DragonBall Z Sagas TESZT - Shockosugi
Még a gimi első évében történt, hogy az egyik kereskedelmi csatorna Magyarországon is elkezdte vetíteni a külföldön addigra már nagy népszerűségnek örvendő Dragon Ball, majd pedig a Dragon Ball Z sorozatot. Akkoriban csüngtem a szérián, fejből tudtam az összes szereplő nevét, és egy részt sem hagytam volna ki belőle.
Sajnos - pár túlbuzgó szülőnek, és az ORTT-nek hála - a sorozat vetítését úgy a közepe táján befagyasztották. Ezután izgalommal vártuk, hogy azok a haverok, akiknek szélessávú internetkapcsolatuk volt, leszippantsák a netről az újabb részeket. Az akkori internetsebességek ismeretében sejthetitek, hogy heti 5-10 résznél több nem jutott piciny agyunk butítására, de azokon is úgy csüngtünk, mint függő lajhár a kokacserjén.
A DVDre tekintve rögtön láttam, hogy az egész játék mindössze párszáz megát nyom a latban, így kíváncsisággal vegyes borzongással etettem meg a lemezzel a boxot.
Az introban természetesen egy ügyes kis összefoglaló-montázzsal találkoztam, mely a teljes Dragon Ball szériát volt hivatott bemutatni a tisztelt játékosoknak. A vágás profi volt, és tényleg sikerült pár percben összefoglalniuk az első sorozatban történteket.
Nem sokkal később a menüben találtam magam, ami olyan egyszerűre, és jól használhatóra sikerált, hogy több játékcégnek el lehetne küldeni követendő példaként.
A story módban is van lehetőségünk a két játékos (coop) módra, de másik DBZ fan hiányában én az egyjátékos változat mellett tettem lé a voksom. A nagyon rövid második intro után rögvest SonGoku bőrében tündököltem a pályán, ami tökéletesen idézte meg a sorozat "díszleteit". Hirtelen sokként ért, amikor körülbelül nyolc kis genya űrlény jellegű dolog kezdett sokkolni, de amint lélegzethez jutottam, usque 2 perc alatt kinyirbáltam őket egytől egyig, bár speciális mozgásokból mindössze egy gyenge kamehame volt a birtokomban, valamint az ugrás kétszeri megnyomásával a levegőben lebegve is közlekedhetünk. Az első pálya végéig összekapkodott Z ikonokból a pálya végénél található "boltban" rögtön tudtam venni egy brutális Kamehamét is, ami alkalmassá tett arra, hogy az utamban álló hatalmas szikla méretét a mai magyar átlagnyugdíjak méretére redukáljam.
Tovahaladva nemsokára belebotlottam az első brutális ellenfélre, aki, ha nem jövök rá az első öt percben, hogy amennyiben védekezőállásba helyezkedem, akkor a lövései mindössze annyit ártanak nekem, mint atombunkernek a légpuska, valószínüleg apró darabokra cincált volna, ám ezen tudás birtokában saccperkábé 10 perc alatt aprófává hasogattam a fickót.
Újabb összefoglaló után Goku fiának, Gohannak a testében folytathattam a játékot. Eleinte aggódtam, hogy mivel csak Gokunak vásároltam extra tudást, a kis csíra lóf*szt sem fog tudni nyújtani, de hál istennek a megvásárolt extrákat mindegyik szereplő tudja hasznosítani.
A következő 8 pálya folyamán volt szerencsém a sorozat szereplőiből többnek is a bőrébe bújni, és rengeteg plusz képességet vásárolni, meylek már alaposan megváltoztatták a harc menetét.
A játék vezérlése fenomenálisra sikerült, a legdurvább gombkombinációt is könnyűszerrel beviheti a kezdő felhasználó is. A grafika is hűen tükrözi a sorozat feelingjét, az effektek pedig egyenesen gyönyörűek.
Negatívumként csak annyit tudnék felhozni, hogy nem bejárható az egész terep, sajna - akárcsak az autóversenyeknél - a pálya szélén visszadob a semmi, valamint a gömbölyded sziklákra nem lehet felugrani, nem tudom, miért.
Mindent összegezve ez a gamma elég hosszú ideig lekötheti a játékosokat, hiszen az első tíz pálya után is még csak a sztori 18%-ával voltam meg.
A játék nálam 10 pontból 9-et megkapott, így pont emiatt nem értem azt, hogy a box hivatalos honlapján ez a gamma miért maradt ki a listából. Na abbahagyom a szócséplést, inkább megyek, és lenyomok még pár órát a DBZ Sagassal!