Thief: Deadly Shadow TESZT - balintka
Eredeti és egyedi ötlet
A Thief játéksorozat korántsem új. Ha jól emlékszem, 1998 tájékán jelent meg az első rész, a Thief: The Dark Project. Ezt követte a Thief 2: The Metal Age, amely robotokkal tűzdelt irányba tolta el a sorozatot, mint a címe is mutatja. Eljött 2004, és a sajnos talán utolsó rész, a Halálos Árnyékok. Az alapötletet a fejezetcím szerinti jelzőkkel jellemezném. Adott egy, a leginkább középkorhoz hasonlító fantasy világ, némileg fejlettebb technikával ömlesztve. Gondolok itt a villanyárammal működő világításra, vagy az elektromos liftekre. Ebben a világban, mint közönséges besurranó tolvaj tevékenykedünk.
Csendes éjszakai műszak széles arzenállal
Hősünk a kornak megfelelően nem bowie késsel vagy helikopter gépágyúval van felszerelkezve, épp ellenkezőleg, Garrett a korabeli, lehetőleg csendes működési zajjal járó eszközöket preferálja, mint amilyen az elegáns formájú, szöges fabunkó, a rövid tőr, valamint az íj és a különböző nyílvesszők. Ezek lehetnek: sima, tüzes, vizes (fáklyákat olthatunk el vele), gázos (megfulladnak ellenfeleink tőle), moha, melyen csendesen közlekedhetünk, és zajcsináló, mellyel elvonhatjuk ellenfeleink figyelmét. Fegyvereink mellett tárgyakat is viszünk magunkkal, úgy, mint életerő növelő flaska, gázbomba, flash (vakító) bomba. Szükségünk is lesz ezekre, ugyanis főhősünk mesterségéből adódóan nem túl népszerű a város őreinek szemében, ezért az utcákon mászkálva javarészt a posztoló őrök kijátszásával, eliminálásával sok időnk fog elmenni. Küldetéseink között, közben emellett zárakat feltörve fogjuk a város békés lakóit zaklatni, kifosztani. A játék kilenc éjszaka eseményeit kíséri végig, emberünk nappal nyilvánvaló okokból nem tevékenykedik.
Tolvajlás felsőfokon
Éjszaka megelevenednek az árnyékok, ahogy Garrett munkához lát. Egyfajta szétosztó munkát végez: a gazdagok kizsebelt vagyonát a szegények közt osztja szét. A városban sok házba betörhetünk, a felszedhető értékes tárgyak csillogó fénnyel világítanak, el sem téveszthetjük őket. Természetesen bármilyen más, de használhatatlan tárgyat is felvehetünk, de ezeket csak eldobni tudjuk ezután. Az éjszakai sötét pontosan megfelel az értékek csencseléséhez, a korabeli megvilágítás szerencsére korántsem tökéletes, kevés villanylámpával, fáklyával találkozunk. Az utcák, szobák kis része úszik fényárban, a többi bizony baljóslatú sötétségbe burkolózik, ideális fedezéket teremtve Garrettnek, és a hullák elrejtéséhez. Láthatóságunkat a középső kristály mutatja, minél fényesebb, annál láthatóbbak vagyunk. Küldetéseink során mindig van megszabott érték, amelyet meg kell szereznünk tolvajlással, ez legalább 30%, de nagyon könnyen teljesíthető. Nemcsak a házak, lakások, hanem az emberek is bizony fel vannak szerelkezve ékszerekkel, pénzeszsákkal, melyekre szemet is vethetünk! Ekkoriban még nem ismerték a zsebet, ezért pénzét mindenki az oldalára kötött zsákocskában hordta. Ennél fogva bizony könnyű elemelni! Az árnyékban meghúzódva észrevétlenül elemelhetjük, tulajdonosa késve veszi észre. Azonban ha tulajdonosa karkötőkkel, nyaklánccal is rendelkezik, jobban járunk, ha mögé lopózva leütjük, vagy leszúrjuk, mert nemritkán 175-225 érték lehet nála, ez nagy érték a játék mércéjével számolva.
