Max Payne TESZT - balintka

„Max Payne egy új mérföldkő az akciójátékok történetében”. - olvasható a Remedy honlapján, mely cég a címadó játék fejlesztője.

Nos, ezt a meglehetősen nagyot állító kijelentést igaznak vehetjük. A progi 2001-ben jelent meg először PC-n, majd hamarosan PS2-re és Xbox-ra. Minden platformon sikert aratott, PS2-ön Platinum kiadást kapott, Xbox-on is bekerült a Classics sorozatba. Ennek megfelelően ma már jutányos áron vehetjük meg, bármelyik platformot is preferáljuk.

A történet vonalát végig Max szemével látjuk, mint látható az ő neve a játék címe. Beszélő név, a sztorit áthatja a fájdalom, kín, amelyet érezhetünk a főhősön keresztül. Feleségének, és gyermekének meggyilkolása után a lelkileg megtört, bukott rendőr bosszúját igyekszik véghez vinni, úgy állva hozzá, hogy neki már nincs mit vesztenie. A bosszú végrehajtása persze fegyverrel történik, mint mondani szokták, ki szelet vet, vihart arat. Ez a vihar jelen esetben több száz ellenfél lemészárlását fogja jelenteni. A néven túl átlengi a játék egészét a noir hangulat, a lehangoltság. Kezdve Max talpig fekete ruháján keresztül a bejárt, lepusztult helyszínekig mindenhol érezzük ezeket az érzéseket. Az eddig leírtakból már kiderül, ez a játék igencsak sztori-orientált, éppen emiatt nem rendelkezik sem PC-n, sem konzolon semmilyen többjátékos támogatással.
A sztorit végig vezetése során sok helyszínen megfordulunk Max-szel, ezek legtöbbje sivár lepusztult, legjobb példa erre a Hotel, amelynek több szintjét végigjárjuk. Ennek ellenpéldája az utolsó néhány pálya, ahol kifejezetten elegáns, modern épületekben, felhőkarcolóban fordulunk meg. A noir hangulat másik fontos hangulati eleme a környezet: a legtöbb helyszín rosszul kivilágított, éjszaka van, folyamatosan esik a hó, a csendes éjszakát csak lépteink nyomán a hó ropogása töri meg. Meg a lövések döreje . Talán emiatt a nyomasztó hangulat miatt is kialakult bennem egyfajta óvatosság, minden sarok mögül kinéztem, minden szobába benyitottam, aztán iszkoltam ki, vártam, hogy a bent lévő ellenfelek kijöjjenek, és így jóval könnyebben elintézhessem őket.

A játék külső nézetű, ezért a szokásos kérdés, hogy tud-e minket rendesen követni a kamera, nem akad-e be, stb. Nos, a válaszom: nem, nagyon jól megoldották a kamerakezelést, soha nem kerülünk ki a képből, mindig látszódunk. Ráadásul tudjuk úgy fordítani, hogy ki tudjunk nézelődni a sarkok mögül, így ideje korán ki tudjuk szúrni a ránk várakozó embereket. Max mozgása is rendben van, tetszett, hogy súlyos sérülésnél húzza a lábát, addig, míg egy kicsit vissza nem gyógyulunk. A játék igazi újdonsága a sokféle speciális mozdulat, emberünk tud bukfencezni, vetődni bármilyen irányban! Ha ezt kombináljuk a szintén újszerű időlassítással (Bullet time), akkor sokszor sérülés nélkül nyerhetjük meg a csatározásokat. Payne úr egészséget egy egészalakos emberfigura jelzi a bal alsó sarokban, ez a sérülés mértékétől függően pirosodik be talptól fejig. Mellette láthatjuk az idő lassítás homokóráját. A jobb alsó sarokban aktuális fegyverünk nevét, valamint a rendelkezésre álló lőszer számát olvashatjuk le. Szokás szerint a bal analóg karral mozgunk, a jobb kar a célkereszt vezérlését szolgálja. Fegyvert a D-paddal tudunk váltani. A B gomb a gyógyítás, Y a reload, A a mesterlövész puskával a közelítést szolgálja. A bal ravasz a vetődés/lassítást, a jobb a lövést kontrollálja. A fekete gomb külön az időlassítás speckó gombja. A Back a főmenübe visz vissza, a Start a Quick Save és hasonló funkciók ellátását szolgálja.

Mint írtam, a játék erősen sztori vezetésű, ezért utunk során sok dokumentumból, rádió- és TV felvételből tudjuk meg az igazságot. Nagy pozitívum az időnként felbukkanó interaktivitás: TV-t nézhetünk, a daruval felemeljük a ládákat. Ezekből több kéne, nem csak ebben a játékban! A végigjárt út változatos, mégis elmondható, hogy legtöbbször ipari létesítményekben járkálunk. A sztoriban kétszer bukkan fel olyan pálya, amiben Max-et rémálma, hallucinációja közben kell irányítanunk, ilyenkor a színek és a látásmód is torzul. Ez még hagyján, de a legrosszabb, amikor vércsíkokon kell ugrálnunk, a nagy fekete semmi közepén! Tisztelt programozó urak, ezt nem kellett volna. Ennyire mélyen nem kellett volna belemászni Max lelkivilágába! Ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, többen mondták már, hogy falra másztak ezektől a részektől. Emiatt vontam le egy egész pontot a játék összhatásából. Ebbe még belejátszott a néha előforduló, különösen nehéz pálya is. Például a gyárban, mikor a csillénk körül mindenhol tűz ég, vagy mikor a lifttel fölfelé menet lelövöldözni a detonátorokat. Vagy a második rész elején, mikor egy szál baseballütővel indulunk el.

