Serious Sam TESZT - balintka

A 3D-s „emberszimulátorok” legjobb platformjának a PC-t tartják, bizonyosan a billentyűzet-egér nyújtotta remek irányítás miatt, jogosan. Ebből természetszerűen következik az, hogy a legjobb FPS-ek PC-re jelennek meg (Half-Life 2, Doom 3, Painkiller, UT2004, Far Cry - csak az elmúlt évet nézve). Ezek egy része jobb esetben konzolra is átírásra kerül, így járt tesztalanyunk, a Serious Sam is, amely PC-n több éves játék; mint várható volt, Dobozra érkezett 2003-ban.

Serious Sam játékból PC-n két rész jelent meg: A First és a Second Encounter. A két játék pozitív visszhangot kapott számítógépen. Én még tavaly próbáltam ki az első rész demóját, de nem fogott meg különösebben. Ennek ellenére kíváncsian vettem górcső alá az Xbox változatot, de így előrebocsátva, nem vártam sokat tőle. A horvát fejlesztőcsapat, a Croteam által fémjelzett játék főmenüje kellemes zöld hátteret kapott, a menüpontok sárgák, itt fel is tűnik rögtön főhősünk, Sam is. Barátunk fehér izomtrikót, farmert, és piros sportcipőt visel, szóval vegyíti öltözködésében az izomagyú-laza stílust. A főhős hangja, játékmenet közbeni kommentárjai engem Duke Nukemre emlékeztettek, poénos beszólásaival egyetemben.

A tesztelés kezdetekor még csak egy kontrollerrel rendelkeztem a géphez, egyedül is voltam, így értelemszerűen a Single Player módra esett a választásom. Egy rövid karaktergenerálás után már pottyantam is első pályára. A játék X-es változatára mondhatjuk, hogy a két PC-s rész együttvéve, összegyúrva, legalábbis a Single Player küldetéseket tekintve. Ez zseniális és remek ötlet, ennek köszönhetően fantasztikus lett az X változat szavatossága! Ugyanis a két játék öt világa összesen 36 hosszú pályát jelent! Hatalmas piros pont a készítőknek! A game jónéhány délutánra le fog mindenkit, aki játszik vele, feltéve, hogy tetszik neki a játék és végig is szeretné játszani. Az öt epizód első két fejezete Egyiptomban játszódik, majd a maják földje következik, végül több kisebb helyszínen át haladunk a végső ütközet felé. Ezeken a pályákon várakat, havas szurdokot, lávafolyamos barlangokat tekinthetünk meg.

A játékmenet lehet véleményem szerint az egyedüli, ami elriaszthatja a játékosokat a programtól. Ugyanis - mint azt a PC változatban is többen sérelmezték - az „agyatlan shooter” jelző illetheti a játékot, de viszont lehet, pont ez tetszik meg a játékban egyeseknek! Azaz, csupán annyi lesz a dolgunk, hogy szinte lineárisan előre haladva kiirtsunk minden, az életünkre törő lényt. Sam alapvetően retro relikviákat gyűjt, például szobrokat, van, amelyik a kulcs szerepét is betölti, van, amely megszerzéséért harcoljuk végig Sam-mel az adott pályát. Tehát, a programról alkotott véleményünk ennek tükrében fog változni, vagyis: tetszik-e nekünk a kötetlen, szinte cél nélküli lövöldözés, amely nem igényel különösebb agymunkát, ezáltal az elakadás esélye is szinte teljesen kizárható a történet során. Én a pozitívan hozzáállók táborába tartozom, lássuk is hát, miért.

