Mikor végre hozzájutottam a NFS legújabb részéhez, alig tudtam kivárni, hogy BKV-vel hazazötyögve beizzíthassam a boxot.
Még a kabátom sem vettem le, úgy rongyoltam a géphez, mely unszolásomnak engedve, mohón falta be a lemezt.
Kis várakozás után, feltűntek a képernyőn a jól ismert logok és figyelmeztetések, majd felbőgtek a kontrollerek és elindult az intro. A kisfilm sokkal jobban sikerült, mint az NFSU2-é, talán több ideje, vagy fantáziája volt a dologra a témával foglalkozó úriembereknek, mnidenesetre remegő gyomorral vártam az intro végét, hogy végre ütközésig húzhassam a ravaszt és lássam száguldani azt a gyönyörű BMW-t, melyet az intro szinte teljes ideje alatt sasoltam.
Játékmenet:
Feladatunk, hogy legyűrjük a város 15 leginkább keresett figuráját, ám hogy velük megküzdhessünk, előbb olyan "érdemeket" kell szereznünk, hogy az éppen soros f*szagyerek kegyeskedjen meghívni bennünket egy versenyre. Ezeket az érdemeket (és érmeket) több fázisban kell megszereznünk, a következők szerint:
Mindegyik nyomoronc elvár bizonyos mennyiségű versenybeli győzelmet, valamint teljesítenünk kell az általa kijelölt rosszaságokból is bizonyos százalékot, ezek az un. "Milestone event"-ök melyek tartalmazhatnak a gyorshajtástól kezdve a rendőrségi hajszán keresztül ezer dolgot, melyek a harmadik kritérium teljesítésében: a ránk kitűzött fejpénz emelkedésében is segítenek.
Ha ezeket teljesítettük, nincs más hátra, mint két különböző terepe porig aláznunk a ranglista aktuális szereplőjét.
Mindezek előtt azonban érdemes feltérképeznünk a gigantikus úthálózatot, és kiismerni az autó tulajdonságait. Utóbbi nem lesz nehéz azoknak, akik fordítottak anno némi időt az NFSU2-re, lévén a készítők a játék motorján érezhetően nem változtattak szemernyit sem. Ez főleg akkor észrevehető, mikor megered az eső a&undefined;lá NFSU2.
Az előző részben az éjszakai esőzések hangulatosak voltak, sőt könnyebb drifthez, és ezáltal plusz nitróhoz juthattunk. Ezzel szemben áll a Most Wanted, ahol ha elered az eső, az autó szinte irányíthatatlanná válik, és sokkal rosszabb látási viszonyokat generál, mint az elődje, ám ami a jó hír: ez a játéknak adható egyetlen fekete pont (de ez sem annyira fekete)!
Az esős részektől eltekintve azt kell hogy mondjam, a játék irányítása egyszerűen pöpecre sikerült, az első 3 versenyt koccanás nélkül úsztam meg, mindenféle terepismeret nélkül.
Az első rendőrök általi üldöztetésnél azonban kőkeményen megdöbbentem. A zsaruk intelligenciáját a Hot Pursuit óta terminátori szintre fejlesztették. Ha nem pakolták volna tele a pályát lerombolható épületekkel (pl: víztorony, etc), melyeket térképünkön piros háromszögekkel jelöl a gamma, bizony alaposan megszívtam volna az első találkozást.
A pályán egyébiránt az imént említett zúzdle buildingeken kívül szokás szerint megtalálhatóak a relytett átjárók, azzal a különbséggel, hogy számszerűleg kb. kétszer annyit találhatunk a pályán, mint az előző részekben.
Az első három rivális lealázása után máris beleputtyanthatunk némi nitrót a verdába, sőt a motor-és keréktuning rész is kinyílik, melyeket erőteljes mértékben hajítják meg az autónk teljesítményét.
Akárcsak az előző epizódban, itt is kapunk SMS és hangüzeneteket, ezek vezérlése, jellege nem különbözik az elődétől.
Az igazán nagy különbség a két rész között az, hogy míg az underground szériában éjszakai pályákon száguldoztunk az újságok és szponzorok kegyeiért, a Most Wanted-ben inkább a nappal dominál, s itt a zsaruk orra alá kell minél több borsot törnünk, amolyan tuningolt Horváth Roziként.
Mindent összevetve a Most Wanted legalább annyira kötelező darab, mint a Need For Speed Underground 2: mindkettőnek jár a csillagos 5-ös!
A szavakat csűrte csavarta: ShockOsugi