerülése végett. De ha az adott városrészben elbántunk már az őrökkel, akkor nincs mitől félnünk többé. Bizony, nagyrészt ezekből az utcai tolvajlásból kell fenntartani anyagi biztonságunkat. Nekem a játék közepe felé volt egy holtpont, ami semmi pénzem nem volt, 2-3 küldetést például nyílvesszők nélkül kellett végigcsinálnom. Aztán a nyolcadik nap körül, az egyik városrészben rendkívül jól felszerelt járókelők kezdtek mászkálni, ezt kihasználtam. Az utolsó küldetéshez 25000 arannyal szerelkeztem fel, és bizony el is kelt hozzá, el is fogyott a sok cucc vásárlásakor. Az értékek körforgási folyamata a következőképp zajlik: mi zsákmányolunk, ezt kétféle ószeres boltban eladjuk, a kapott aranyat pedig felszerelés vásárlására elköltjük. Ezeket az illegális tevékenységgel foglalkozó boltokat egy piros (véres?) tenyér jelzi az épületek falán. A felszerelést áruló boltok nem olcsók, de talán annyira nem is drágák, néhány ár ízelítőül: 100 arany egy alap nyílvessző, valamint egy villanógránát is. 200 aranyért vehető életerő növelő flaskát, egy gázbomba 350 arany. Minden üzlet rendelkezik egyféle speciális nyílvesszővel, amit csak az adott helyen vehetünk meg, például az egyik vizes nyilat árul, a másik moha nyílvesszőt, a harmadik tüzeset.

Társasági élet a városban

Városunkban több csoportosulás ütötte fel fejét, nem csak magányos emberek cirkálnak az utcákon. Az első, leggyakrabban látott csoport a város őrei, velük szinte minden utcában találkozhatunk kezdetben, fix útvonalon cirkálnak, amíg valami szokatlan ki nem zökkenti őket monoton túrájukból. Ezek lehetünk mi is, de akár egy hulla, vagy egy vérfolt megpillantása is. A második nagyobb közösség a Hammer szekta, velük több küldetés során együttműködünk. Tagjai felismerhetők piros ruhájukról, és fegyverükről, mely stílszerűen mi lehetne más, ha nem egy kalapács? Papjaik varázspálcával védekeznek támadás ellen. A templom és az erőd a központjuk. A harmadik, egyben utolsó csoport a Pagan szekta, ők földalatti és lepusztult helyeken tanyáznak, jártasak a varázslásban. A játék figyeli a Hammer és Pagan szektához való hozzáállásunkat, én ezzel nem foglalkoztam. Ugyanis ha nem bántjuk őket, és elvileg nincs konfliktus köztünk, akkor is megtámadnak, a támadó szükségszerű eliminálása pedig ellenségessé teszi őket. Tetszett, hogy a játék vége felé, mikor okvetlenül is belekötöttem a járókelőkbe, egész utcai harc indult meg egy-egy hulla láttán, a Hammerek nekiugrottak az őröknek, mire ezek is kardot-íjat rántottak, egymásnak mentek. Hasonló összetűzésbe kerültek egymással az utánam küldött bérgyilkosok és az őrök, utóbbiak már szemrevételezés után harci állásba helyezték magukat, sokszor így szívességet tettek nekem, megszabadítva a kényszerű harctól, vagy a bérgyilkosok előli bujkálástól. Arról nem is beszélve, hogy a harc után meggyengült őr vagy bérgyilkos sokkal könnyebben elintézhető.

Grafika

A játékot igen erős grafikus motor hajtja, csúcs látványban van részünk. A fény-árnyék hatásokra már csak a stílus miatt is rádolgoztak, szuper lett! Az épületek, a környezet, az ég, de legfőképp az elmegyógyintézet látványa elsőrangú! Minden a helyén van, két dolgot kivéve. A minőségi grafika ára a szokásos, néha bizony igen komótossá válik a képfrissítés. A másik hiba szerintem az emberek arca, és talán a növényzet, ezektől tipikusan steril PC-s érzésem lett. Talán, mert a játék PC-ről kerülhetett át kedvenc konzolunkra. A szaggatásra visszatérve, a PC-s verzió minimum gépigénye a duplája az Xbox által nyújtott teljesítménynek (1,5 Ghz P4, 256 MB RAM, GeForce 3 - ez utóbbi megfelel az Xbox-ban található grafikus egységnek). Ennek fényében igazán kiválóan portolták át a játékot konzolunkra, de még kis optimalizálás ráfért volna, azonban elégedettek lehetünk így is. Külön szimpatikus, és kiemelendő figyelmesség, hogy habár a játék külső nézetű, de a Back gombbal átkapcsolható FPS nézetbe, én az utóbbi módon játszottam végig a játékot, jobban tetszett nekem ez a látásmód már csak a Thief 1 okán is.

MI, hangok

A MI igen jónak mondható: mint fentebb írtam, a járókelők, katonák számára feltűnik egy hulla, vagy egy vérfolt, a mozgásunk is, de észreveszik, ha eloltunk egy fáklyát, vagy egy ajtót kinyitunk. Az emberek látás-hallásmódja klisés, a játék végére kiismerjük, hogy mikor mennyit engedhetünk meg magunknak, mikor mozogjunk, stb. Az MI megfelelő, szerintem, ha jobban látnának-hallanának ellenfeleink, az már a játékélmény rovására menne, pont jó így, se nem könnyű, se nem nehéz. Az emberek sokszor beszélgetnek egymással az utcákon, küldetések közben, így életszerű a játék, nem csak mindenki egyedül mászkál. Nagyon jók, változatosak a kommentek, értem itt Garrettét és a többi emberét is. Természetesen a legjobbakat akkor halljuk, ha kiraboljuk a lakosokat, vagy észrevesznek egy hullát, vértócsát. A hangok is jók, illeszkednek az atmoszférába, az elmegyógyintézetben mászkálva egész félelmetes zörejeket, csikorgásokat hallhatunk.

Nehézség

A Thief játékok sohasem könnyűségükről voltak híresek. Most talán mégis azt mondom, hogy ez a játék végre átlag játékosok számára is fogyasztható lett. A nehézséget a küldetések előtt tudjuk állítani, ez befolyásolja ez eltulajdonítandó értékek mértékét, valamint ellenfeleink látását és hallását is. Én végig könnyű fokozaton vittem a küldetéseket, így azt mondom, ha nem is könnyen, de 1-2 újrakezdéssel végig tudtam vinni őket. Mint feljebb írtam, az utolsó két napra felhalmoztam 25-30000 arany vagyont, és bizony szükség volt rá, nyüzsögtek az utcán az őrök, néhány bérgyilkos, és a Hammerek is intenzíven sétálgatni kezdtek. Az utolsó küldetés során a főellenséget (vele nem küzdünk meg) kerülgetve kell hat ereklyét elhelyezni a helyére. Őt és az őröket kerülgetve rengeteget életerő növelő flaskát használtam fel, a végső befejezésig alig maradt 5000 aranyam. Szóval érdemes felszerelkezni hozzám hasonlóan. Egyébként, ha rejtőzködő életmódot folytatunk (én nem annyira tettem), és kerüljük a csatározásokat, akkor sokkal kisebb összegből is bőven elláthatjuk magunkat.

Hangulat

Nagybetűvel! A bujkálás, rejtőzködés, a küldetések, a beszélgetések kihallgatása, a korabeli hangulat mind-mind nagyon hangulatossá teszik a játékot. A legizgalmasabb részek az utolsó két nap és az elmegyógyintézetes küldetés volt. Ez utóbbinál szinte Resident Evil érzésem volt, a lepusztult épület, a zörejek, a kihaltság, a zombik mind eme játékot hozták elő emlékeimből.

Értékelés

A játék talán az eddigi legjobb Thief játék lett, a történetvezetést, a hangokat, a grafikát, a hangulatot tekintve. Nehézsége megfelelő, de azért néha bizony kerülünk szorult helyzetbe majd. Nagyon élveztem a kalandokat, szinte le sem tudtam tenni a játékot, amíg ki nem pörgettem teljesen, ez napi 4-6 órát játszva négy napig tartott. Persze, mint a hosszú, 36 pályás Serious Samnél, úgy itt is több küldetést szerettem volna, hisz nehéz abbahagyni az ilyen jó minőségű játékokat. Számomra csúcs ez a játék, kihagyhatatlan, különböző értékeléseket olvasva is ilyen konklúziókat láttam, mindenki dicsérte a progit. Szerintem Ti se hagyjátok ki, kötelező vétel!

A tesztet balintkanak köszönjétek (A szerk.)

Call of Duty: Finest Hour TESZT - balintka

Előtörténet

A Call of Duty játékcím nem nevezhető egyáltalán ismeretlennek, sőt PC-n hatalmas sikereket ért el 2002-es megjelenése után (az Év Játéka is lett). Azóta megjelent az alapjátékhoz a United Offensive nevű kiegészítő lemez is. Eléggé megkésve, 2004 őszén jelenhetett meg végre a jelen konzolgenerációra a multiplatformos fejlesztésű, a PC-s változathoz képest más eseményeket feldolgozó Finest Hour.

Grafika, hangok

A játék multiplatformos fejlesztésű, így természetesen elmarad az Xbox exkluzív játékoktól megjelenítésben, de ennek ellenére szépnek tartom. A legjobban a sztálingrádi pályák tetszettek, de a havas pályák megjelenítése is szépre sikerült. A füst, tűz effekt is jó, de láttunk már szebbet. Tetszett a tankok megjelenése, nem beszélve az olyan kiváló elemekről, mint a repülők, vagy a gőzmozdony valósághű kinézete. Egyedül csak a víz, a folyók grafikájától nem estem hasra. Nekem nagyon tetszett a grafika, de ha a Big Red One-nál még egy kicsit jobban megerőltetik magukat, akkor teljesen elégedett leszek. Külön kiemelném a játék lemezének grafikáját! Nagyon ízlésnek tartom a világoskékes-fehéres színvilágból előtűnő Tigris tankot és a katonákat. A hangok rendben vannak, a puskák hangját nagyon eltalálták, egyedül a zenék lehetnének változatosabbak. Az egyedüli, ami nem tetszett az a németek hangja, kommentjei. Az Angriff (támadás), Feuer (tűz) még rendben van, de ilyesmiket is mondanak, hogy Immer weiter (mindig tovább), ezt értelmetlennek tartom. E hangok terén igazán megerőltethették volna magukat, lehettek volna összefüggő mondatok, vagy pár szó együtt, gyenge ez az alapfokon németet tanuló gyerkőc színvonal. Csak egy-két vezényszót hallunk, semmi egyebet.