Az első, ami megfogott, a grafika volt. Nos, a játék - merem állítani - a legszebb konzolos játékok élbolyába tartozik. Az egyiptomi világban főként a sárga szín dominál a sivatag miatt, később a maja világban a zöld (növényzet), a vége felé pedig a szürke (borús ég, éjszaka, kőfal). A grafika színdús, élettel teli, valóságosnak hat. Hogy ezt elhiggyük, elég megnézni az oázis pályáját, vagy azt a maja pályát, ahol egy hatalmas völgyben barangolhatunk. Élethű, szép a növényzet, a sivatagi homok, a távoli hegyek, a fák, bokrok megjelenítése. Bele tudtam élni magam a játékba, szinte ott voltam. Mint sejthető volt az eddigiekből, igen, igaz: óriási, egzotikus tájakon barangolhatunk a szabad természetben! Nem sok játékot tudnék mondani, ahol ekkora szabadtéri területet tudnánk bejárni! És a szabadságot remekül ki tudjuk használni harc közben, volt, hogy az egyik egyiptomi pályán a házak közül a sivatagba hátráltam, hogy ne tudjanak hátba támadni a házak közül özönlő szörnyek. Vagy, amikor a maja völgyben a hegyoldalra másztam fel, és onnan lőttem a völgy alján felém rohanó szörnyeket. Érdemes használni a terep adottságait! Az ég megjelenítése is nagyon szép, gyönyörű a ránk tűző nap fénye. Csak annyi bajom van az éggel, hogy statikus, nem mozognak a felhők, kivétel ez alól az utolsó pálya, ahol valósághűen rohannak a felhők, és esik az eső! De viszont ezt gyönyörűen oldották meg, mert mielőtt a katedrálishoz érünk, még világos az ég, majd a csata megkezdésekor beborul, esni kezd, a több száz ellenfél likvidálása után újra kisüt a Nap! A grafikával kapcsolatban csak két kisebb negatívumot tudnék fölhozni az ég megjelenítése mellett, ami miatt nem kapta meg a maximum pontot: nem tetszett közelről nézve a kövek felülete, a homok is kicsit mesterkéltnek hatott nekem, de ez tényleg minimális hiba (nálam). A másik gond, hogy a csodás grafikának ára is van sajnos, nevezetesen az, hogy a fordulás közben láthatunk lassulást, nem folyamatos teljesen a mozdulat. Engem nem zavart, soha nem lassult le a játékmenet a fordulás miatt, aki PC-hez van szokva, nem is biztos, hogy ezt észreveszi. Ezen apróságok miatt vontam le egy pontot az értékelőben a grafikából (a statikus ég zavart a legjobban), de ez semmit nem vesz le a valós értékéből, csak az egyéni véleményem. Érdemes már csak a grafika miatt megnézni a játékot.

Ellenfeleink sokféle lények lesznek, változatosak. Legfőbb sajátosságuk az, hogy ritkán támadnak egyedül, legtöbbször csapatban rohannak felénk, nemritkán akár harminc-negyvenfős társulattal kell megbirkóznunk. Alapvető, legtöbbet látott ellenfeleink a patkós csontvázkutyák (vagy mik lehetnek?), az oltári üvöltéssel felénk rohanó kamikaze-cyber zombik, sima, többféle fegyverrel felszerelt zombik, lépegetők, bölények lesznek. A bölények célja felénk robogva a felöklelésünk. De találkozhatunk még többféle nagyobb termetű kreatúrával is, ilyen a sáskaszerű, gépfegyveres lény, a zöld célkövetős golyókat kilövő, négykezű szörny, vagy a piros, lávalabdákkal dobálózó lény is. A lépegetők kétféle változatban képviseltetik magukat. A kisebb, a kék, amely lézerrel támad ránk, még egy erősebb lövéstől elpusztul, de a nagy, rakétákkal felszerelt piros már kemény dió, csak három rakéta tudja megállítani. Az emberszerű zombik valóban hasonlítanak az emberre, egy komoly dolgot kivéve, nevezetesen azt, hogy nincs fejük! Nyaktól fölfele semmi. Kivétel ez alól a kék ruhás, láncfűrészes tagok, melyeknek fejét egy jól megnőtt, szép kerek tök helyettesíti (?). Szóval fejben komoly baj van velük. Vannak még repülő, madárszerű androidok is, négyzet alakú repülő lények, valamint lábakkal és karokkal rendelkező téglalap alakú szörnyecskék, akikkel Sam az átvezető animációkban többször vicces helyzetbe kerül. Mint ezekből látható, sokféle ellenséggel fogunk találkozni utunk során, nem fogunk unatkozni.