Rejtsük és adjuk el…
Áldozatainkat meggyilkolva ne hagyjuk az utca közepén feküdni, mert a járókelők bizony megrémülve, elmenekülve sokszor őröket hívnak a helyszínre. A vértócsák ugyanúgy felkeltik figyelmüket, a bunkó használata javasolt ennek elkerülése végett. De ha az adott városrészben elbántunk már az őrökkel, akkor nincs mitől félnünk többé. Bizony, nagyrészt ezekből az utcai tolvajlásból kell fenntartani anyagi biztonságunkat. Nekem a játék közepe felé volt egy holtpont, ami semmi pénzem nem volt, 2-3 küldetést például nyílvesszők nélkül kellett végigcsinálnom. Aztán a nyolcadik nap körül, az egyik városrészben rendkívül jól felszerelt járókelők kezdtek mászkálni, ezt kihasználtam. Az utolsó küldetéshez 25000 arannyal szerelkeztem fel, és bizony el is kelt hozzá, el is fogyott a sok cucc vásárlásakor. Az értékek körforgási folyamata a következőképp zajlik: mi zsákmányolunk, ezt kétféle ószeres boltban eladjuk, a kapott aranyat pedig felszerelés vásárlására elköltjük. Ezeket az illegális tevékenységgel foglalkozó boltokat egy piros (véres?) tenyér jelzi az épületek falán. A felszerelést áruló boltok nem olcsók, de talán annyira nem is drágák, néhány ár ízelítőül: 100 arany egy alap nyílvessző, valamint egy villanógránát is. 200 aranyért vehető életerő növelő flaskát, egy gázbomba 350 arany. Minden üzlet rendelkezik egyféle speciális nyílvesszővel, amit csak az adott helyen vehetünk meg, például az egyik vizes nyilat árul, a másik moha nyílvesszőt, a harmadik tüzeset.
Társasági élet a városban
Városunkban több csoportosulás ütötte fel fejét, nem csak magányos emberek cirkálnak az utcákon. Az első, leggyakrabban látott csoport a város őrei, velük szinte minden utcában találkozhatunk kezdetben, fix útvonalon cirkálnak, amíg valami szokatlan ki nem zökkenti őket monoton túrájukból. Ezek lehetünk mi is, de akár egy hulla, vagy egy vérfolt megpillantása is. A második nagyobb közösség a Hammer szekta, velük több küldetés során együttműködünk. Tagjai felismerhetők piros ruhájukról, és fegyverükről, mely stílszerűen mi lehetne más, ha nem egy kalapács? Papjaik varázspálcával védekeznek támadás ellen. A templom és az erőd a központjuk. A harmadik, egyben utolsó csoport a Pagan szekta, ők földalatti és lepusztult helyeken tanyáznak, jártasak a varázslásban. A játék figyeli a Hammer és Pagan szektához való hozzáállásunkat, én ezzel nem foglalkoztam. Ugyanis ha nem bántjuk őket, és elvileg nincs konfliktus köztünk, akkor is megtámadnak, a támadó szükségszerű eliminálása pedig ellenségessé teszi őket. Tetszett, hogy a játék vége felé, mikor okvetlenül is belekötöttem a járókelőkbe, egész utcai harc indult meg egy-egy hulla láttán, a Hammerek nekiugrottak az őröknek, mire ezek is kardot-íjat rántottak, egymásnak mentek. Hasonló összetűzésbe kerültek egymással az utánam küldött bérgyilkosok és az őrök, utóbbiak már szemrevételezés után harci állásba helyezték magukat, sokszor így szívességet tettek nekem, megszabadítva a kényszerű harctól, vagy a bérgyilkosok előli bujkálástól. Arról nem is beszélve, hogy a harc után meggyengült őr vagy bérgyilkos sokkal könnyebben elintézhető.
Grafika
A játékot igen erős grafikus motor hajtja, csúcs látványban van részünk. A fény-árnyék hatásokra már csak a stílus miatt is rádolgoztak, szuper lett! Az épületek, a környezet, az ég, de legfőképp az elmegyógyintézet látványa elsőrangú! Minden a helyén van, két dolgot kivéve. A minőségi grafika ára a szokásos, néha bizony igen komótossá válik a képfrissítés. A másik hiba szerintem az emberek arca, és talán a növényzet, ezektől tipikusan steril PC-s érzésem lett. Talán, mert a játék PC-ről kerülhetett át kedvenc konzolunkra. A szaggatásra visszatérve, a PC-s verzió minimum gépigénye a duplája az Xbox által nyújtott teljesítménynek (1,5 Ghz P4, 256 MB RAM, GeForce 3 - ez utóbbi megfelel az Xbox-ban található grafikus egységnek). Ennek fényében igazán kiválóan portolták át a játékot konzolunkra, de még kis optimalizálás ráfért volna, azonban elégedettek lehetünk így is. Külön szimpatikus, és kiemelendő figyelmesség, hogy habár a játék külső nézetű, de a Back gombbal átkapcsolható FPS nézetbe, én az utóbbi módon játszottam végig a játékot, jobban tetszett nekem ez a látásmód már csak a Thief 1 okán is.