A történet, a fegyverek, s minden egyéb

A program 19 pályát tartalmaz, az első, sztálingrádi rész, és a nyugati frontos utolsó többet, a középső, az afrikai hadszíntér pályáiból csak négy áll rendelkezésünkre. Normal fokozaton már nem tudunk csak úgy végigrohanni a pályákon, nekem másodszori végigjátszásra, némely pálya többszöri újrakezdésével két délutánig tartott a játék, nyilván, aki először játszik vele, annak valamivel tovább tarthat. Összességében 8-10 óra körül becsülném a végig viteléhez szükséges időt, ami a mai FPS-ek mellett nagyon jónak mondható, de a jóból sosem elég, még pár pályának örültem volna. A program online részét tekintve Live-ot és System Linket támogat, utóbbi következtében gondolom az Xbox Connectet is. Kár, jó lett volna egy osztott képernyős deathmatch mód, vagy egy Bot-okkal rendelkező offline Skirmish mód, mondjuk Sztálingrádhoz hasonló, sok búvóhellyel rendelkező deathmatch pályákkal. A játék nem rendelkezik szó szerinti történettel, mert a II. világháborúból néhány kiragadott eseményt dolgoz fel. Ennek következtében nem egy konkrét katonával háborúzunk, hanem többel, sokszor még az azonos hadszíntér egymást követő pályáin is más emberrel leszünk. Két fegyver lehet nálunk, ezek mind a puska-géppuska kategóriából kerülnek ki, pisztolyok nincsenek a játékban. Emellett többféle gránát lehet nálunk. Mint a hiányosságoknál lejjebb írom, a nálunk levő fegyverekhez kevés lőszert fogunk találni, érdemes német fegyverekre lecserélni őket a bővebb utánpótlás miatt. Véleményem szerint általánosságban (!) jobbak a német fegyverek, kedvencem a Kar98-as puska, valamint az MP40-es géppisztoly voltak, ezekkel a többihez képest jobb találati arányt tudtam elérni. Az amerikai gépfegyverek, a BAR, vagy a Thompson, de inkább az előbbi rendkívül pontatlan, folyamatos tüzelés esetén sokat pazarol. Szövetséges oldalon kiemelném az Einfieldet és az M1 Garand-ot, ezek elég jó fegyverek, jól használhatóak, beváltak nálam. Az utolsó előtti pályán felvehetünk egy M1911-es hevederes gépágyút, ez is nagyon pontatlan, német megfelelője, az MG42-es sokkal hatékonyabban kezelhető. Extra fegyver a Panzerschreck, a páncélököl, amelyet bizony majd alkalmaznunk kell többször a tankok ellen. Néhányszor használhatjuk az MG42-es géppuskafészkeket, a játék végén még egy négycsövű légvédelmi gépágyút is. Életerőnket kétféle egészségügyi csomaggal tornázhatjuk fel, van egy azonnal felhasználódó, és magunkkal vihető típusú is. Az azonnali kb. 25-30%-ot, az elraktározható kb. fél életerőcsíkot gyógyít majd. A játékban nincsenek kulcsok, kapcsolók, meg ehhez hasonló dolgok (miért is lenne egy ilyen témájú FPS-ben?), továbbjutásunk csak az objective-ek sorban teljesítésétől függ. Természetesen nem egyedül próbáljuk legyűrni a német erőket, a játék során végig legalább 2-3 társ fog kísérni minket, akik hol velünk tartanak, hol lemaradnak, hol meghalnak. Legtöbb esetben szerencsére követnek minket. Nem tudjuk Rainbow Six-szerűen menedzselni, irányítani őket, mindössze arrébb küldhetjük, és egészségügyi csomagjainkkal gyógyíthatjuk embereinket. Az Extrák menüpont alatt a behozott cheateket, valamint a Making of és Animation Reel videókat találhatjuk.

Irányítás

A játék könnyen, pontosan irányítható, az irányítás az Xbox-on megszokott FPS gombkiosztást követi főbb vonalakban, talán a meglévő fegyverünk lecserélése lassúcska kissé. A bal analóg karral mozoghatunk, a jobb karral a célkeresztet mozgathatjuk. Az Y-nal állhatunk fel, a B-vel leguggolhatunk, vagy még egyszer megnyomva kúszhatunk, az A-val a puskatussal ütést aktiválhatjuk. A fehér gomb a tárcsere, a fekete a use gomb, ezzel cserélhetjük le fegyverünket, szállhatunk be a tankba, stb. Az X-szel kézigránátot dobhatunk. A D-pad felfelé iránya a gyógyításé, a bal a fegyverváltásé, a jobbal gránátjaink között válogathatunk.

Hangulat

Egy programra szerintem igazából a hangulata nyomja rá a bélyegét. Mert hiába például a csodálatos grafika vagy zene, ha mondjuk a nehézség, vagy kezelés agyonvágja az egészet. Nos, ebből a szempontból a Finest Hour kiválóra vizsgázott nálam. Nemcsak egy szokványos, megyek-lövök FPS, a játékmenetén sokat színesít a tankkal vagy dzsippel való közlekedés, vagy az objective-k, amelyek nem a megszokott ölj meg mindenkit, hanem valamivel értelmesebb feladatokat is ad, minthogy védj meg egy M12-es löveget, vagy robbantsd fel a csatornarendszerekbe vezető létrákat, hogy a németek ne jussanak le oda, avagy Sztálingrádban foglald el a németek kommunikációs központját, mely kulcsfontosságú a város megvédése szempontjából. De emellett megemlíthetem a PC-s CoD-ból és az Ellenség a kapuknál című filmből elesett mozzanatot, hogy fegyver nélkül indulunk a játékban. Pont ehhez kapcsolódik egyetlen szomorúságom: jobban szerettem volna, ha az első pályát átveszik a PC-s CoD-ból, ott a fegyvertelenség, kétségbeesett támadás hangulata sokkal jobban átjött, az a filmhez is jobban hasonlított. Igazából a Finest Hour és a PC-s CoD sztálingrádi pályáiból kellett volna egy igen kiváló mixet csinálni, a legjobbakat összerakni egy történetté, az lett volna vágyaim netovábbja . Kiemelném a fegyvertelen indulás mellett a másik hangulatos részt, amikor az orosz mesterlövész csajjal hosszú perceken át tartanunk kell a Traktorgyárat, míg megérkezik az erősítés. Vagy amikor jönnek a bombázók, és előlük jobb, ha fedezékbe vonulunk a sérüléseket elkerülendően. Vagy Remagen kihalt, katonák által megszállt városában való harc is igen jó lett, a lövések mellett csak cipőnk kopogása hallatszik a csendben. A legutolsó pálya, a híd elfoglalása meg valami szenzációsra sikerült! Néhány társunkkal, gyalogosan kell elfoglalnunk a hidat a makacsul védekező és hátráló németektől, akik a híd túlsó végén több géppuskaállásból lőnek folyamatosan, miközben nekünk, egyedül előrekúszva kell ellenállásukat letörnünk. Szerintem egyébként ez a rész egyedül csak a G43-as távcsöves puskával megoldható, nélküle szinte esélytelen a küzdelem. Tehát összefoglalva, a játék nem unalmas, pergő, változatos, ezért is tetszett annyira nekem.

Hibák, hiányosságok

Rövid bekezdésnek szántam ezt, de aztán most, másodszor végigjátszva a játékot már jobban észrevettem a hibákat, így sajnos hosszabb lett a lista, mint vártam. Először is szerintem kicsit idétlen a katonák mozgása, forduláskor bénácska a mozgásuk (a többi rendben van, ezt prezentálja is az Animation Reel behozható extra). Előfordul gyakran a tereptárgyakba való beragadás, ez az egyik afrikai missziónál, talán a második pályán, a házak között súlyosabb, elég csúnya. Embereink, de olykor az ellenség is beragad a falba, vagy éppen egymásba. A játék során egyszer fagyást is tapasztaltam. Ezek alapján a készítők még egy kicsit dolgozhattak volna rajta. A játék nehéz is lett, a normal fokozaton már nehezen tudtam végigvinni a progit, többször nekifutva egy pályának, lehet azért, mert nem Halo 2-n nevelkedtem . Sajnos az egyik pálya sem nyerte el a tetszésemet, nevezetesen a csatornarendszeres pálya. Komolyan nem értem mi ez, hogy az utóbbi időben nincs olyan FPS, amelyben ne lenne legalább egy csatornarendszeres, sötét pálya. Mert ez szerintem abszolút nem változatos, hanem monoton, unalmas, semmi extra látványelemet nem tartalmaz, nem tudom, miért kell beletenni rengeteg játékba. A puskák is, de főképp a gépfegyverek félrehordanak, ez utóbbiak emiatt sokat pazarolnak. Biztos a korhűség miatt lett ilyen, de azért ezt is erősnek tartom. A lőszer javadalmazás is furcsa, de érthető: vagyis, mivel szövetségesként harcolunk, ezért az ellenséges területen saját fegyvereinkhez kevés lőszert találunk, sokszor érdemes lecserélni német fegyverekre a meglévőket, azokhoz bőven kapunk lőszert az elesett katonák fegyvereit felvéve. Néha hiába bújunk fedezék mögé, mégis eltalálnak a golyók. A hiányosságok végén zárásul csak egy kérdést tennék fel: mikor lehetünk már végre a másik oldallal, a németekkel?? Mert minden játékban csak a szövetségesek színeiben nyomulhatunk, mikor lesz lehetőségünk átállni a vesztesek oldalára, egy jó sztorival keretezve, akár nem feltétlenül happy enddel?

Tanácsok, tippek

Érdemes lassan, megfontoltan haladni, mindig bújjunk fedezékbe. Álló helyzetben eléggé sérülékenyek vagyunk, térden állva már jobban megvédhetjük magunkat. Fegyvereinket mindig tartsuk tele tárazva, gondolva a váratlan támadásokra, vagy az esetleges túlerőre. Tankkal haladva folyamatosan kémleljünk körbe a gyalogos, Panzerschreck-kel felszerelt katonák időben észlelése végett. Használjuk a tank belső nézetéből használható célkereszt zoomolást, a beépített gépfegyvert se hagyjuk talonban, főleg, mert végtelen lőszerrel rendelkezik - a löveghez hasonlóan. Gazdálkodjunk az egészségügyi csomagokkal jól, főleg a normal fokozaton, vagy afelett.

Végítélet

A cikkből szerintem átjött a véleményem: nekem nagyon tetszett a játék, a hibáival együtt is, sőt szerintem jobban sikerült, mint a Finest Hour-t másoló Medal of Honor: European Assault. Persze mint a neten olvasgattam, többeknek nem ilyen pozitív a véleménye a progiról, de ez természetes. Nálam bejött, telitalálatnak azért nem nevezném, de igen jól kikapcsolódtam vele. Ha értékelnem kéne, tízből nyolc és fél pontot, esetleg kilencet adnék rá. Mivel a program lassan egy éves lesz, az ára is leesett, főleg magánemberektől vásárolva, már 3000 Ft-tól vehetünk újat is belőle akár. Ennyit szerintem simán megér, sőt talán egy-két ezressel többet is, érdemes megvenni. Indokként felhoznám mellette, hogy szerintem jobban sikerült, mint a konkurrens Medal of Honor széria, és sok pozitív dolgot örökölt PC-s testvérétől.

A legközelebbi…

A másik, szerintem talán a legjobban sikerült Serious Sam cikkemhez hasonló, részletes, igényesebb tesztet szerettem volna írni erről a nagy kedvenc játékomról, remélem, elnyerte a tetszéseteket, lejött belőle, hogy miért tartom nagyon jó alkotásnak ezt a játékot. Búcsúzom a legközelebbi tesztemig, addig is olvassátok az xboxklub.hu-t .

Üdv Sidocius-nak és Secha-nak, köszönöm a cikk publikálását: Bálintka.

Mi köszönjük: A Szerk.

Ninja Gaiden TESZT - balintka

Ninja Gaiden. Az egyik olyan játék, melynek címét mondhatni az egész Xboxos társadalom ismeri. Ezzel a címmel bő 15 évvel ezelőtt jelent már meg játékprogram, az akkori generációs konzolokra. Az ismert név végre elérkezett 2004-ben modern, az akkoriaktól fényévekre levő kedvenc masinánkra is.