Természetesen fegyverekre is szükségünk lesz a játékban, ezektől sokféle van: kés, láncfűrész, Colt, dupla Colt, sima sörétes, dupla csövű sörétes puska, rakétavető, gránátvető, Tommy géppuska és a nyolccsövű helikopter gépágyú, lángszóró, ágyú, mesterlövész fegyver, négycsövű lézer, és a Serious bomb (ez meggyújtva megöl mindenkit a közelünkben). Remélem mindet sikerült felsorolnom… Remek arzenállal rendelkezünk tehát a küldetések sikeres végig viteléhez. A játék első két fejezetében a Shotgun még bőven elég lesz, de ez után már érdemes a rakétavetőt, gránátvetőt, a gépágyúkat, a lézert, és a főellenfeleknél az ágyút előnyben részesíteni. Lőszer utánpótlás mindig bőven lesz, élet is, bár abból néha meg lehet szorulni. Az élet mellett páncélokat is találunk, mindkettő maximuma kétszáz pont. A más játékokban is megszokott dupla sebzés (Serious damage), gyorsaság, legyőzhetetlenség, dupla tűzerő, százas élet és pajzs itt is megtalálható.

A pályákon a harc során, a fegyverek felszedésekor pontokat gyűjtünk össze, ezeket a pályák végén váltjuk be életre. Találhatunk kincses zacskókat, ládákat, ezekért is vaskos pontokat kapunk. A program díjazza a multi-kill-t, több ellenfél egyidejű megölését, amit akár egy azonnali extra élettel is jutalmazhat! Különböző rejtett páncélokra, fegyverekre is akadhatunk a pályák során, de secret-ként összeakadhatunk erős ellenfelekkel is, de akár a játék készítőinek poénos, nagyfejű figuráival is. Menteni nem sokszor tudunk pálya közben, de igazából nem is szükséges többször, ezt a piros telefonfülkéknél tehetjük meg. Mint a cikk elején említettem a játék szinte lineáris, csak néhány helyen találkozunk elágazásokkal, elakadni nem igazán lehet benne. Néha azért frappáns módon van megoldva a tovább jutás, például mikor két fogaskerék közt kell felugranunk a játék vége felé. Sokszor futunk bele extrémitásokba is: ilyen a teljesen kör alakú folyosó, amelyen végig tudunk menni, így akár a plafonra is fölmászhatunk, vagy a maják függőleges, megmászható fala, amelyen mi is úgy mehetünk, mintha sima, vízszintes padló lenne. Ide sorolhatjuk még a balra-jobbra dőlő padlózatot, vagy egy másik teremben oda-vissza mozgó sötétségfalat is. Ezek üdítően hatnak a játékmenetre, poénosnak mondható dolgok.

A zenék illeszkednek az egzotikus világba, nem ismétlődnek, és remek módon csata közben, ritmust vált, felgyorsul, és addig nem vált vissza a normál zenére, amíg van ellenfél a közelünkben. Néhány zene nekem különösen tetszett, kiemelném a havas pályán a rockosított Jingle Bells-t, nagyon jó. Minden ellenfelünknek külön, egyedi hangja van, tehát egy idő után, ha már kellően megismertük a játékot, a hangokból tudni fogjuk, milyen típusú lényekkel állunk szemben.

Multiplayer tekintetében is elégedettek lehetünk a játékkal, System Link, és osztott képernyős támogatással rendelkezik, egy gépen ketten játszhatunk maximum, Deathmatch és Cooperative módban. Összesen nyolc játékos lehet multiplayer-ben, négy Xbox gépet használva. Ennek megfelelően nyolc multiplayer skin van, ebből kettői női. A skinek jól néznek ki, változatosak, a kedvencem a hi-tech Télapó és az Elvis hasonmás volt. Sikerült kipróbálnom barátnőmmel a Cooperative módot, és a Deathmatch-et is, mindkettő jó, de előbbin nagyon jót játszottunk! Multiplayerben egyébként keskenyebb lesz a kép, egy-két grafikai elem kikerül a pályákról, valamint a feliratok (például, hogy felvettünk lőszert) nem jelennek meg. Ettől függetlenül remek a Cooperative parti, sokkal nagyobb élmény, mint az egyedül mászkálás.

Lassan elérkeztünk a teszt végére, nem gondoltam, hogy ekkora mega-teszt lesz belőle, de biztosra veszem, hogy maradtak ki még dolgok. A játékot normal nehézségi fokon játszottam végig, jól bírható volt ez a nehézség, de azért bevallom: egy pályán cheateléshez folyamodtam, három darab életet nyertem vele, meg annyit, hogy nem akadtam el a játékban. Élveztem a játékot, ezt az értékelés is meg fogja mutatni, komoly hiba nincs benne, javaslom minden FPS-t szerető X-esnek a játék megvásárlását!