Call Of Duty 2: Big Red One TESZT - balintka

Újra a frontvonalba küldve

Alig egy éve jelent meg a konzol-exkluzív CoD: Finest Hour, amelyet sokan vártunk. A szaksajtóban kiváló, 8-9 pontos értékeléseket kapott, jogosan. Témaválasztása, a grafika, a hangulat mind-mind megérdemeltté tette ezt. Én is nagyon elégedett voltam vele, sokan másokkal együtt megkönnyebbültünk, amint ez év eleje tájékán, tavasz felé hír jött a folytatásról, amelyet ráadásul idén őszre ígértek, és valóban el is készítettek.

Nem voltam előítéletektől mentes, nem bíztam abban, hogy egy év alatt meg tudják ismételni (minimum) és felül is múlni az előd nagyszerű hangulatát, jellemző vonásait. Mégis kellemesen csalódtam, lelövöm a poént, sikerült a fejlesztőknek.

A változások

A játék alapjaiban természetesen az előző, Finest Hour programra épít, az irányítás, játékmenet innen került átvételre. Továbbra is csapatban harcolunk, és járműveket is vezethetünk, mozgalmas események közepette. A változtatások apróbb dolgok, menet közben észrevehetőek. Az első pályán feltűnik, hogy ajtókat bizony mostantól nem fogunk berúgni, erre egy üzenet is figyelmeztet. Hát nem tudom, szerintem ezt kár volt kihagyni, ez egy jó momentum volt az első részben. Sajnos a legnagyobb, és egyben legsúlyosabb változás a szavatosságot érintette. Mindössze két küldetéssorozatot kapunk, egyenként 6-7 küldetéssel, ami jó néhány darabbal kevesebb az előző résznél. Másodszor végigjátszva pár óra alatt túl lehetünk rajta. Ez elég sajnálatos változás, és nem vet jó fényt a játékra. Mondhatni, ez a legnagyobb hiba a játékban. Az AI sokat fejlődött, de sajnos vannak még sutaságai: főleg a csatákban jön elő gyakran az az érdekes eset, hogy társaink lőnek, lőnek, mégsem tudják ellenfelüket lelőni. Ilyenkor nekünk kell a fifty-fifty állást a mi oldalunkra billenteni.

Grafika

Már az előző epizód is igen korrekt vizuális prezentációval rendelkezett, de ezt a Big Red One lazán felül tudja múlni. Az emberek, de főként a környezet, időjárás megjelenítése javult sokat. A hóesés, eső, a házak bútorzata kiválóan néz ki. A mostani generációból nagyjából kihozták, amit lehetett, multiplatform játék létére remek grafikával rendelkezik. Ezt csak egy Xbox-exkluzív Big Red One tudná csak felülmúlni.

Irányítás, hangok

Az irányítás szinte nem változott az előző rész óta, a mászkálós részek kicsit átláthatóbbak lettek, a járműves rész nekem kevésbé tetszett, szerintem a tankok irányítása romlott, nagyon könnyű rossz irányba mozogni a harckocsival. Összességében fejlődött ez a rész is. A hangok is sokat javultak, főleg német oldalon.

Fegyverek

Nagyjából maradtak az elődben bevezetett típusok, néhány új darabbal is találkozunk. Kedvencem a Carbine 15-ös tárral rendelkező karabély lett, igen jól használható. A hozzá hasonló német Gewehr 43 is nagyon tetszett. Az előd nagy hibája volt, hogy a gépfegyverek sokat pazaroltak. Itt ezt is jelentősen csökkentették, újabb örvendetes változás.

Nachwort, avagy végszó

Ismételten egy magas minőségű, a Call of Duty névhez hű produktumot kaptunk. Apróságokat leszámítva mindenben javult az előző részhez képest, egyedül a szavatosság lett rövidebb, aminek CoD fan-ként abszolút nem örülök. Maximumhoz közeli értékelést érdemel, de a rövidebb játékidő miatt egy hajszálnyival az előző rész alá tenném értékelésileg. A Finest Hour volt az úttörő, a nagy előd, a Big Red One pedig továbbvitte a sikerhez fontos, már bevált attitűdöket, annyi újítást beletéve, ami kizárja a rókabőr-érzést. Mindezektől eltekintve nekem jobban tetszett a Finest Hour, de mindegyik epizód rendelkezik annyi egyediséggel, hogy jól kiegészítik egymást, és ennek következtében mindegyikkel érdemes játszani, a gyűjteményekben a helyük.