A progit röviden összefoglalva egy külső nézetes, akció-ügyességi-RPG kategóriába helyezném be. A főhős Ryu, aki Dragon Swordjével (és még sok minden mással is) fogja aprítani a gonosz ellent a történet során. A teljes történet 16 fejezetből áll, egy fejezet normal fokozaton kb. 40-45 percet igényel, tehát hosszúnak nevezhető a történet. A játék során időnk java részét a kaszabolás, valamint ugrálós, ügyességi részek, és az ezekhez, de a játék egészéhez is tartozó szitkozódás fogja kitölteni. Ugyanis a játék piszok nehéz még normal fokozaton is, lehet a gatyát felkötni. Erősek az ellenfelek (főleg a főellenfelek), sokan vannak, az ugrálós részek sokszor centire kiszámítottak. Viszont ezeket tekintve elmondható, hogy rendelkezünk hozzájuk kellő mozgáskultúrával is: harc közben számtalanféle kombó behozható, mozgási repertoárunkban szerepel a falon futás, aknába felugrás, és még sok minden más is.A kalandunk során a főhős tanulhat új mozdulatokat, valamint életereje növelhető. Ryu rendelkezik a varázsolás (fejleszthető) képességével is, ezt Nimpo-nak nevezi a játék. Emellett fő fegyverünk mellett másodlagos fegyvereket is használhatunk, mint például íj, shuriken, robbanó nyilak, páncéltörő nyilak, stb. Ezeket a B gombot megnyomva használhatjuk. Fő fegyverünkkel az X és Y, valamint az A, az ugrás gombjait nyomogatva kombózhatunk; ezek szinte csak szúró-vágó szerszámokból állnak, úgy, mint kard, szekerce, kalapács, dupla penge. Életet, extrákat Muramasa shopjában vehetünk, a pályákon álló szobrokhoz menve, de Taironban boltjába is bemehetünk majd.

A játék grafikája, hangja még 2004-es (sőt, 2005-ös) mércével is az élvonalba tartoznak: teltek a színek, szép, akadásmentes a megjelenítés, valósághűnek érezzük. A Tecmo maximálisan kihasználta az Xbox-ban rejlő kapacitástöbbletet: ezt a minőségű grafikát semelyik másik jelen generációs konzol nem bírná el. Leginkább a Fable-t tudnám felhozni párhuzamként mellé, ott is meseszerű, de igen valósághű a grafika, ugyanilyen kiemelkedő minőségben. Már csak emiatt is lenyűgöző a játék. A hangok is rendben vannak, bár némelyik zenétől a falra másztam.

Az egyedüli negatív pontja, mint feljebb írtam, a nehézsége, de aki szereti a kihívásokat, és a komplex játékokat, mindenképp elégedett lesz vele. Az átlag játékosoknak -én ide sorolnám magamat- viszont túl nehéz. Ettől függetlenül mindenképp érdemes vele próbálkozni, mert egyedi és kiemelkedően minőségi alkotás. Ez egy olyan cím, amire nyugodtan merem mondani, hogy minden X-es polcán ott a helye, függetlenül attól, hogy meddig viszi el. Hátha később kedvet kaptok hozzá J.

balintka

Driv3r TESZT - Cobalt02

a Driv3r

Én is azok közé tartozom, akik epekedve várták a "Driv3r" néven elhíresült hajó befutását. Egy felejthetetlen első rész mind a Pc-s és konzolos társadalom számára, egy összességében gyengébb 2. rész kicsiny újítással (ki is törhettünk a volán mögül, hogy a városra szabadítsuk dühünket) csak Psx tulajdonosnak. Aztán nagy csend és nyugalom...

Színre léptek az "Új Kihívók" Urban Chaos (méltatlanul elfeledett legalábbis pc-n és dc-n, mindkét verzióra a mai napig szívesen gondolok), megérkezett az új bajnok, GTA 3 néven(hatalmas bejárható terület, ötletes missziók, jó sztori, verhetetlen rádió dj-k, dodo repülő:)) folytatása GTA Vice City(még nagyobb bejárható terület - Miami replikánsa, klasszikus gengszter filmekből átvett történet - Carlito Útja, Scarface stb. - , frenetikus szabadság érzet, többféle vízi és légi jármű is, Ray Liotta, Denny Treyo, Jenna Jameson – megszületett az etalon „bad boy simulator”) néven hódított, közben bejárhattuk LA utcáit a True Crime-ban(bullet time, Enter The Matrix szerű verekedés, kissé nyakatekert irnányítás, good/bad cop féle interaktivitás, kissé vontatott sztori).

Miközben mindenki a Vice City-t gyűrte, egyre több infot lehetett hallani híreket a Driv3r következő részéről. Micsoda öröm! Ismét multiplatform csak már az új generáció (meglepően:)), Pc-n is elérhető lesz (bár azt a verziót még nem láttam, ha jól tudom nincs is még nem elérhető). Három város, rengeteg autó, motor/vízi alkalmatosság, ismert színészek adják a hangalávalót (eleinte még csak Michael Madsen volt biztos). Rövid kis kedvcsináló animok elismert rendezők segítségével - hiába dolgozik a marketing gép. Sokan már GTA killert avattak, nesze neked Vercetti, jön majd Tanner és mehetsz a 2. vonalba... Elérkezett 2004 június közepe, Driv3r "nemlegálban" elérhető a Ps2 és az X tábor számára, várom az első benyomásokat, izgatottabb vagyok, mint egy gyerek az ajándék nyitás előtt, eltelik 1-2 nap, benézek egyik kedvenc fórumomba és mit látok? Káosz. Pánik. Szappan. Csalódottság, anyukám hát ez miért kellett, hogyisvanez, mi nem ilyen lovat akartunk. Bug hegyek, gagyi irányítás ha kocsin kívül tevékenykedünk, átlagos grafika stb. Fröcsögnek a szájak, néhányan már a bitófát ácsolják a Reflections csapata számára, én meg csak nézek üresen magam elé. Neeem, ez nem lehet... Biztos valami bétáról fecsegnek amivel ennyi gond van - eltelik egy hét hozzám is eljött a szóban forgó lemez, oh végre berakom az X-be, a régi "Proszolg"-os időkön nosztalgiázom. Create New profile, eltelik 3-4 óra múlva, vegyes érzelmekkel de letészem a zöld controllert…

Először is: az intro (és mint később kiderül) az átvezetők hangulata és dramaturgiája lebilincselő. Komolyan mondom rég nem találkoztam ilyen karizmatikus főgonoszokkal/szereplőkkel(talán pont Tanner a kakukktojás). Ahogy a szereplőket és valamennyire az életútjukat megismerjük szinte drámai(bár mindig is imádtam a régi vágású gengszter sztorikat, lehet ezért vagyok kicsit elvakult) pl: Caine és Jericho rödid filmje "and most of all, fiercely loyal. Until now." …és színre lép az új főnők…2x: zenék: megint csak felsőfokú jelzőket használnék – az intro/átvezetők alatt, a „demo” mód közben, nagyon hangulatossá tudják tenni a a közjátékokat, ha jól tudom az összes számot a 70-80-as évekből válogatták össze (www.epicrecords.com) Egyedül azok a számok válhatnak unalmassá amik a mászkálós missziók alatt szólnak, bár ez annak is a jele, hogy elakadtunk/lelőttek/restart és ezért kit is hibáztathatnánk mint magunkat… Vagy mégsem?

Warning! Various bug attack! Quality Assurance persons proceed for immediate questioning!

Elhalálozni nagyon könnyű és néha csak szemvillanásnyi időt vesz igénybe. Ez azt bizonyítja, hogy nincs a mellünkre tetoválva a Superman logó, nincs ninponk, nincs Force power, még direct save sincs, checkpoint rendszer az van, de derekasan. Mi ezzel a baj? Semmi? De a gyalogos célzási rendszerrel van baj az biztos. Az GTA Vc-ben írtani se egy leányálom (gyűlölöm is a célzórendszerét – pc-n egérrel sokkal élvezhetőbb maga a lövöldözés, tudom Boxra hiába van valami rágcsáló a játékok nem kezelik csak a Linux és egyéb nem széles körben elterjedt programok) de itt borzalmas legalább míg megszokjuk. De a komoly gondok akkor adódnak amikor fedezék mögül próbálunk kilőni. Pl: állunk egy ajtóban, ajtótól balra a szobában egy doboz/akármi fedezék gyanánt, attól kicsit távolabb egy ellenfél. Berontunk a szobába beállunk a doboz mögé, hogy védve legyen nemes testrészünk, ellenfélre céloz, piros célkereszt megjelenik (vagy nem, jelen esetben tökmindegy) és kilőjük az egész tárat. Mi a hólyag ez? EGY GOLYÓ SEM TALÁLJA EL A CÉLPONTOT,AZ EGÉSZ TÁRAT BELEERESZTJÜK AZ ELŐTTÜNK LÉVŐ =>FEDEZÉKBE<=. Iskolapéldája amikor megbíznak, hogy robbantsuk fel a hajót Miamiban ott van rengeteg ilyen hely, valamennyire vigasztaljon a tudat, hogy ez leginkább belső terek esetében fordul elő, a szabadban ritkábban(bár ott meg nincs nagyon hova bújni ).

De mi van a szabadban? Gyakran megesik, hogy elkötünk egy autót jogos(?) tulajától, beszállunk, próbálunk elhajtani, megteszünk vagy 10-15m-t erre a fickó hirtelen Rayden ügyességével mellénk teleportál és kidob a kocsijából. Hogy került oda? Superman mégis itt kísért?

Mi van még a szabadban? 2 gyönyörű város az biztos (a 3. még nem láttam:)) rengeteg autó, motor, pár motorcsónak, légi járgányt még nem láttam csak a cutsceneben. A grafika nagyon szép, motion bluf effekt erőssége állítható, van egy lassító gombunk ha „menőzni” akarunk a haverok előtt. A sikerrel teljesített pályákon ügyeskedéseinket elmenthetjük, csereberélhetjük egymás között. Az etalon GTA VC után az is furcsa hogy a város mintha nem élne. Alig látunk embereket az utcán, napszak nem változik magától - ami kívánnivalót hagy maga után az az emberek mozgása. Nem zavaró de kissé furán mozognak de főleg a futásunk béna.

Self destruction might be the answer: hogy miért is született ez a cikk? Kissé meglepődtem hogy itt is (nincs semmi bajom a társasággal, többeteket már személyesen is ismerem, kedvenceim között szerepel az xbox365.hu) egyszerűen sz*rrá gyalázzák a játékot. Igen vannak hiányosságai a játéknak, és több éves várakozás után GTA és társai mellett jobbra számítottunk mindannyian. Igen, van pár baromi nehéz időlimites/üldözéses pálya amikre első körben csak nézünk hogy most mi van? Ha sikerülnek legalább sokáig emlékezetes marad. De ha zavarnak az Undercover mód ezen hibái van Driving games, lehet törni, zúzni, menekülni, vannak baromi nagy és meseszép pályáink, átvezetőket még dicsérhetném, a zene fantasztikus(mivel kunsztom nincs ki lehet-e szedni a számokat a játékból volt hogy 2 órán keresztül csak a „demo mode” zenéje szólt a háttérben, tv kikapcs, hifi be, aztán hajrá). Anyázzuk a készítőket, hogy így sz*r, úgy sz*r, mi ez Aquaman??? X-Polgártársak! Sorakozó! Lépjen ki mindazon személy aki nem 150ft-os dvd-n szerezte be a játékot hanem megvette boltban? Ja hogy senki? (mielőtt jönne a flame tenger, én sem) Hát akkor azt is megkérdezhetnénk mit várunk ennyi pénzért? Olyan mintha ellopnánk egy órát/telefont/autót/stb-t és utána pedig gyaláznánk a tulajdonosát/gyártójat, hogy „vazze mi ez a sz*r, miért nem üzemel úgy ahogy a nagy könyvben meg van írva”. Érzem én is mindennapi felgyorsult életünk mellékhatásait, amiről orvosom, gyógyszerészem meg csak nem is beszélt de talán jó lenne megálljt parancsolni ennek a fikázó hullámnak.