MI, hangok
A MI igen jónak mondható: mint fentebb írtam, a járókelők, katonák számára feltűnik egy hulla, vagy egy vérfolt, a mozgásunk is, de észreveszik, ha eloltunk egy fáklyát, vagy egy ajtót kinyitunk. Az emberek látás-hallásmódja klisés, a játék végére kiismerjük, hogy mikor mennyit engedhetünk meg magunknak, mikor mozogjunk, stb. Az MI megfelelő, szerintem, ha jobban látnának-hallanának ellenfeleink, az már a játékélmény rovására menne, pont jó így, se nem könnyű, se nem nehéz. Az emberek sokszor beszélgetnek egymással az utcákon, küldetések közben, így életszerű a játék, nem csak mindenki egyedül mászkál. Nagyon jók, változatosak a kommentek, értem itt Garrettét és a többi emberét is. Természetesen a legjobbakat akkor halljuk, ha kiraboljuk a lakosokat, vagy észrevesznek egy hullát, vértócsát. A hangok is jók, illeszkednek az atmoszférába, az elmegyógyintézetben mászkálva egész félelmetes zörejeket, csikorgásokat hallhatunk.
Nehézség
A Thief játékok sohasem könnyűségükről voltak híresek. Most talán mégis azt mondom, hogy ez a játék végre átlag játékosok számára is fogyasztható lett. A nehézséget a küldetések előtt tudjuk állítani, ez befolyásolja ez eltulajdonítandó értékek mértékét, valamint ellenfeleink látását és hallását is. Én végig könnyű fokozaton vittem a küldetéseket, így azt mondom, ha nem is könnyen, de 1-2 újrakezdéssel végig tudtam vinni őket. Mint feljebb írtam, az utolsó két napra felhalmoztam 25-30000 arany vagyont, és bizony szükség volt rá, nyüzsögtek az utcán az őrök, néhány bérgyilkos, és a Hammerek is intenzíven sétálgatni kezdtek. Az utolsó küldetés során a főellenséget (vele nem küzdünk meg) kerülgetve kell hat ereklyét elhelyezni a helyére. Őt és az őröket kerülgetve rengeteget életerő növelő flaskát használtam fel, a végső befejezésig alig maradt 5000 aranyam. Szóval érdemes felszerelkezni hozzám hasonlóan. Egyébként, ha rejtőzködő életmódot folytatunk (én nem annyira tettem), és kerüljük a csatározásokat, akkor sokkal kisebb összegből is bőven elláthatjuk magunkat.
Hangulat
Nagybetűvel! A bujkálás, rejtőzködés, a küldetések, a beszélgetések kihallgatása, a korabeli hangulat mind-mind nagyon hangulatossá teszik a játékot. A legizgalmasabb részek az utolsó két nap és az elmegyógyintézetes küldetés volt. Ez utóbbinál szinte Resident Evil érzésem volt, a lepusztult épület, a zörejek, a kihaltság, a zombik mind eme játékot hozták elő emlékeimből.
Értékelés
A játék talán az eddigi legjobb Thief játék lett, a történetvezetést, a hangokat, a grafikát, a hangulatot tekintve. Nehézsége megfelelő, de azért néha bizony kerülünk szorult helyzetbe majd. Nagyon élveztem a kalandokat, szinte le sem tudtam tenni a játékot, amíg ki nem pörgettem teljesen, ez napi 4-6 órát játszva négy napig tartott. Persze, mint a hosszú, 36 pályás Serious Samnél, úgy itt is több küldetést szerettem volna, hisz nehéz abbahagyni az ilyen jó minőségű játékokat. Számomra csúcs ez a játék, kihagyhatatlan, különböző értékeléseket olvasva is ilyen konklúziókat láttam, mindenki dicsérte a progit. Szerintem Ti se hagyjátok ki, kötelező vétel!
A tesztet balintkanak köszönjétek (A szerk.)