Sajnos a játék nehézsége hullámzó: némelyik pálya nevetségesen könnyű, mások meg pokoli nehezek. A teljes sztori három részből (Part I-III), a részeken belül hét fejezetből áll, azaz összesen huszonegy pályával számolhatunk. Egy fejezetet három-öt töltőképernyő bont szét. Tehát a program hosszúnak mondható, de három nap alatt be is fejezhető az alapból választható nehezebb nehézségi fokon. A befejezés után nyílik a másik kettő, még nehezebb opció. Ennek ellenére mégis gond van a szavatossággal, ugyanis, mint fentebb írtam, semmiféle multiplayer mód nincs, szerintem nem sokan állnak neki még egyszer végigjátszani a már ismert sztorit, helyszíneket, emiatt nevezhetjük egyszer felhasználhatónak a programot. A töltési idők gyorsak, ami pozitívum.

Ellenfeleink eleinte sima, köznapi gengszterek lesznek, de a játék felétől már a kommandósok is felveszik a kesztyűt ellenünk, sokszor már megjelenésük előtt halljuk rádiózásukat, így felkészülhetünk a támadásukra. Megállapítható az is, hogy elleneink kedvelik a védett pozícióban való elhelyezkedést: előszeretettel bújnak sarkok mögé, különböző fedezékek védelmébe, vagy magaslati pontokra. Fegyverzetük erős, némelyik ember M79-es gránátvetővel, vagy akár dupla Ingram-mal van felszerelkezve, a kézigránátról, Molotov koktélról nem is beszélve, melyek nem igazán nevezhetünk gyengének. A program második részétől (Part II) már nagyon ajánlott a Quick Save használata. Az AI jó, fedezékbe bújnak az emberek, vetődnek ők is, ha menekülünk, sokan utánunk jönnek. Néhány helyzetben igencsak meg fognak izzasztani bennünket.

A grafikáról még nem esett szó, nézzük meg! A játék grafikája korát meghazudtoló módon meglepően szép! Max figurája kidolgozott, ellenfeleink arca, ruhái változatosak. A lepusztult épületek képi világa csodálatos, teljesen valósághű, hihető. A kosz, a plafonról lecsöpögő víz, az omló vakolat igen látványosan sikerült! Mindemellett az éjszaka, a hóesés is valósághű, a daruk, targoncák, teherautók megjelenéséről nem is beszélve! Némi üröm is került az örömbe: csúnya dolog az épületekben is szállingózó hó, vagy a játék során két-három helyszínen tapasztalható kisebb belassulás. Szerintem ezek ráadásul nem is a legmozgalmasabb, poligonigényes helyszíneken történnek. És azért a PC változat gépigénye jóval kisebb, mint amit az Xbox tud, ezért inkább a rossz optimalizálásra gondolok.

A hangok, zene is rendben, tetszett az ipari létesítményekben a gépek zakatolása, valamint a fegyverek hangja. Max egyébként gyakran kommentálja a látottakat, hallottakat, vagy egyszerűen azt, ha észrevesz valamit. Tetszett, ahogy ellenségeink szólnak, ha meglátnak: „Payne!”. Az ő hangjuk is oké, a kommandósoké jobb, mint a sima gengsztereké.
Mint feljebb írtam, utunk során sok írásos, hangi- és képi anyagot vizsgálunk meg, ezeket a program felkiáltójellel jelzi, és Max bácsi is kommentálja, mit talált. A talált dolgok vizsgálatát képregényszerűen követhetjük nyomon, de szó szerint, szép stílusban megrajzolt és szövegezett képek mesélik a történéseket. Ezek képkockánként követik egymást, de kinyomhatjuk ezt, akkor egyben jelenik meg a képernyőn a pár kockányi képregény-dia. A sztorinak ezt a fajta mesélését nagyon jó és eredeti ötletnek tartom!

Fegyverünk kezdetben Beretta lesz, később ezt megduplázhatjuk, arzenálunkban megtalálható a shotgun, kétféle változatban, gépfegyverek (Ingram, Dual Ingram, Colt Commando), a robbanó eszközök (Molotov koktél, gránát, M79), és a mesterlövész puska, valamint a különösen erős Jackhammer puska is. Sérülésünket fájdalomcsillapítóval, Painkiller-rel gyógyíthatjuk.

Szerintem minden főbb, fontosabb dolgot bemutattam a játékkal kapcsolatban, már csak az értékelő maradt hátra. A pozitív képet a játékról azért beárnyékolta több dolog: Max rémálmainak pályája, a hullámzó, néha pokoli nehézség, a ritkán kicsit ellaposodó játékmenet, néha unalmas a sok bizonyítékot egymás után megvizsgálni (az utolsó részben már nem lesznek bizonyítékok), valamint a gyenge szavatosság is. Mindezek ellenére egy nagyon jó (mondhatjuk, hogy klasszikus) játékot tehetünk a polcunkra e címmel, ezt már kedvező áránál fogva is érdemes megtennünk, megéri!