Üdv

Akasszák a hóhért

Nos visszatértem, köszönetemet szeretném kifejezni Elvisnek aki feldíszítette a cikket, nos azóta volt még alkalmam küzdeni vele íme a tapasztalatok+javítások:

1. Van napszak változás csak nem „állandó” mint a Gta-ban, hanem mission specifikus (ejh be szép kifejezés) bár gondolom erre már jónéhányan rájöttek:))) Tehát ha esős időben indulunk, ne nagyon indítsunk felesleges fohászokat az égiek felé mert nem nagyon fog megváltozni…

2. nem volt szó a rejtett dolgokról: városonként van 3 autó (tehát összesen 9db, ebből pár van meg: go-kart (best), targonca, valamint egy zárt és nyitott sportautó Miamiból) és vannak Tommy Vencettik(remélem jól írtam). Nos Tommy fiúból 10 van minden városban (hawaii inget, farmert és uszógumit visel, hisz a VC-ben nem tudott úszni:))) amint közel érünk hozzá elkezd veszettül lőni. Ha kilőjük mind a 10-et állítólag kapunk egy csomó fegyvert, mivel jelenlegi rekordom 3 áldozat kérem kapcsolja ki(egy van a miami házunkkal szemben lévő épület mögött+az építkezési területen) Érdekesség: sima Gta-ban állítólag volt egy küldetés ahol egy Tanner nevű figurát kellet eliminálni de erre már nem emlékszem… Valaki?

3. igen tényleg lemegy a framerate de szinte „csak” Istanbulban, ott is főként ha megidézzük Postal dude szellemét (egy mészáros a Pc-s frontról) nagy írtást rendezünk, vijjognak a szirénák robbanások, rengeteg autóroncs, közeledő rendőrök…

4. Van egy baromi nagy bug a játékban bár lövésem sincs, hogy az általam használt verzió a végső „Retail” vagy az előtte jött sima fulldvd, ergo nem tudom, hogy a mássikal mi a helyzet: az egész játék talán legidegörlőbb küldetése „The Chase” névre hallgat. Aki eljutott eddig az tudja: tartanunk kell a lépést Calita kocsijával ami nem éppen egy könnyű eset… Szerintem még maga Colin Mcrae sem képes 20x kevesebb próbálkozásból megcsinálni, ugyanis a kis hölgy bevezet minket a málnásba, vagyis egysávos istanbuli lakónegyedkbe. Elég nehéz itt közlekedni legyen annyi elég, hogy ha akár egyszer nekimegyünk valaminek, azonnal cs*szhetjük mert ezzel annyi időt veszítünk, hogy a Calita meglép. El kell jutnunk egy hídig ahol kis intermezzo után a csaj átugraszt, híd felmegy, mi meg a túlfelén ragadunk. Át kell menni a túlpartra és meg kell találnunk őkelmét – nos sikerült idáig eljutnom, de lányos zavaromban alig találtam meg a bárkát amivel el lehet érni a túlpartot. Ok, mission failed. DE AMIKOR MEGINT ELVITTEM IDÁIG (ami kegyetlen nehéz) az intermezzo után BEFAGYOTT A SZEMÉTLÁDA!!!! Üveges tekintet, halk nyöszörgés, remegő száj, haj hullik, nyál szivárog, Chazz Palminteri nem érezhette így magát amikor elengedte Verbalt… Miután fellocsoltak a földről és letettem arról, hogy kis alien embriókat küldök a Reflection team bugmentesítő különítményének, tisztelettel megkérdezném: van még valaki akinek itt akadt be a biztonsági mentése (de legelőször miééééééééért nem??) Próbáltam utána Pal-ban és NTSC-ben újra de semmi(még jó, hogy el kellett vinnem megint addig:)))

Question of világfájdalom: igen elkanyarodtam a cikktől egy kissé, elismerem. Bagóért hozzájutunk mindenféléhez, de mi meg csak nyafogunk, EZT nem tartom helyénvalónak . Hát sajnos nem lehet minden Ninja Gaiden szintű DE TELJESEN IGAZATOK VAN ennyi év után nem ilyen formájában kellett volna eljuttatni a nagyérdemű dobozába de ez van (az Enter The Matrix volt hasonló bukás de ott nem kellett ennyit várni de nagy hype miatt elment belőle 4m pcs)

Mortal Kombat: Shaolin Monks TESZT - Death-Rattle

Na megnéztem az új MK demóját (szám szerint ez a 7.), és úgy éreztem, muszáj írjak róla!

Első benyomás:
Hihetetlen jó a demó, csak sajnos túl rövidre sikeredett. [ezt már megszokhattuk...dohh]
Irányítható karakterek: Liu Kang, illetve Kung Lao. [Akár Co-op mode-ban is!]
Az elődökhöz képest több vért/brutalitást tartalmaz [ez remélem, hogy a full vörzsünbe még magasabb lesz].

A demóban csak "Story mode" van, de a végleges verzió tartalmazni fogja a kedvencünket, a Vs. mode-ot is (Hogy hány karakter lesz benne, még nem tudni, a hivatalos forumon van erre egy külön topic).
Aki nyomon követi a szériát, az bizonyára tudja, hogy ez a "Story mode" az 5-ben bukkant fel először. [Abban a részben ez csak training volt, a 6-ban már megjelentek az RPG elemek (Küldetések, tárgyak, stb.), illetve kapott egy szép sztorit is. Amit még meg kell említeni: ebben a 2 részben mindig 1v1 verekedett egymással, tehát a büntetés egy Vs. Mode volt].
A legújabb részben ismét komoly fejlődésen ment át ez a játékmód. Itt már nem a training a lényeg, és küzdelem se 1v1 megy. Régebben nagy kultusza volt az olyan játékoknak, amelyekben menetelni kellett össze-vissza, és bezúzni a gaz elleneket [ezt hívták "Beat &undefined;em up"-nak. Barbarian, Teenage Mutant Ninja Turtle, Fighting Force, és még sorolhatnám]. Itt is ez a játékmenet, csak RPG elemekkel. Arénáról arénára kell haladnunk, néhol különféle feladatokat végrehajtanunk, hogy tovább juthassunk. [A demóban 2 olyan aréna van, ahol csak akkor tudunk tovább menni, ha teljesítünk valamit. Az egyikbe egy ellen-t kell nekivágni a falnak (hogy az kitörjön, és utat adjon nekünk további kalandjaink felé), a másikban pedig egy kivégzést kell végrehajtanunk (a vér miatt).]
Az ütések is kissé megváltoztak, X - Gyors támadás ; Y - Közepes támadás ; B - Erős támadás ; A - Ugrás ; Black - Dobás/Fegyver felvétele ; White - Kivégzés indítása, ha fullon van a "combo-meter?" ; L - Block ; R - Támadás "módósító".

Aki letölti a teasert, az nagyjából érteni fogja a leírtakat.A Beat &undefined;em up szerelmesei szerintem nem fognak csalódni a Mortal Kombat legifjabb tagjában, ami ha minden igaz, már szeptemberben egyik kedvenc elfoglaltságunk lehet. Én személy szerint nagyon várom a játék megjelenését, remélem nem fogják elrontani a végleges verziót.

* A leírás a DEMO alapján készült, lehet, hogy a teljes verzióban megváltoztatnak pár dolgot, esetleg lecsapolják a vér mennyiségét [ezt persze mi nagyon elleneznénk!], változtatnak a játékmeneten, end szó án.A vélemény szubjektív, biztos lesznek olyanok, akik csalódni fognak ebben a részben, de ha a fejlesztők képesek lesznek egy, a demónál is jobb teljes verziót letenni az asztalra, akkor bátran jelenthetem ki, hogy ez a játék (konzolos pályafutását tekintve) részről részre jobb, mondjuk úgy...fejlődik.

Minden arénában van egy rejtett dolog.

1 - Üssük szét a felon lógó csontvázat.
2 - ?
3 - Ugorjunk le a legfelső hidról (úgy, hogy még éppen meg bírjunk kapaszkodni a szélén). Ha megkapaszkodtunk, látni fogunk egy vöröslő dolgot, szerezzük meg.
4 - ?
5 - ?
6 - ?
Ha valaki tudja a többit, szóljon!

Bár kiírja, hogy mit nyit ki, a demóban szerintem ezeket nem tekinthetjük meg. (Legalábbis én a Single / Co-op menün kívűl mást nem láttam)

Liu Kang
========
Fireballs: R+X
Flying Kick: R+B
Uppercut Special: R+Y

FATALITIES:
Shaolin Soccer: White then D,B,U,F,X
Bone Breaker: White then B,U,U,F,X
Mid Air Kick: White then L,R,D,D,X

Film formájában:
Fatality 1
Fatality 2
Fatality 3

Kung Lao
========
Teleport: R+X
Spin Special: R+Y
Hat Throw: R+B

FATALITIES:
Body Slice: White then F,F,F,F,X
Mid-Air Slice: White then U,U,U,F,X
Hat Trick: White then U,U,U,D,X

Film formájában:
Fatality 1
Fatality 2
Fatality 3

A demoban sajnos csak az első kivégzések működnek.
Forrás: http://www.trmk.org/

Hivatalos honlap:
http://www.mkmonks.com

Forum: http://forums.midway.com/All_Things_MK_Shaolin_Monks/b10705/

Egy-két letölthető dolog:
http://www.gamesmediamirror.com/game_700.html

Death-Rattle

House of Dead 3 TESZT - balintka

Anno számítógépen, jó 5 évvel ezelőtt játszottam a The House of the Dead című játékkal, ami akkoriban igen ritkaságszámba ment PC-s viszonylatban, ugyanis egy célkeresztes FPS (fénypisztolyos FPS) volt. Akkoriban PC-n csak a Virtua Cop-ra emlékszem, hogy volt, a konzolosok a Time Crisis-szal játszottak már rég. Ez a műfaj akkor is, most is szegényes a PC-ket tekintve, csak nagy ritkán jön ki rá ilyen stílusú játék. Az első rész nagyon tetszett PC-n, szép volt a grafikája, pergő a játékmenet, de ez csak fél órán át tartott sajnos, ugyanis ennyi időre volt csak szükség, hogy végigvigyem a játékot. Volt még egy Boss mód, de ez sem nyújtotta túlságosan a gyenge szavatosságot.
A második rész PC-n (és konzolon is) kimaradt nekem. Viszont eme részt grátisz megkapjuk a címadó játékkal együtt, úgyhogy egyúttal ki is próbáltam ezt a változatot. Az első rész pozitív élménye ellenére nem voltak nagy elvárásaim a programmal szemben, gondoltam hozza a formáját.

A játékot elindítva már a főképernyő szép háttérképe megtetszett, meg az ott figyelő The House of the Dead 2 menüpont is! Ez persze első indításra elérhetetlen. A harmadik rész Time Attack és Survival módban (ez az igazi story mód) indítható el, az utóbbit javaslom. Ez egyszerűbb, nem időre megy, és ha ezt végigvisszük, akkor nyílik a meg a második rész! A történet lineáris, többfelé mehetünk, de minden utat végigjárunk a történet során. Ez négy fejezetre oszlik, ami négy nagy pályát takar, négy főellenséggel. Ezek nem igazából kemények, csak az utolsó, a Wheel of Fate, itt aztán lehet szívni!

