Ninja Gaiden TESZT - balintka

Ninja Gaiden. Az egyik olyan játék, melynek címét mondhatni az egész Xboxos társadalom ismeri. Ezzel a címmel bő 15 évvel ezelőtt jelent már meg játékprogram, az akkori generációs konzolokra. Az ismert név végre elérkezett 2004-ben modern, az akkoriaktól fényévekre levő kedvenc masinánkra is.

A progit röviden összefoglalva egy külső nézetes, akció-ügyességi-RPG kategóriába helyezném be. A főhős Ryu, aki Dragon Swordjével (és még sok minden mással is) fogja aprítani a gonosz ellent a történet során. A teljes történet 16 fejezetből áll, egy fejezet normal fokozaton kb. 40-45 percet igényel, tehát hosszúnak nevezhető a történet. A játék során időnk java részét a kaszabolás, valamint ugrálós, ügyességi részek, és az ezekhez, de a játék egészéhez is tartozó szitkozódás fogja kitölteni. Ugyanis a játék piszok nehéz még normal fokozaton is, lehet a gatyát felkötni. Erősek az ellenfelek (főleg a főellenfelek), sokan vannak, az ugrálós részek sokszor centire kiszámítottak. Viszont ezeket tekintve elmondható, hogy rendelkezünk hozzájuk kellő mozgáskultúrával is: harc közben számtalanféle kombó behozható, mozgási repertoárunkban szerepel a falon futás, aknába felugrás, és még sok minden más is.A kalandunk során a főhős tanulhat új mozdulatokat, valamint életereje növelhető. Ryu rendelkezik a varázsolás (fejleszthető) képességével is, ezt Nimpo-nak nevezi a játék. Emellett fő fegyverünk mellett másodlagos fegyvereket is használhatunk, mint például íj, shuriken, robbanó nyilak, páncéltörő nyilak, stb. Ezeket a B gombot megnyomva használhatjuk. Fő fegyverünkkel az X és Y, valamint az A, az ugrás gombjait nyomogatva kombózhatunk; ezek szinte csak szúró-vágó szerszámokból állnak, úgy, mint kard, szekerce, kalapács, dupla penge. Életet, extrákat Muramasa shopjában vehetünk, a pályákon álló szobrokhoz menve, de Taironban boltjába is bemehetünk majd.

A játék grafikája, hangja még 2004-es (sőt, 2005-ös) mércével is az élvonalba tartoznak: teltek a színek, szép, akadásmentes a megjelenítés, valósághűnek érezzük. A Tecmo maximálisan kihasználta az Xbox-ban rejlő kapacitástöbbletet: ezt a minőségű grafikát semelyik másik jelen generációs konzol nem bírná el. Leginkább a Fable-t tudnám felhozni párhuzamként mellé, ott is meseszerű, de igen valósághű a grafika, ugyanilyen kiemelkedő minőségben. Már csak emiatt is lenyűgöző a játék. A hangok is rendben vannak, bár némelyik zenétől a falra másztam.

Az egyedüli negatív pontja, mint feljebb írtam, a nehézsége, de aki szereti a kihívásokat, és a komplex játékokat, mindenképp elégedett lesz vele. Az átlag játékosoknak -én ide sorolnám magamat- viszont túl nehéz. Ettől függetlenül mindenképp érdemes vele próbálkozni, mert egyedi és kiemelkedően minőségi alkotás. Ez egy olyan cím, amire nyugodtan merem mondani, hogy minden X-es polcán ott a helye, függetlenül attól, hogy meddig viszi el. Hátha később kedvet kaptok hozzá J.

balintka