A küldetések során Lisát irányítjuk, társunk G lesz, akit párszor meg kell majd mentenünk a zombik támadásaitól. A játékmenet alapvetően könnyebb lett: shotgun lett az alapfegyver, ráadásul automatikusan újratölt - manuálisan is lehet. A zombik számszerűleg többen vannak, mint az első részben, változatosak. Van mindenféle, mi szem-szájnak (nem) ingere. Kedvencem a nagyhasú zombi, azzal a bizonyos járásával, a söréttől szétszakadó hasával, meg a katona. A katona is egy zombi, csak elneveztem annak, mert úgy néz ki, de ami megtetszett benne NAGYON, az hogy tud oldalazni . Ez az utóbbi idők egyik legjobban megmosolyogató poénja. Ez igen! Ez igen jó poén a fejlesztőktől, gratulálok! Egyes zombik nem csak puszta kézzel rontanak nekünk, hanem síndarabokkal, láncfűrésszel, körfűrésszel, ők egy kicsit jobban bírják a sörétet is. Az első főellenség egy Security Guard fölturbózva, aztán egy mutálódott növény (fa), aztán egy négylábú fókaszerűség (engem arra emlékeztetett), végül maga Curien (Wheel of Fate).

A játékot ketten is játszhatjuk egy Xbox-on, így még nem próbáltam, de gondolom jóval könnyebb lesz. Egyedül érdemes a legkönnyebbre rakni mindent az opciókban, ugyanis a végső főellenségnél még így is könnyű elvérezni! A continue-kat is rakhatjuk 9-re. Egyedül nehezebb a játék, de akkor is mindössze 26 (!) perc alatt végigvittem a játékot. Ez meglepett! Kicsit többet vártam, mondjuk 40-50 perc tiszta játékidőt. Az irányítás jól használható, kellemes. Fénypisztoly nélkül is nagyon jól lehet irányítani a kontrollerrel a programot, tehát csak emiatt a játék miatt nem érdemes eme kiegészítőt megvennünk!

A második rész elindítva jónak néz ki, ennek is kicsit feltuningolták a grafikáját, még mai szemmel is elfogadhatónak mondható. A játékmenet elég pergő, sőt szerintem túlzottan is, túl sok a hirtelen támadás, a sztorit kaotikusnak és kapkodósnak érzem. És az irányítás! A harmadik után játszva BORZALMAS! Pillanatok alatt kifogy a pisztoly, egy tárral egy zombit lehet megölni, mire újratöltesz, addigra már rég neked ment egy másik zombi! Induláskor tudtam bónuszként gépfegyvert szerezni, az is 6 (!) golyóval megy, a másodperc törtrésze alatt kifogy. Ezzel az irányítással igencsak elszúrták a második részt, a harmadik könnyed játékmenete után szerintem nem sokan veszik elő. Lehet, hogy a PC-s változat jobban irányítható egérrel, mint ez. Még a legkönnyebb fokozaton is a játék harmadik fejezetének elején elvéreztem. Nevetséges. Szóval a második rész nem jött be nálam, legalábbis ami a konzol változatát illeti. Jó, hogy bónusz, de azért így nem kellett volna belerakni, automata újratöltés lehetett volna, vagy ha az nem, akkor a pisztoly erejét helyesen bekalibrálni. Az 1-ben is pisztoly volt az alapfegyver, de ott olyan jó volt, hogy normálisan végig lehetett vinni a játékot.

A 3 grafikája a megszokott Xbox-os színvonal, szép, teltek a színek, változatosak a textúrák. Ami negatívum felróható, az a messzi hátterek zizegése, ott nem igazán hatékony az élsimítás. Ami nálam sokat számít minden játékban, azaz az ég megjelenítése. Ebben a játékban gyönyörű a borús ég! Ráadásul nem statikus, hanem a felhők mozognak! Az épületeken belül és a külső területeken szépen sikerült visszaadni a zombik által lepusztított tárgyak, falak képi világát! Ez a játék egyik legnagyobb pozitívuma. A töltési időt megfigyelve is elégedettek leszünk, szerencsére elkerüli az utóbbi idők legnagyobb mumusa, a percekig tartó várakozás a következő pályára! Gyakran kapunk a játék motorjával felvett videókat, ezek jók, de ki is nyomhatók a Start gombbal. A hangok is eléggé eltaláltak, a zombiknak változatos a hangja, szerencsére nem mindig ugyanazt a morgást halljuk.

A játék összességében nagyon pozitív benyomást tesz mindenkire, aki szereti a zombis témát, és nem lesz rosszul a felnyíló has, leszakadó fej látványától. A program brutálisan megjelenít ugyanis minden sérülést! Az igazából egyetlen negatívum a mindössze fél órás játékidő, ez egyszerűen röhejes! A játék messze nem használja ki a DVD lehetőségeit, 2-3x ennyi játékidő simán felfért volna a lemezre. A játék extrái: a második rész és a House of the Dead film előzetese. Ugyan a 2-t nem játszottam végig, de elnézve, az sem lehet több fél- háromnegyed órásnál. Tehát az egész lemezt legjobb esetben is 2 óra alatt teljesen kivégezhetjük! Ez a legnagyobb probléma, és mivel arcade alkotás, ritkán fogjuk elővenni azért, hogy újra játsszunk vele! Ettől eltekintve minden Xbox tulajdonosnak ott a helye a gyűjteményében, mert egyedi, és X-en kevés a fénypiszolyos típusú játék (most csak a Silent Scope-ot tudnám mondani)!

Unreal Championship TESZT - balintka

A PC-s tábor nagy kedvenc FPS-ének, az Unreal Tournamentnek, a 2003-as jelzéssel ellátott folytatása immár konzolra is elérkezett, ezúttal a Microsoft fekete dobozára optimalizálva. A név ezzel együtt átváltozott Unreal Championshipre. A játék esetében elmondhatjuk, hogy ez egy jól sikerült konverzió, kisebb eltérésekkel a számítógépes változathoz képest.

A gépbe a lemezt betéve a sajnos már ismert PC-s intro fogad minket (igazán csinálhattak volna másikat), amit ráadásul az első indítással ki sem nyomhatunk, így kénytelenek vagyunk végignézni, vagy erre a pár percre más elfoglaltság után nézünk. A főmenü háttérképe a PC-sre hajaz. Amennyiben rendelkezünk Live előfizetéssel, a menü is megjelenik, pontosabban ez úgy működik, hogyha a játék érzékeli a bedugott hálózati kábelt, akkor a System Link és a Live Menüket megjeleníti, attól függetlenül, hogy ténylegesen van-e kapcsolatunk. Aki gyorsan szeretne az akció közepébe kerülni, annak az Instant Action menüpontot ajánlom, a türelmesebbek belekezdhetnek a küldetésszerű Single Player módnak, ahol a végigvitt pályák arányában nyílnak meg az új játékmódok. A játékban elég sok nehézségi szint állítható be, így mindenki megtalálja a magának kedvezőt. Elsőre az két-három közül próbálkozzunk valamelyikkel.

A játékmódokról: van sima Deathmatch, Capture the flag, Teamgame, Double Domination, Survival. Előbbiek teljesen szokványosak, hasonlatosak a más FPS-ekben levőkre, utóbbi kettőt érdemes megnézni, ezek az érdekesebbek. A Double Dominationben két csapat küzd a 3 kontroll pontért, amelyeket ha mind birtoklunk, a gép elkezd visszaszámolni, és ha ez idő végéig tudjuk tartani, akkor kapunk pontot. Ezután a pontok semlegessé válnak. A Survival egy, csak a konzolos verzióban szereplő mód: mindig ketten játszanak egymás ellen, Te kezdesz a gép ellen, ha megölöd ellenfeled, egy másikat kapsz helyette egészen addig, amíg meg nem halsz. Eközben gyűjtögeted a pontokat. Ha megölnek, az utánad jövő játékos következik az életben maradt ellenfél ellen. Te csak néző lehetsz, a gép a lista végére rangsorol, és akkor jössz újra, ha kihullanak előled ellenfeleid (illetve a sor végére kerülnek ). Élvezetes játékmód, és elég időigényes.

Fontos változás a PC változathoz képest, hogy itt a pályákon megszabott a játékosok száma, tehát így elkerülték azt, hogy egy kis pályára betegyünk 15 botot. Ez jó változás, de rossz is, mert például az Asbestos pályán nem sok a maximum 6 játékos. A pályák egyébként változatosak, egy-két pályát kivettek a PC-s verzióból, de találunk helyettük újakat is. Csak annyi a baj, hogy pont nekem tetsző pályák kerültek ki (pl. CTF-Face 3). Live-ról valószínűleg új pályák, fegyverek tölthetők le a játékhoz, valamint az optimalizáló patch, ami a játék néha belassulását kiküszöböli. Ezeket sajnos Live híján nem állt módomban kipróbálni. A pályák számáról annyit, hogy lehetne több is, de ami van az szerencsére mind pofás darab.

Fegyverek is vannak, egy az egyben a PC-s változatból vették át őket, esetleg némelyik kinézete változott meg. Találunk köztük gépfegyvert, zöld trutyivetőket, repeszgránátlövőt, és az elmaradhatatlan rakétavetőt, amivel 3 rakétát tárazhat be egyszerre (szemben a sima Unreal Tournament 6 rakétájával). A legtutibb fegyver az atomrakéta, ami több embert is molekulákra szed pillanatok alatt. A fegyverek jól kezelhetők, talán ami szemet szúrt, hogy a rakétavetővel igen pontosan kell célozni.

Új feature a játékban, hogyha megölünk valakit, automatikusan elbúcsúztatjuk egy beszólással (ezt manuálisan is megtehetjük az Y gombbal), csak azt nem értem, hogy egy női játékos miért férfihangon mondja ezt?? Csapatjátékban alap parancsokat adhatunk társainknak (Y), minthogy kövessenek, menjenek a zászlóért, stb. Különböző mod-okat is adhatunk a játékhoz, mint például az igen népszerű Instagib (egylövéses halál) módot, csak nem tudtam behozni...

Az irányítás pillanatok alatt megtanulható, kézre áll az alapbeállítás is, ez is jó pont. A ravaszok szolgálnak a két tüzelési módra, A-val (vagy a jobb kart benyomva) ugorhatunk, X a fegyverváltás gombja. A joy rezgése is alkalmazkodik az adott fegyver erejéhez, különböző erősséggel rezeg, fokozva a játékélményt. Viszont ha egy idő után már zavaróvá válik, ilyenkor kapcsoljuk ki. Alapbeállításon kicsit lassan fordul a célkereszt minden irányba, ezt érdemes nagyobb érzékenységre átállítani.

Nézzük a játék főbb jellemzőit! A grafika szép, de igaz az is, hogy láttunk már ennél szebb játékot is Xbox-on (például Halo), de így is nagyon szép! Viszont ami nem tetszik, az a ritkán tapasztalható enyhe lassulás. Szaggatásnak nem nevezném, szerencsére annyira nem lassú. Néha nyílt tereken, vagy olyan helyeken lassul be kicsit, ahol sok fényforrás található (például a DMCurse3 pályán). Aki PC-n találkozott már szaggató játékkal, annak ez az apróság fel sem fog tűnni. Az ellenfeleink standard szkafander szerelése már a PC-s változatban sem tetszett, ahogy a néhányféle skin sem. Példát vehettek volna a Quake 3 sokféle skinjeiről! Az sem tetszett hogy minden karakternek ugyanaz a hangja (még a nőknek is). Minden karakternek megvan a favorit fegyvere, ha ezzel nyomul, kicsit ügyesebben kezeli a gép.

A hanghatások jók, rendben vannak, itt a probléma az, ha lejár a szám játék közben, nem kezdi újra, némaságban játszunk, ellenfeleinket így viszont a csend miatt jobban meghallhatjuk. A játékélmény is rendben van, szavatosságilag gond lehet vele, ha nincs semmiféle hálózati játékra lehetőségünk. Végigvisszük, de azért majd időnként elővesszük egy-egy partira. Hiányként róható fel, hogy a játék messze nem használja ki a DVD nyújtotta lehetőségeket, belefért volna akár még egyszer ennyi pálya is, vagy még plusz játékmódok. Persze a Live felhasználóknak ez nem lesz gond.

Összességében egy jól sikerült játék, apróbb hiányosságokkal, de aki játszott a PC-s változattal, annak szinte semmi újat nem tud nyújtani, sőt bizonyos szempontból kevesebb is annál. Érdemes minden Xbox tulajnak beszereznie!

Serious Sam TESZT - balintka

A 3D-s „emberszimulátorok” legjobb platformjának a PC-t tartják, bizonyosan a billentyűzet-egér nyújtotta remek irányítás miatt, jogosan. Ebből természetszerűen következik az, hogy a legjobb FPS-ek PC-re jelennek meg (Half-Life 2, Doom 3, Painkiller, UT2004, Far Cry - csak az elmúlt évet nézve). Ezek egy része jobb esetben konzolra is átírásra kerül, így járt tesztalanyunk, a Serious Sam is, amely PC-n több éves játék; mint várható volt, Dobozra érkezett 2003-ban.

Serious Sam játékból PC-n két rész jelent meg: A First és a Second Encounter. A két játék pozitív visszhangot kapott számítógépen. Én még tavaly próbáltam ki az első rész demóját, de nem fogott meg különösebben. Ennek ellenére kíváncsian vettem górcső alá az Xbox változatot, de így előrebocsátva, nem vártam sokat tőle. A horvát fejlesztőcsapat, a Croteam által fémjelzett játék főmenüje kellemes zöld hátteret kapott, a menüpontok sárgák, itt fel is tűnik rögtön főhősünk, Sam is. Barátunk fehér izomtrikót, farmert, és piros sportcipőt visel, szóval vegyíti öltözködésében az izomagyú-laza stílust. A főhős hangja, játékmenet közbeni kommentárjai engem Duke Nukemre emlékeztettek, poénos beszólásaival egyetemben.

A tesztelés kezdetekor még csak egy kontrollerrel rendelkeztem a géphez, egyedül is voltam, így értelemszerűen a Single Player módra esett a választásom. Egy rövid karaktergenerálás után már pottyantam is első pályára. A játék X-es változatára mondhatjuk, hogy a két PC-s rész együttvéve, összegyúrva, legalábbis a Single Player küldetéseket tekintve. Ez zseniális és remek ötlet, ennek köszönhetően fantasztikus lett az X változat szavatossága! Ugyanis a két játék öt világa összesen 36 hosszú pályát jelent! Hatalmas piros pont a készítőknek! A game jónéhány délutánra le fog mindenkit, aki játszik vele, feltéve, hogy tetszik neki a játék és végig is szeretné játszani. Az öt epizód első két fejezete Egyiptomban játszódik, majd a maják földje következik, végül több kisebb helyszínen át haladunk a végső ütközet felé. Ezeken a pályákon várakat, havas szurdokot, lávafolyamos barlangokat tekinthetünk meg.

A játékmenet lehet véleményem szerint az egyedüli, ami elriaszthatja a játékosokat a programtól. Ugyanis - mint azt a PC változatban is többen sérelmezték - az „agyatlan shooter” jelző illetheti a játékot, de viszont lehet, pont ez tetszik meg a játékban egyeseknek! Azaz, csupán annyi lesz a dolgunk, hogy szinte lineárisan előre haladva kiirtsunk minden, az életünkre törő lényt. Sam alapvetően retro relikviákat gyűjt, például szobrokat, van, amelyik a kulcs szerepét is betölti, van, amely megszerzéséért harcoljuk végig Sam-mel az adott pályát. Tehát, a programról alkotott véleményünk ennek tükrében fog változni, vagyis: tetszik-e nekünk a kötetlen, szinte cél nélküli lövöldözés, amely nem igényel különösebb agymunkát, ezáltal az elakadás esélye is szinte teljesen kizárható a történet során. Én a pozitívan hozzáállók táborába tartozom, lássuk is hát, miért.

Az első, ami megfogott, a grafika volt. Nos, a játék - merem állítani - a legszebb konzolos játékok élbolyába tartozik. Az egyiptomi világban főként a sárga szín dominál a sivatag miatt, később a maja világban a zöld (növényzet), a vége felé pedig a szürke (borús ég, éjszaka, kőfal). A grafika színdús, élettel teli, valóságosnak hat. Hogy ezt elhiggyük, elég megnézni az oázis pályáját, vagy azt a maja pályát, ahol egy hatalmas völgyben barangolhatunk. Élethű, szép a növényzet, a sivatagi homok, a távoli hegyek, a fák, bokrok megjelenítése. Bele tudtam élni magam a játékba, szinte ott voltam. Mint sejthető volt az eddigiekből, igen, igaz: óriási, egzotikus tájakon barangolhatunk a szabad természetben! Nem sok játékot tudnék mondani, ahol ekkora szabadtéri területet tudnánk bejárni! És a szabadságot remekül ki tudjuk használni harc közben, volt, hogy az egyik egyiptomi pályán a házak közül a sivatagba hátráltam, hogy ne tudjanak hátba támadni a házak közül özönlő szörnyek. Vagy, amikor a maja völgyben a hegyoldalra másztam fel, és onnan lőttem a völgy alján felém rohanó szörnyeket. Érdemes használni a terep adottságait! Az ég megjelenítése is nagyon szép, gyönyörű a ránk tűző nap fénye. Csak annyi bajom van az éggel, hogy statikus, nem mozognak a felhők, kivétel ez alól az utolsó pálya, ahol valósághűen rohannak a felhők, és esik az eső! De viszont ezt gyönyörűen oldották meg, mert mielőtt a katedrálishoz érünk, még világos az ég, majd a csata megkezdésekor beborul, esni kezd, a több száz ellenfél likvidálása után újra kisüt a Nap! A grafikával kapcsolatban csak két kisebb negatívumot tudnék fölhozni az ég megjelenítése mellett, ami miatt nem kapta meg a maximum pontot: nem tetszett közelről nézve a kövek felülete, a homok is kicsit mesterkéltnek hatott nekem, de ez tényleg minimális hiba (nálam). A másik gond, hogy a csodás grafikának ára is van sajnos, nevezetesen az, hogy a fordulás közben láthatunk lassulást, nem folyamatos teljesen a mozdulat. Engem nem zavart, soha nem lassult le a játékmenet a fordulás miatt, aki PC-hez van szokva, nem is biztos, hogy ezt észreveszi. Ezen apróságok miatt vontam le egy pontot az értékelőben a grafikából (a statikus ég zavart a legjobban), de ez semmit nem vesz le a valós értékéből, csak az egyéni véleményem. Érdemes már csak a grafika miatt megnézni a játékot.

Ellenfeleink sokféle lények lesznek, változatosak. Legfőbb sajátosságuk az, hogy ritkán támadnak egyedül, legtöbbször csapatban rohannak felénk, nemritkán akár harminc-negyvenfős társulattal kell megbirkóznunk. Alapvető, legtöbbet látott ellenfeleink a patkós csontvázkutyák (vagy mik lehetnek?), az oltári üvöltéssel felénk rohanó kamikaze-cyber zombik, sima, többféle fegyverrel felszerelt zombik, lépegetők, bölények lesznek. A bölények célja felénk robogva a felöklelésünk. De találkozhatunk még többféle nagyobb termetű kreatúrával is, ilyen a sáskaszerű, gépfegyveres lény, a zöld célkövetős golyókat kilövő, négykezű szörny, vagy a piros, lávalabdákkal dobálózó lény is. A lépegetők kétféle változatban képviseltetik magukat. A kisebb, a kék, amely lézerrel támad ránk, még egy erősebb lövéstől elpusztul, de a nagy, rakétákkal felszerelt piros már kemény dió, csak három rakéta tudja megállítani. Az emberszerű zombik valóban hasonlítanak az emberre, egy komoly dolgot kivéve, nevezetesen azt, hogy nincs fejük! Nyaktól fölfele semmi. Kivétel ez alól a kék ruhás, láncfűrészes tagok, melyeknek fejét egy jól megnőtt, szép kerek tök helyettesíti (?). Szóval fejben komoly baj van velük. Vannak még repülő, madárszerű androidok is, négyzet alakú repülő lények, valamint lábakkal és karokkal rendelkező téglalap alakú szörnyecskék, akikkel Sam az átvezető animációkban többször vicces helyzetbe kerül. Mint ezekből látható, sokféle ellenséggel fogunk találkozni utunk során, nem fogunk unatkozni.

Természetesen fegyverekre is szükségünk lesz a játékban, ezektől sokféle van: kés, láncfűrész, Colt, dupla Colt, sima sörétes, dupla csövű sörétes puska, rakétavető, gránátvető, Tommy géppuska és a nyolccsövű helikopter gépágyú, lángszóró, ágyú, mesterlövész fegyver, négycsövű lézer, és a Serious bomb (ez meggyújtva megöl mindenkit a közelünkben). Remélem mindet sikerült felsorolnom… Remek arzenállal rendelkezünk tehát a küldetések sikeres végig viteléhez. A játék első két fejezetében a Shotgun még bőven elég lesz, de ez után már érdemes a rakétavetőt, gránátvetőt, a gépágyúkat, a lézert, és a főellenfeleknél az ágyút előnyben részesíteni. Lőszer utánpótlás mindig bőven lesz, élet is, bár abból néha meg lehet szorulni. Az élet mellett páncélokat is találunk, mindkettő maximuma kétszáz pont. A más játékokban is megszokott dupla sebzés (Serious damage), gyorsaság, legyőzhetetlenség, dupla tűzerő, százas élet és pajzs itt is megtalálható.

A pályákon a harc során, a fegyverek felszedésekor pontokat gyűjtünk össze, ezeket a pályák végén váltjuk be életre. Találhatunk kincses zacskókat, ládákat, ezekért is vaskos pontokat kapunk. A program díjazza a multi-kill-t, több ellenfél egyidejű megölését, amit akár egy azonnali extra élettel is jutalmazhat! Különböző rejtett páncélokra, fegyverekre is akadhatunk a pályák során, de secret-ként összeakadhatunk erős ellenfelekkel is, de akár a játék készítőinek poénos, nagyfejű figuráival is. Menteni nem sokszor tudunk pálya közben, de igazából nem is szükséges többször, ezt a piros telefonfülkéknél tehetjük meg. Mint a cikk elején említettem a játék szinte lineáris, csak néhány helyen találkozunk elágazásokkal, elakadni nem igazán lehet benne. Néha azért frappáns módon van megoldva a tovább jutás, például mikor két fogaskerék közt kell felugranunk a játék vége felé. Sokszor futunk bele extrémitásokba is: ilyen a teljesen kör alakú folyosó, amelyen végig tudunk menni, így akár a plafonra is fölmászhatunk, vagy a maják függőleges, megmászható fala, amelyen mi is úgy mehetünk, mintha sima, vízszintes padló lenne. Ide sorolhatjuk még a balra-jobbra dőlő padlózatot, vagy egy másik teremben oda-vissza mozgó sötétségfalat is. Ezek üdítően hatnak a játékmenetre, poénosnak mondható dolgok.

A zenék illeszkednek az egzotikus világba, nem ismétlődnek, és remek módon csata közben, ritmust vált, felgyorsul, és addig nem vált vissza a normál zenére, amíg van ellenfél a közelünkben. Néhány zene nekem különösen tetszett, kiemelném a havas pályán a rockosított Jingle Bells-t, nagyon jó. Minden ellenfelünknek külön, egyedi hangja van, tehát egy idő után, ha már kellően megismertük a játékot, a hangokból tudni fogjuk, milyen típusú lényekkel állunk szemben.

Multiplayer tekintetében is elégedettek lehetünk a játékkal, System Link, és osztott képernyős támogatással rendelkezik, egy gépen ketten játszhatunk maximum, Deathmatch és Cooperative módban. Összesen nyolc játékos lehet multiplayer-ben, négy Xbox gépet használva. Ennek megfelelően nyolc multiplayer skin van, ebből kettői női. A skinek jól néznek ki, változatosak, a kedvencem a hi-tech Télapó és az Elvis hasonmás volt. Sikerült kipróbálnom barátnőmmel a Cooperative módot, és a Deathmatch-et is, mindkettő jó, de előbbin nagyon jót játszottunk! Multiplayerben egyébként keskenyebb lesz a kép, egy-két grafikai elem kikerül a pályákról, valamint a feliratok (például, hogy felvettünk lőszert) nem jelennek meg. Ettől függetlenül remek a Cooperative parti, sokkal nagyobb élmény, mint az egyedül mászkálás.

Lassan elérkeztünk a teszt végére, nem gondoltam, hogy ekkora mega-teszt lesz belőle, de biztosra veszem, hogy maradtak ki még dolgok. A játékot normal nehézségi fokon játszottam végig, jól bírható volt ez a nehézség, de azért bevallom: egy pályán cheateléshez folyamodtam, három darab életet nyertem vele, meg annyit, hogy nem akadtam el a játékban. Élveztem a játékot, ezt az értékelés is meg fogja mutatni, komoly hiba nincs benne, javaslom minden FPS-t szerető X-esnek a játék megvásárlását!

Max Payne TESZT - balintka

„Max Payne egy új mérföldkő az akciójátékok történetében”. - olvasható a Remedy honlapján, mely cég a címadó játék fejlesztője.

Nos, ezt a meglehetősen nagyot állító kijelentést igaznak vehetjük. A progi 2001-ben jelent meg először PC-n, majd hamarosan PS2-re és Xbox-ra. Minden platformon sikert aratott, PS2-ön Platinum kiadást kapott, Xbox-on is bekerült a Classics sorozatba. Ennek megfelelően ma már jutányos áron vehetjük meg, bármelyik platformot is preferáljuk.

A történet vonalát végig Max szemével látjuk, mint látható az ő neve a játék címe. Beszélő név, a sztorit áthatja a fájdalom, kín, amelyet érezhetünk a főhősön keresztül. Feleségének, és gyermekének meggyilkolása után a lelkileg megtört, bukott rendőr bosszúját igyekszik véghez vinni, úgy állva hozzá, hogy neki már nincs mit vesztenie. A bosszú végrehajtása persze fegyverrel történik, mint mondani szokták, ki szelet vet, vihart arat. Ez a vihar jelen esetben több száz ellenfél lemészárlását fogja jelenteni. A néven túl átlengi a játék egészét a noir hangulat, a lehangoltság. Kezdve Max talpig fekete ruháján keresztül a bejárt, lepusztult helyszínekig mindenhol érezzük ezeket az érzéseket. Az eddig leírtakból már kiderül, ez a játék igencsak sztori-orientált, éppen emiatt nem rendelkezik sem PC-n, sem konzolon semmilyen többjátékos támogatással.
A sztorit végig vezetése során sok helyszínen megfordulunk Max-szel, ezek legtöbbje sivár lepusztult, legjobb példa erre a Hotel, amelynek több szintjét végigjárjuk. Ennek ellenpéldája az utolsó néhány pálya, ahol kifejezetten elegáns, modern épületekben, felhőkarcolóban fordulunk meg. A noir hangulat másik fontos hangulati eleme a környezet: a legtöbb helyszín rosszul kivilágított, éjszaka van, folyamatosan esik a hó, a csendes éjszakát csak lépteink nyomán a hó ropogása töri meg. Meg a lövések döreje . Talán emiatt a nyomasztó hangulat miatt is kialakult bennem egyfajta óvatosság, minden sarok mögül kinéztem, minden szobába benyitottam, aztán iszkoltam ki, vártam, hogy a bent lévő ellenfelek kijöjjenek, és így jóval könnyebben elintézhessem őket.

A játék külső nézetű, ezért a szokásos kérdés, hogy tud-e minket rendesen követni a kamera, nem akad-e be, stb. Nos, a válaszom: nem, nagyon jól megoldották a kamerakezelést, soha nem kerülünk ki a képből, mindig látszódunk. Ráadásul tudjuk úgy fordítani, hogy ki tudjunk nézelődni a sarkok mögül, így ideje korán ki tudjuk szúrni a ránk várakozó embereket. Max mozgása is rendben van, tetszett, hogy súlyos sérülésnél húzza a lábát, addig, míg egy kicsit vissza nem gyógyulunk. A játék igazi újdonsága a sokféle speciális mozdulat, emberünk tud bukfencezni, vetődni bármilyen irányban! Ha ezt kombináljuk a szintén újszerű időlassítással (Bullet time), akkor sokszor sérülés nélkül nyerhetjük meg a csatározásokat. Payne úr egészséget egy egészalakos emberfigura jelzi a bal alsó sarokban, ez a sérülés mértékétől függően pirosodik be talptól fejig. Mellette láthatjuk az idő lassítás homokóráját. A jobb alsó sarokban aktuális fegyverünk nevét, valamint a rendelkezésre álló lőszer számát olvashatjuk le. Szokás szerint a bal analóg karral mozgunk, a jobb kar a célkereszt vezérlését szolgálja. Fegyvert a D-paddal tudunk váltani. A B gomb a gyógyítás, Y a reload, A a mesterlövész puskával a közelítést szolgálja. A bal ravasz a vetődés/lassítást, a jobb a lövést kontrollálja. A fekete gomb külön az időlassítás speckó gombja. A Back a főmenübe visz vissza, a Start a Quick Save és hasonló funkciók ellátását szolgálja.

Mint írtam, a játék erősen sztori vezetésű, ezért utunk során sok dokumentumból, rádió- és TV felvételből tudjuk meg az igazságot. Nagy pozitívum az időnként felbukkanó interaktivitás: TV-t nézhetünk, a daruval felemeljük a ládákat. Ezekből több kéne, nem csak ebben a játékban! A végigjárt út változatos, mégis elmondható, hogy legtöbbször ipari létesítményekben járkálunk. A sztoriban kétszer bukkan fel olyan pálya, amiben Max-et rémálma, hallucinációja közben kell irányítanunk, ilyenkor a színek és a látásmód is torzul. Ez még hagyján, de a legrosszabb, amikor vércsíkokon kell ugrálnunk, a nagy fekete semmi közepén! Tisztelt programozó urak, ezt nem kellett volna. Ennyire mélyen nem kellett volna belemászni Max lelkivilágába! Ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, többen mondták már, hogy falra másztak ezektől a részektől. Emiatt vontam le egy egész pontot a játék összhatásából. Ebbe még belejátszott a néha előforduló, különösen nehéz pálya is. Például a gyárban, mikor a csillénk körül mindenhol tűz ég, vagy mikor a lifttel fölfelé menet lelövöldözni a detonátorokat. Vagy a második rész elején, mikor egy szál baseballütővel indulunk el.

Sajnos a játék nehézsége hullámzó: némelyik pálya nevetségesen könnyű, mások meg pokoli nehezek. A teljes sztori három részből (Part I-III), a részeken belül hét fejezetből áll, azaz összesen huszonegy pályával számolhatunk. Egy fejezetet három-öt töltőképernyő bont szét. Tehát a program hosszúnak mondható, de három nap alatt be is fejezhető az alapból választható nehezebb nehézségi fokon. A befejezés után nyílik a másik kettő, még nehezebb opció. Ennek ellenére mégis gond van a szavatossággal, ugyanis, mint fentebb írtam, semmiféle multiplayer mód nincs, szerintem nem sokan állnak neki még egyszer végigjátszani a már ismert sztorit, helyszíneket, emiatt nevezhetjük egyszer felhasználhatónak a programot. A töltési idők gyorsak, ami pozitívum.

Ellenfeleink eleinte sima, köznapi gengszterek lesznek, de a játék felétől már a kommandósok is felveszik a kesztyűt ellenünk, sokszor már megjelenésük előtt halljuk rádiózásukat, így felkészülhetünk a támadásukra. Megállapítható az is, hogy elleneink kedvelik a védett pozícióban való elhelyezkedést: előszeretettel bújnak sarkok mögé, különböző fedezékek védelmébe, vagy magaslati pontokra. Fegyverzetük erős, némelyik ember M79-es gránátvetővel, vagy akár dupla Ingram-mal van felszerelkezve, a kézigránátról, Molotov koktélról nem is beszélve, melyek nem igazán nevezhetünk gyengének. A program második részétől (Part II) már nagyon ajánlott a Quick Save használata. Az AI jó, fedezékbe bújnak az emberek, vetődnek ők is, ha menekülünk, sokan utánunk jönnek. Néhány helyzetben igencsak meg fognak izzasztani bennünket.

A grafikáról még nem esett szó, nézzük meg! A játék grafikája korát meghazudtoló módon meglepően szép! Max figurája kidolgozott, ellenfeleink arca, ruhái változatosak. A lepusztult épületek képi világa csodálatos, teljesen valósághű, hihető. A kosz, a plafonról lecsöpögő víz, az omló vakolat igen látványosan sikerült! Mindemellett az éjszaka, a hóesés is valósághű, a daruk, targoncák, teherautók megjelenéséről nem is beszélve! Némi üröm is került az örömbe: csúnya dolog az épületekben is szállingózó hó, vagy a játék során két-három helyszínen tapasztalható kisebb belassulás. Szerintem ezek ráadásul nem is a legmozgalmasabb, poligonigényes helyszíneken történnek. És azért a PC változat gépigénye jóval kisebb, mint amit az Xbox tud, ezért inkább a rossz optimalizálásra gondolok.

A hangok, zene is rendben, tetszett az ipari létesítményekben a gépek zakatolása, valamint a fegyverek hangja. Max egyébként gyakran kommentálja a látottakat, hallottakat, vagy egyszerűen azt, ha észrevesz valamit. Tetszett, ahogy ellenségeink szólnak, ha meglátnak: „Payne!”. Az ő hangjuk is oké, a kommandósoké jobb, mint a sima gengsztereké.
Mint feljebb írtam, utunk során sok írásos, hangi- és képi anyagot vizsgálunk meg, ezeket a program felkiáltójellel jelzi, és Max bácsi is kommentálja, mit talált. A talált dolgok vizsgálatát képregényszerűen követhetjük nyomon, de szó szerint, szép stílusban megrajzolt és szövegezett képek mesélik a történéseket. Ezek képkockánként követik egymást, de kinyomhatjuk ezt, akkor egyben jelenik meg a képernyőn a pár kockányi képregény-dia. A sztorinak ezt a fajta mesélését nagyon jó és eredeti ötletnek tartom!

Fegyverünk kezdetben Beretta lesz, később ezt megduplázhatjuk, arzenálunkban megtalálható a shotgun, kétféle változatban, gépfegyverek (Ingram, Dual Ingram, Colt Commando), a robbanó eszközök (Molotov koktél, gránát, M79), és a mesterlövész puska, valamint a különösen erős Jackhammer puska is. Sérülésünket fájdalomcsillapítóval, Painkiller-rel gyógyíthatjuk.

Szerintem minden főbb, fontosabb dolgot bemutattam a játékkal kapcsolatban, már csak az értékelő maradt hátra. A pozitív képet a játékról azért beárnyékolta több dolog: Max rémálmainak pályája, a hullámzó, néha pokoli nehézség, a ritkán kicsit ellaposodó játékmenet, néha unalmas a sok bizonyítékot egymás után megvizsgálni (az utolsó részben már nem lesznek bizonyítékok), valamint a gyenge szavatosság is. Mindezek ellenére egy nagyon jó (mondhatjuk, hogy klasszikus) játékot tehetünk a polcunkra e címmel, ezt már kedvező áránál fogva is érdemes megtennünk, megéri!

F1 Career Challenge TESZT - balintka

Nagy várakozással tekintettem a játékra, tudva, hogy a Dobozon kevés a Forma-1-es autóverseny, a tesztelt programról tudtam, hogy nem mai darab, de azt is, hogy ennek ellenére a legújabb Xbox-os F1-es alkotás. Emiatt is bíztam benne, hogy jó alkotást kapunk mi, játékosok. A címből nem derül ki egyértelműen, de a játék négy teljes évadot ölel fel, nevezetesen a 1999-2002 események játszhatók le vele, ami igen nagy pozitívum.

A főmenü egyszerű, de a célnak megfelel. Lehetőségünk van bajnokságot indítani, de a Quick Race menüpontot használva, néhány adatot megadva máris belekerülhetünk az akció közepébe. Ami mellbevágott elsőnek az a grafika volt. Lejjebb kiderül, miért. A második, újabb nehézség az irányítás nehézségéből adódott. A gombkiosztás jó, az autó viselkedése, kormányozhatósága már más tészta. Azoknak, akit keveset játszottak konzollal, vagy Xbox-szal, szinte nem is fog elsőre menni, ennek folytán már hallottam olyan esetről, hogy valaki az irányítás miatt széttörte a játék DVD-jét.

Nagy előnye a programnak, hogy licenszelt, azaz a hivatalos pálya- és pilóta neveket használva játszhatunk, elkerülve a sokakat zavaró alteregó neveket. A pályákon a reklámfeliratok is megvannak, eredeti formájukban.

Feljebb írtam, hogy az első pofon a grafika volt. Ez való igaz: az autók, a mozgás elmosódott, a színek fakók, élettelenek. Főleg a rajt előtt látni a legjobban az elmosódottságot, ez kiábrándító. A pályák, a fák, még úgy, ahogy elmennek, az épületek csúnyák. Az autók viszont szépre sikerültek. Az ég, bár nem statikus, teljesen valóságtól elrugaszkodott a liláskék színével. Ennek ellenére még elfogadható. A pályáról letérve tornádószerű porfelhőt keverünk fel, ami cseppet sem látszik át, úgy ahogy pedig a valóságban van. Ellenpélda, ahogy megtörik az autók szárnyain a levegő, valamint az is jól néz, ha koszt szedünk fel, az lassan kopik le a gumiról. A grafika mindent egybevetve, legfőképp az elmosódás miatt, nem sokkal jobb a közepesnél, szerintem ezzel még egy Dreamcast is elboldogulna. Hiába 2002-es a játék, már akkor is túlhaladták ezt a színvonalat, elég csak a Halo-ra, vagy a Midtown Madness 3-ra gondolni, a Rallisport Challenge-ről nem is beszélve. Sem X-en, sem más jelen generációs konzolos nem állja meg a helyét ez a minőség. Igaz, a verseny hevében megszokjuk ezt a színvonalat, lehet rá mondani, hogy hangulati szerepet tölt be, de a tény mellett akkor sem lehet szó nélkül elmenni.

Ha nem szép, attól még jó, ugye? - gondolja a naiv játékos. Nem, ennek sem mondható. Az AI miatt. A mesterséges intelligencia, ha ezt nevezhetjük egyáltalán annak, buta, nehézségi szinttől függetlenül. A gépnek eszébe sem jut harcolni a pozíciójáért, emberhez mérten lassú is, lekörözéseknél meg bugyuta módon viselkedik. Sosem kell szélárnyékba húzódva előzéshez kezdenünk, ezt lazán, menetből is megtehetjük, olykor 20 km/h sebességfölénnyel is. Előzéskor, ha az előttünk haladó szélárnyékába érünk, lelassít (!), imbolyogni kezd, majd előbb-utóbb kipördül, de ha hozzá közel végezzük el az előzést, menetből, ugyanez a végeredmény. Lekörözésnél már jó előre lehúzódik, de mire mellé érsz, visszateszi magát az ideális ívre, aminek újabb karambol, pörgés a vége. Ez a pörgés már-már komikumba illő. Bárhonnan, bármilyen sebességgel, akármilyen szögben ütközve mindig ringlispílszerű pörgéssel ér véget a dolog. A palánkkal való ütközésünk következménye is ugyanez. A végén már mi is nevetünk ezen a hatalmas hibán. Ha valamelyik gépi autó megpördül menetiránynak háttal, sokszor nem tud visszafordulni, megteszünk egy kört, és még mindig ott van, körhátrányt kap. Térképünk sokszor nem jelzi a menetiránynak háttal álló, vagy kipördült autókat, a kicsúszáskor felkavart porfelhő átláthatatlan, vakon vezetünk benne. És még lehetne sorolni a hibákat, de inkább nem teszem, azt hiszem ennyi elég is volt ízelítőnek.

A kocsik hangja rendben van, de érdekes, ha teljesen sima, egyenes aszfalton megyünk végsebességhez közel, akkor miért ingadozik, esik le a fordulatszám padlógáznál? A boxból minket segítő csapatfőnök is tárgyilagos, körülbelül ötféle mondatot tud mondani, messze van a valóságtól, hangja monoton, unalmas, gépszerű. A hangok sem jobbak az átlagosnál, a menük alatt hallható zene miatt sem fogunk bakot ugrani.

Multiplayer tekintetében jó a helyzet: system link és osztott képernyőn is játszhatunk, ezt a részt tekintve rendben van a program. Mint ebből kiderül, egy gépen ketten játszhatunk maximum, a Split Screen üzemmód jól használható, élvezetes, ha a játék hibáin túltesszük magunkat.

A tesztből gondolom mindenki számára körvonalazódott a végső konklúzió: egy alapvetően jó ötletű, jó szavatossággal (a négy évad ugyebár) megáldott játékot, elcsúfít a rengeteg apró hiba, amelyek főként három kategóriára oszlik: grafika, irányítás, mesterséges intelligencia. Az értékelőben figyelembe vettem, hogy a játék egyedi a Dobozon a Forma-1 kategóriában, de ez így sem jobb sokkal a közepesnél. A Forma-1-et nagyon kedvelőknek azonban még hibáival együtt is megszerethetik a játékot.

Crazy Taxi TESZT - balintka

Talán nem sok régi konzoljátékos van, aki ne ismerné a Crazy Taxi című játéksorozatot, mely Dreamcast-on kezdte pályafutását, majd annak csődje után a többi platformon (PC, PS2, Xbox) folytatta hódítását. A Crazy Taxi 3: High Roller a sorozat legutóbbi tagja (nem tudom, lesz-e még új tagja a CT családnak), az Xbox/PC változat 2002-es datálódású, azaz nem mai darab, de persze ez nem jelent semmiféle negatívumot a játékra nézve.
A Crazy Taxi család alapötlete igen egyszerű, mégis egyedi: a játékokban egy általunk választott személy bőrébe bújva taxisofőrt alakítunk, ám nem szokványos pilóták vagyunk: autónk rúgószerűen ugrani is képes, valamint figuránk megjelenése sem köznapias, megszokott.

A játékban alapvetően négy nagyobb helyszín érhető el, ezeket a főmenüből indíthatjuk el. Mindegyik város, nevezhetjük így is őket, egyedi hangulattal, környezettel rendelkezik, ráadásul más-más napszakokban is vezethetünk, van mikor verőfényes napsütésben, máskor meg az éjszakai, kivilágított városban rójuk utunkat. A játszani kívánt helyszín kiválasztása után minden városban négy sofőr közül választhatunk, mindegyikőjük rendelkezik valamilyen extra külső jeggyel: hajkorona, tetoválás, öltözködés. Kijelenthetjük, hogy a karakterek változatosak, cseppet sem egyhangúak. Természetesen mindegyikőjüknek külsőben különböző verdája van, de ezek mind sárga színűek, lévén taxik.

A progi fő mozgatóeleme az idő: mint sofőrök is időre szállítjuk utasainkat, de a bal fölső sarokban látható egy piros számláló is, ez mutatja mennyi időnk maradt a Game Over feliratig. Ha az időnk elfogy, vége a játéknak. Időt az utasok gyors leszállítása után kapunk. A főmenüben pályaválasztáskor megadhatjuk, hogy normál módban játszunk, vagy előre meghatározzuk, hány percet kívánunk játszani, ez három, öt és tíz perc lehet. Ekkor a fuvarokkal értelemszerűen nem lehet az időt meghosszabbítani, csak a normál mód esetén. A játék végeztével a keresett pénzösszeg alapján berangsorol minket a játék. Vannak extra játékmódok (mini játékok), ezek is mind poénosak, mint például az a feladat, mikor autónkkal baseball labdát kell elütnünk.

Az utazásra váró egyének felett különböző színű dollár jelek világítanak, azonos színnel jelölt a kör is, amelyen belül meg kell állnunk, ha fel szeretnénk venni a delikvenst. Emberünk az utasok mellett megállva széles mozdulatokkal gesztikulálva szólítja meg őket, út közben ők is kommentálják vezetési technikánkat, tetszik-e nekik, vagy nem. A zenék általában rockszerűek, de jól szólnak. Egyszerre maximum négy utast szállíthatunk, mindegyikük külön helyre igyekszik. A célhelyszín irányát egy zöld nyíl mutatja.

A grafika, úgy, mint az egész játék az én szememben, kettős hangulatot hordoz magában. Egyrészt ott a gyönyörű színvilág, szinte szivárványszínűnek is nevezhetnénk a grafikát, másrészt már első pillantásra észrevettem, hogy ez igencsak kopottas X-es szemmel nézve, szerintem a grafika Dreamcast szintű (lehet, hogy arra fejlesztették a programot, aztán a gyártás leállítása után az egészet átszabták az Xbox hardverére). Messze attól, hogy a Doboz hardverét leizzassza. Nekem ennek ellenére mégis tetszett, mert a játék során a végig poénos hangulatra figyelünk oda, a grafika szinte csak egy elemét adja ennek. A szépségét leszámítva minden rendben van vele: megvannak a közlekedő autók, a sétáló emberek, a házak, parkok is változatosak. Este a kivilágított város és autók is jól néznek ki.

A kezelés roppant egyszerű: a bal analóg kar szolgálja a kormányzás funkcióját, a jobb ravasz a gyorsítás, a bal a fék. X az úti célok gombja: képpel és távolsággal is megmutatja a helyszínt. Y-al ugrathatunk a kocsival, az A és B az előre és hátramenet váltókapcsolója, ennek a jobb alsó sarokban külön kis ábrája is van.

Mint feljebb írtam, a játékról kettős kép alakult ki bennem: némely szempontból csúcs, más szempontokból csak egy közepes alkotás. Emiatt célszerűnek tűnik a fele pontszám megadása neki, ám ami miatt többet adtam rá, az az, hogy remek alapötlete van, végig poénos, kellemes hangulatú, színdús a grafika, egyszerű a kezelése. X-en ritkaság stílusánál fogva, valamint az sem mellékes, hogy csak ez az egy rész jelent meg a Dobozra! A negatívumok: az idejétmúlt grafika, könnyen elunható, emiatt gyengébb a szavatosság. Mindent összegezve, jobb a közepesnél, már csak egyedisége miatt is. Mostanában már nehézkes lehet a megvásárlása, de ha ez összejön, akkor kedvező áron tehetjük magunkévá ezt a címet, amit már csak áránál fogva is javasolok!